Cseresznyevirág-szirmok

3//Vakmerően

I don't wanna let a minute get away

Cause we got no time to lose

None of us are promised to see tomorrow

And what we do is ours to choose

Yahikónak fogalma sem volt, mit kezdjen ezzel az idióta bagázzsal. A legrettegettebb bűnözőkből álló csoport előtt állt, és úgy érezte, mintha az óvodában lenne. A délnyugati menedékhelyen voltak, és ha belegondolt, hogy még két hetet velük kell töltenie, legszívesebben felakasztotta volna magát.

Deidara a földön feküdt mozdulatlanul, nulla életjel. Tobi mellette nyavalygott, hogy a senpai meghalt. Kisame a kanapén terpeszkedett, ahonnan előzőleg lökte le a szőkét. Itachi csak a szemét forgatta, majd angolosan távozott a szobából. Hidan Konannak csapta a szelet a konyhában, és Yahikónak ez éppen elég ok lett volna, hogy ott helyben megölje, de ráadásul még a cipőjét sem húzta le.

Az Akatsuki vezére allergiás volt rá, ha sáros lett a padló.

Most az egyszer eltekintett ettől, megmasszírozta az orrnyergét és összecsapta a kezét. Mindenki abbahagyta, amit éppen csinált és teljes figyelmüket a vezérnek szentelték.

– Orochimaru tervez valamit, amibe bele akarja vonni a kis kedvencét – jelentette be, és ahogy számított rá, Itachi azon nyomban ott termett. Tudta ám, hogy nem is ment olyan messzire.

– Bizonyíték? – vonta fel a szemöldökét Itachi, tudva hogy az évek során rengeteg ilyen hamis információt kaptak.

Yahiko figyelmen kívül hagyta, és a többiekhez fordult.

– Szeretném, ha mozgósítanátok magatokat. A bijuu-vadászatot határozatlan időre felfüggesztem, mert Orochimaru így is hatalmas veszélyt jelent a tervünkre, szeretnék megszabadulni tőle – kijelentését értetlen motyogás fogadta. Nem értették, Yahiko miért ijedt meg ez alkalommal. – Tobi és Konan, szeretném, ha feltűnésmentesen kinyomoznátok Orochimaru jelenlegi tartózkodási helyét és felmérnétek a körülményeket.

– De főnök, ha szabad – szólt Kisame elnyúlva a díványon, fejét lelógatva, hogy fejjel lefelé nézhessen szembe Yahikóval. – Miért a degenerált és a csajod megy egy ilyen fontos küldetésre?

A kérdését követően Konan vörös lett, mint a rák, de Yahiko nyugodt maradt, és úgy nézett Kisaméra, mintha azt tervezgetné, hogy először megnyúzza vagy kifilézze.

– Azért mennek ők, mert egyikük sem olyan forrófejű, mint mondjuk te, vagy Hidan. Deidara lobbanékony, a végén leáll valakivel vitatkozni a művészet szépségéről és magára vonja a figyelmet. Továbbá azt sem akarom, hogy Itachi összefusson az öcsivel, mert...

– Mert mindenáron meg akar ölni, és még ha én tudom is kontrollálni magam, ő nem – fejezte be a mondatot Itachi, miközben ellökte magát az ajtófélfától. – Igazam van?

– Teljes mértékben – legyintett Yahiko. – Konan, Tobi! Hajnalban indultok, egy napot kaptok felderítésre.

Konan elszaladt pakolni Tobit maga után ráncigálva. A többiek nem foglalkoztak tovább velük, folytatták azt a tevékenységet, amit csináltak Yahiko bejelentése előtt. Deidara is feltápászkodott a földről, és egy harci üvöltéssel rávetette magát a kanapén fetrengő Kisaméra, ezzel megkezdődött a kanapéért való ádáz közdelem. Egyedül Itachi figyelte, amint Yahiko kivonulva pár értelmetlen szót motyogott maga elé.

***

– Mégis mit jelentsen ez?! – csapta le Tsunade a poharát az asztalra, és hogy még nagyobb nyomatékot adjon szavainak, dühösen az összegyűlt csapatra nézett.