Conjunction [Twilight]

04. Rész

Cím: Kigyúrt indiánok szektája

Figyelmeztetések: –

Terjedelem: 3332 szó

Megjegyzés: Mostantól visszatérünk a pénteki részekhez! És végre beindulnak az események :3

Ajánlott zene: ♫ Ribcage

A napok – mondhatni – eseménytelenül kezdtek telni egymás után. Dr. Cullen egyre több mindent bízott Scarlette-re és egyre inkább kezdtek olyan munkatársakká válni, akik egyenlő szinten vannak, nem pedig alá- és fölérendeltségben.

Beszélgettek. Sokat. És észre sem vette, hogy a férfi gondolata, mint Paradicsomban a kígyó, lassan bekúszott elméjének falai közé. Tekergett és vonaglott, sziszegett, hogy hangot adjon magáról folyamatosan. Nehéz volt elfelejteni őt, ha a hét százhatvannégy órájából nyolcvanat együtt töltöttek. Ott áll mellette: magas, aranyhajú úriember, akárcsak egy római isten. Ha épp nem beszélgettek, akkor egymás munkáját nézték, Scarlette kellemesen érezte magát vele, mintha mindig is ismerték volna egymást. De hogy lehet ez, hogy ha még csak pár hete találkoztak?

– Baleset a 101-esen. Egy felnőtt férfi és egy 5-6 év körüli kislány! – szólt Betsy az egyik nap folyamán.

– Cowen, hogy állsz? – kiabált a terem egyik sarkából át Dr. Snow.

– Két perc, és megyek! – jött a válasz. Kifejlesztett képességei közé tartozott a fejlett hallás, a legnagyobb munkálatok közepette is bármit meghallott, akár a munkatársaitól jött, akár szinte haláli halkan a betegétől.

– Nincsen semmi bajom! – harsant végig egy hang, amint nyílt a sürgősségi bejárat ajtaja.

– Én láttam! – Brett vörösödő fejjel kiabált egy 17-18 év körüli sráchoz. Atletikus alkatú volt, magas, fekete haja göndörödött, mint a szőlőkacs. Bőrének sötétebb árnyalata elárulta indián származását.

– Mondom, NINCSEN SEMMI BAJOM! Nem látja?! – Hangja úgy zengett az épületben, mint mennydörgés.

– Láttam a sérüléseit! – puffogott Brett: nem adta fel. – Én láttam, ne csináljon belőlem, fiacskám, bolondot! ÉN LÁTTAM!

– Brett, Brett – rohant Scar oda a férfihoz, mielőtt nekiugrott volna a „betegnek", az alkarjára simította a tenyerét, hogy a mentős nézzen rá. Csak nézzen rá, hogy figyelme elszakadjon a fiútól. – Átveszem őket – artikulálta csöndesen, de annál érthetőbben, pont ugyanabban a megnyugtató hangszínben, ahogy a pácienseihez szokott beszélni. Ez általában be szokott válni, de Brettről úgy pattant le, mint nyílhegy a páncélról, ezért taktikát váltott. – Mindkettőt kivizsgálom – nézett a kislány felé, aki rosszabb állapotban volt. – Mit tudunk?

– A mentőben elájult, de aztán magához tért – húzta el a száját a férfi, miközben a hordágyról kiemelte a kislányt egy ágyra. – Az útról lecsúszott, fának ütközött járműben voltak. Fejsérülés, magas pulzus és vérnyomás.