Conjunction [Twilight]

05. Rész - Carlisle

Cím: Agy vs. szív

Figyelmeztetések: -

Terjedelem: 4872 szó

Megjegyzés: Köszönöm a türelmet.

Ajánlott zene: ♫ Into the Black

Bazsarózsa és frézia.

Egyetlen illatfoszlány is elég, hogy képes legyen felidézni egy emléket az agyban. Különös dolog volt ez, hogy milyen láthatatlan és megfoghatatlan tényezők tettek valamit maradandóvá az emberben. Minden embernek más illata volt, nem volt két hasonló, érezni lehetett rajtuk az életüket – a dohány égett szagát, az alkohol fanyar ízét, a gyümölcs turmixok citrusosságát, a kimerült szervezet ólmosságát – vérük folyamatosan változott, mégis annak alapjegyei[1] sosem. A majdnem 400 éve alatt több százezret érzett, és mégis ezt a kompozíciót bárhol és bármikor felismerte volna, egyszerűen semmihez sem hasonlított – könnyű volt, lágy, egyáltalán nem émelyítő. Intenzíven marta a torkát, amelytől szája kiszáradt.

„Scarlette?" – fordította bizonytalanul a fejét a sürgősségi bejárat irányába, ahonnan orrába kígyózott a vas erőteljes szaga. Nézte a sötétlő, sűrű vért, mely a kék erekből gyöngyözve csorgott, mint rubintforrás, nyelve hegyén érezte az édeskésségét, amely tűzként végigszáguldott megkövesedett erein és fellobbantotta benne az éhséget. Ott gyűrűzött mellkasában, remegtette meg ujjai hegyét. Sosem mondta, hogy ne tették volna próbára, de a tény, hogy nem akar ölni, hogy nem akar gyilkos lenni visszafogta, béklyót kötött akaratából és lekötözte a benne szunnyadó fenevadat – mert ezt kellett tennie, ez volt a helyes. Azóta pedig megszokta ezt az izzó érzést a torkában, a mindennapjainak részévé vált, és talán ettől érezte, hogy él – már ha mondhatta ezt.

Az éhséget pillanatok alatt legyűrte egy másik érzés. Ha dobogott volna szíve, minden bizonnyal egy taktust kihagyott volna. Az arc, a csalfa más. Színek imitáltak anyagot és fényeket, a fodrozódó, arcba ragadt tincs, mint korona, apró orr, pikáns áll.

Mozdult, alig került át a nő a küszöbön túlra, már ott állt a hordágy mellett, csak annyit vakkantott a nővérnek: – Fejezze be a kötést helyettem.

Most jött volna el az idő? Nem. Nem lehet.

A vér több volt, mint a sérülés, a szalmaszőke hajszálak vöröslően tapadtak homlokára, karja furcsa szögben állt, csuklójához közel dudor türemkedett ki bőrén – törés.

– Átveszem Dr. Cowent – intette arrébb Dr. Snow-t hidegen és ellenkezést nem tűrően. A nő fölé hajolt, akinek kék szeme hunyorgott a semmibe, egy elemlámpával próbálta felmérni a pupillareflexet, fülét hegyezte. A kórház fehér zajában mindent hallott: a lámpák izzását, a betegek nehézkes légzését, cipőtalpak csikorgását lépéskor, a libbenő köpenyeket, feszülő varratokat, Brett szája sarkának rágását, ideges nyeléseket, szívveréseket – Scarlette légzése karcos volt és felszínes, szívdobogása lassú és egyenetlen.