Cseresznyevirág-szirmok

8//Emlékek

But now it's hard to breathe

I'm not in love, it's just a game we do

I tell myself I'm not that into you

Egy rózsaszín hajú kislány álldogált egyedül az udvaron. Körülötte gyerekek futkároztak nevetve. Magányosan érezte magát, a legjobb barátnőjét nem találta. Nagy zöld szemeibe könnyek gyűltek, pedig minden erejével azon volt, hogy visszafojtsa őket. Apró kezével megtörölte a szemét, majd határozottan összeszorította a száját és megigazította piros masniját a hajában. Nem fog sírni.
Arról azonban fogalma sem volt, hogy volt még valaki, aki legalább ennyire magányosan érezte magát az udvaron. A fekete hajú kisfiú az egyik tölgyfa árnyékába húzódva figyelte őt. De nem mert odamenni, ezért csak nézte messziről.

*

Később a fekete hajú kisfiú egy magasabb, de rá nagyon hasonlító fiúval az oldalán sétált, amikor átszaladt előttük az járdán a rózsaszín hajú kislány. Egy szőke után szaladt. Már a következő saroknál jártak, de a kacagásukat még mindig hallani lehetett.
Az idősebb fiú észrevette, hogyan bámul az öccse utánuk. Csillogó szemmel.
Ekkor jött rá, hogy ez a rózsaszín ciklon az, aki az utóbbi hetekben nem hagyja nyugodni a kisfiút. Szélesen elmosolyodott, és elkezdte cukkolni. A fiú halványan elpirult, de elkezdett mesélni a lányról, mire a bátyja azt tanácsolta neki, hogy legközelebb menjen oda hozzá. Kérdezze meg, hogy nem akar-e vele játszani.
Így hát, amikor legközelebb találkoztak, elkezdtek fogócskázni. De úgy tűnt, a kislánynak nagyon könnyű elterelni a figyelmét, mert a barátai minduntalan odajöttek hozzájuk újabb és újabb játékot javasolva. A fekete hajú kisfiút elmondhatatlanul zavarta, hogy nem élvezhette a kislány osztatlan figyelmét, és ekkor kicsúszott a száján az első dolog, ami eszébe jutott. Idegesítő.

*

Hirtelen a fekete hajú kisfiú az erdőben állt egy fának támaszkodva. Nem, nem volt már kisfiú. Magasabb volt, a haja hosszabb, a szeme a legsötétebb fekete. És egész testében rázta a zokogás. A bátyja most nem volt mellette. Már nem.
Lépteket hallott, de amikor odafordult, nem látott senkit. Idegesen körbenézett, a könnyeit dühösen letörölte az arcáról. Akkor pillantott meg egy rózsaszín foltot az egyik bokor mögött. Úgy tett, mintha nem vette volna észre, majd gyorsan elsietett onnan.

*

A rózsaszín hajú kislány elterült a porban, miután az ellenfele kirúgta alóla a lábát. Dühösen pillantott a felette vigyorgó szőke hajú lányra. Remegő végtagokkal újra megpróbált lábra állni, de a körben álló vihogó osztálytársai és a szőke gúnyos tekintete könnyeket csalt a szemébe. A tömegben megpillantott egy éjfekete szempárt, ami őt nézte. Kifejezéstelen volt, majdhogynem unott. De nézte. Egy pillanatra nem vette volna le róla a szemét. Ez erőt adott neki, és immár biztos lábakon állva kiütötte a másik lányt.

*

Egymás után hangzottak el a neveik az osztályteremben. Gyorsan egymásra pillantottak, de a fekete hajú fiú sietve elkapta a tekintetét. A rózsaszín hajú lány csak nézte tovább, szemében rajongás. Az összes lány irigykedve bámulta, de ez most nem érdekelte. Olyan volt, akár egy álom vált volna valóra. A fiú leszegte a fejét, hagyva hogy a haja eltakarja piros arcát. Idegesítő.

*

Sós levegő csípte a szemüket. Hullámok hangját hallották. A fekete hajú fiú a villámnál is gyorsabban mozdult, de így is félő volt, hogy nem ér oda időben, és a rózsaszín hajú lány megsérül. Vagy rosszabb. Így tehát gondolkodás nélkül elé ugrott, hogy megvédje. Csak hogy ezután hallgathassa a lány aggodalmas sirámait. Idegesítő.