Conjunction [Twilight]

15. Rész - Carlisle

Cím: Megválaszolatlan kérdések

Figyelmeztetések: -

Terjedelem: 4209 szó

Megjegyzés: Mivel szoros volt a szavazás, ezért több minden is előkerül ebben a részben :3

Ajánlott zene: ♫ The Show must go on (2cellos)

A tehetetlenség veszélyes elegyet tud alkotni a félelemmel, kölcsönösen képesek egymást erősíteni, és reakció végén nem lehet másra számítani, mint robbanásra. Nem tudott mit tenni. Csak sodródott nap nap után a történésekkel, próbálta megvetni a lábát, de nem volt könnyű úgy, hogy nem avatkozhatott bele egyes dolgokba. Legszívesebben megragadta volna a szalmaszőke hajú nőt, jól megrázta volna: „fuss, menekülj, hagyd el azonnal Forksot!" – egyre nagyobb árnyékként vetül életére Scarlette lehetséges átváltozása. Még meg sem történt, de a rémület napról napra mérgezte. Már pedig ő is tudta, nincs rosszabb egy rettegő embernél.

– Mi történt? – Már azelőtt tudta, hogy ki lépett először az étkezőbe: a ritmikus lépések és a fenyőre, teafára és bergamottra emlékeztető illat csakis Edwardhoz tartozott. Nem fordult meg, továbbra is kibámult a hatalmas üvegablakon, mintha csak az elé táruló erdőt most fedezné fel először.

– Nem mondhatod komolyan? – Fogadott fia már azelőtt kiolvasta elméjéből a nap történéseit, mielőtt jó maga egyáltalán tett volna próbát megfogalmazni őket. De hogyan is lett volna elég szókincse ahhoz, hogy szavakba öntse azt a rémképet, amivé Scarlette akkor vált, mikor a látomásba belemerevedett. Azonnal észrevette az elakadó lélegzetnek köszönhetően, a nő ujjai közül kicsúszott a papírlap, amit egy gyors mozdulattal elkapott. Mi történik? – Nem látta még ilyennek rezidensét, tekintete fenn akadt, szoborhoz volt hasonlatos, ahogy a szín kifutott arcából, ha nem hallaná egyre gyorsuló szívverését, azt hinné, hogy nem is élő.

Akármi is volt ez, nem tartott tovább a pillanat tört részénél, a nő úgy tért magához, mintha csak lefutotta volna a maratont.

– Scar? Mi történt? – Reflexből fogta meg a karjánál, mielőtt elszédült volna. Megkönnyebbült, hogy a kék tekintet ugyanúgy fénylett, ahogy eddig, még ha zavarosan is kavargott.

– Én csak... – A nő hangja remegett, és Carlisle-t egyre jobban kezdte feszíteni a türelmetlenség, mintha végtelen idő telt volna el, míg Scarlette újra megszólalt. – Csak láttam valamit.

Sok mindenre fel volt készülve, de erre nem. Miért nem lehet átlagos? Fel kellett volna készülnie ilyen lehetőségre is, de hinni akart mindennél jobban abban, hogy Scarlette nem egy látomás célpontja, Alice-nek pedig nincsen igaza, hisz a jövő olyan változékony.

– Mit? – kérdezte meg félve. Sosem jó, ha lát az ember, akár a múltat, akár a jövőt, mert az csak eltereli a figyelmét a jelenről, amit meg kellene élnie. Olyan lenne mint Alice?