Conjunction [Twilight]

15. Rész

Cím: MAffia a kórházban

Figyelmeztetések: -

Terjedelem: 3976 szó

Megjegyzés: Carlisle szavazás lesz!

Ajánlott zene: ♫ Can't pretend

Elizabeth ujjainak lenyomata lilás-pirosas foltokként rajzolódtak ki nyakán – Scarlette úgy gondolta, hogy lehetett volna ez rosszabb is –, alapozó réteggel el tudta fedni őket, nem mintha annyira izgatta volna magát miattuk: nem volt benne szégyen, hogy eltűntesse őket.

– Biztos, hogy be akarsz menni? – kérdezte Raylyn a konyhából, mikor leténferegett a rezidens a lépcsőről. – Dr. Cullen minden bizonnyal elfogadná zokszó nélkül, ha nem.

– Jól vagyok, Ray – vett elő egy poharat a kávénak.

– Csak tegnap majdnem megöltek, tényleg! Nem...

– Ray – szólt közbe Scarlette. – Jól vagyok, mint látod. Az élet nem fog megállni. Tényleg minden oké.

– Akkor sem örülök, hogy bemész. Ki gondolta volna, hogy az orvoslásban is vannak halálközeli élmények.

– Tudod, nagyon is sok – csapta le ezt a magas labdát, ami miatt Raylyn vágott egy grimaszt. – Ma bejönne a rendőrség, ha magához térne Elizabeth. Jó lenne valami fejlemény ezek után.

– Szívesen helyretenném én a rendőrök helyett.... Kíváncsi vagyok, mi történt vele ezek után.

– Ne aggódj, Ray. Majd mesélek – vette át a szendvicset Raylyntől, amit készített neki – egyezség volt ez közöttük, hogy aki korábban kel, az készít kávét és reggelit. Kifelé indult a házból.

– Nem itt eszed meg?

– Nincs rá időm, majd a kocsiban a kórházig! Vigyázz magadra – fordult vissza egy intésnyi időre.

– Te is, Scar. Bármi van, gyere haza vagy hívjál – hallotta még barátnőjének hangját, mielőtt becsukta volna maga után az ajtót. Sóhajtott egy nagyot, szívesen elmondta volna Raylynnek az álmait, mégis... ki akarta hagyni őt ebből, és reménykedett, hogy ez az egész vaklárma. Csakhogy ahhoz – a nyakán lévő foltok bizonygatták – magas szintre léptek a víziói. Ez már valami másról szólt, és nem tudta, hogy miről is.

Persze, a kórházban rögtön Betsy is ott termett az oldalán értetlenkedve, hogy biza ő még egy napot kivett volna eme megrázó esemény után, sőt, amennyit akart volna, senki sem hibáztatta volna Scarlette-t. De a rezidens dolgozni akart; lefoglalni magát, mert otthon csak... otthon csak megőrült volna gondolatainak fogságában.

– Betsy, nyugi, jól vagyok. A torkom egyre jobb, ezek pedig el fognak múlni – bökött a nyaka irányába. – De köszönöm az aggodalmadat, igyekszem figyelni magamra. – "Az igyekszem" csó csalafinta manipulációnak számított, mert nem olyan volt, mint egy ígéret, mégis mintha jelentőséget hordozott volna, és aztán senki sem hibáztathatja, ha nem vigyázott volna magára, hisz kimondottan nem ígért meg semmit.