Conjunction [Twilight]

11. Rész

Cím: Az emlékezet nem megbízható

Figyelmeztetések: -

Terjedelem: 3477 szó

Megjegyzés: Carlisle szavazás lezárult, eredmények a megfelelő résznél!

Ajánlott zene: ♫ Feel Something

A Hubbard-villa megvétele gyorsabban történt, mint Scarlette gondolta volna, és olyan áron alul, ami már gyanakvásra adott okot. No persze, megannyi felújítani való rész várt rájuk, hogy az maga több lesz, mint a vételár. Konkrétan a vázszerkezetig kellene hozzányúlni az épülethez; szigetelni, villanyt átkötni, vezetékeket újratelepíteni, festeni, vakolni és még hova lehetett volna sorolni.

– Én mondtam – jegyezte meg színpadiasan Raylyn. – Sokan hisznek a legendában, ezért senkinek sem kell.

Scarlette-t annyira furdalta a kíváncsiság a pontos történet miatt, így utána keresett a villának az interneten és felelevenítette a gyerekkorában hallottakat – már amire emlékezett. Persze, oly sok minden nem derült ki az épületről, hiszen a legtöbb ilyen kitaláció szájról szájra terjedt inkább, mint írott formában – az ő emlékezete pedig véges lett, amint elkezdte az orvosit. Azonban annyit megtudott, hogy Elizabeth Hubbard[1] – a salemi boszorkányperek egyik felbujtója – a perek után elhagyta Massachusetts államot, ironikus módon az oregoni Salemben telepedett le a kontinens másik oldalán. Idős korára elment az esze, amikor már a forksi villában töltötte a mindennapjait férje halála után. Nem lehetett tudni, hogy bosszú végett vagy éppen mert valójában „boszorkány" volt, vagy az sem kizárt, hogy elmebeteg létére lett befalazva, ha be lett egyáltalán. Mindenesetre a következő tulajok közül több is a ház falai között halt meg. A hidegháború után kelt szárnyra a monda, hogy Betty Hubbard szelleme él a birtokon, mivel a villának új lakója nem lett, de sok nem kívánt személy szállt meg több éjszakára is a létesítményben, és rongálta meg a falakat ilyen-olyan módon.

Scarlette nem válaszolt, csak elnézte Raylynt a rózsaszín és halványkék színkavalkádban, amit magára öltött.

– Lassan itt kéne lennie – nézett az órájára a köpcös férfi, Henry Clyborne. Raylyn szerint valamikor jobban nézett ki a férfi, de a házas élet és felesége, Carmen főztje jót tett neki és kikerekítette. Apró orrán nagy üveges szemüveg ült, kék szeme élesen szuggerálta folyamatosan a környezetét. Neki is volt egy furcsa, már-már művészekhez illő kisugárzása – akiről rögtön sejti az ember –, kicsit más világban él, kicsit elrugaszkodik a valóságtól és szeret nagyokat álmodni. Csak épp Henry esetében úgy tűntek, ezek az álmok meg is valósultak.

– Miért kellek ide? – mormolta Scarlette Raylynnek, aki a pöttyös, rózsaszín sálját babrálta.

– Mert újítottál már lakást édesanyáddal, így tudod, hogy nem húznak le.