Conjunction [Twilight]

13. Rész

Cím: Jön-megy, mint a busz

Figyelmeztetések: -

Terjedelem: 3113 szó

Ajánlott zene: ♫ The Sound of Silence

– Nem nagyon dolgoztam ilyen fokú égési sérüléssel még – rázta meg a fejét Scarlette, ahogy levedlett a műtős ruhából. A bőr negyedfokú égési károsodása során kiemelt óvatossággal kell eljárni, nehogy tovább roncsolódjon a bőr és súlyosbodjon a sérülés. Eszkharotómiát[1] nem nagyon végzett még Scarlette, nem is az ő szakterülete volt, de itt volt az ideje megismerkedni a plasztikai sebészettel és idegsebészettel is két másik orvos társaságában, miközben próbálták életben tartani a srácot. – De ki az, aki felmászik egy villanypóznára graffitizni?– értetlenkedett. – Most egy életre megtanulta, már ha túléli az elkövetkező kritikus időszakot. Az is csoda, hogy még él.

– Ne légy bíró fölöttük – lépett mellé Carlisle, levette kezeiről a kesztyűt, hogy kezet mosson.

– Valóban nem az én dolgom, majd a jövőbeli énjüké az lesz.

– Mert te nem csináltál hülyeségeket?

– Egy szóval nem mondtam, hogy ártatlan lennék, de villanypóznára valóban nem másztam. Én ahhoz kis hal voltam a tengerben. De nem kell ennyire idősítened, annyira múlt időben beszélsz néha, mintha olyan messze lett volna a fiatalságunk, hogy attól öregszem, Dr. Cullen – mosolyogott rá. A napokban Scarlette összeszedte magát és foggal-körömmel azon volt, hogy ne legyen sem félreérthető, sem túl evidens az érzéseit illetően. Egy házasságtörés hiányzott neki aztán a legjobban. De tényleg, varázslatos volt Carlisle-nek már csak a gondolata is, de hogy az életét is elvegye? A felvetéstől is pánikolt – nem tudta, de nem is akarta ezt tenni. Nem tehette meg. A legutolsó beszélgetésük megmutatta, hogy nem volt túl jó a színészkedésben, így most azon volt, hogy mégis magára szedje ezt a tudást és minél jobbat alakítson. Már csak a férfi miatt is, nem hozhatta ilyen helyzetbe, Carlisle nem érdemelte meg ezt.

– Ugyan, Scar... – valamit kezdett mondani a férfi, de már nem hallotta meg. A kezébe vett ambuláns lapot úgy engedte el, mintha egy méh csípte volna meg.

Villanás... Villanás... Fehér... Sötét... Fehér. Fény. Hideg. Zsigereibe martak az ingerek, és egy láthatatlan kéz mintha rámarkolt volna a szívére, levegőt venni sem tudott. Szinte belevágódott a látomásba, élesen és szemének fájó élénkségel rajzolódott ki előtte egy alak. Felismerte, hiszen alig pár perce hagytak ott a műtőben a szőke hajú fiút. A megannyi szeplőt még csak most vette észre tömpe orrának két oldalán. A fiú egy beteg szobában feküdt eszméletlenül, hófehér falak és éles csipogás vette körbe, életjelei stabilak voltak, de... De Scarlette tudta, hogy a látomás mit jelent, és szinte türelmetlenül, rettegve várta, hogy essenek az életjelei. Itt fog meghalni előtte, ahogy Lamley is. Azonban a másodpercek teltek, még sem történt semmi. Arrébb lépett ő is a szobában, akkor, mintha csak az illúzió megtört volna, a fények alkotta káprázat eloszlott, és egy fiatal lány volt észrevehető az ágy másik oldalán. 15-16 éves lehetett saccolás alapján, és pont olyan szalmaszőke haja és orra – nem is! –, szemöldöke és füle volt, mint a fiúnak. Testvérek voltak.