Conjunction [Twilight]

07. Rész

Cím: Alakot öltő kísértet

Figyelmeztetések: –

Terjedelem: 3779 szó

Megjegyzés: Bocsánat az egy nap csúszásért!

Ajánlott zene: ♫ Love is a Choice

Ott ült az asztala előtt és nézegette a ritkán használt sminkkészletét. Anyja mindig is azt akarta, hogy „nőies" lány legyen, de ez ott bukott meg, mikor orvosi egyetemre jelentkezett. Két baleset között másodlagossá vált, hogy volt-e rajta smink, vagy sem. A szempillaspirál volt talán az egyetlen, amivel többet foglalkozott, lévén, hogy szőkés pillái voltak.

Másnak érezte magát a bőrében, más is volt. Aznap nem Dr. Cowen, hanem csak Scarlette Cowen, egy lány a városból, egy olyan jégkék költeményben, amiről álmodni sem mert volna. Raylyn túlszárnyalta magát. Az anyag vékony volt, könnyű, habkönnyű, mintha csak egy fátyollal borították volna be. Simogató, egyáltalán nem szoros, második bőrrétegként simult rá. Csípőtől lágyan omlott alá a talajig, fodrozódott mozgására, akár a vízfelszín. Melltől csak két hajszálvékonyka pánt futott fel nyakáig, míg felkarjára két ujj került, pont annyira, hogy a gipsz ne zavarjon be, az aszimmetrikus szabásnak köszönhetően egészen a földig fodrozódott, míg alkarja szabadon maradt. De persze, Raylyn nem egy teljesen szolid darabban engedte a bálra, a teljes háta fedetlen volt. Tanácsára a lassan már vállig érő haját apró kontyba tette, és apró virágcsatokat szúrt tincsei közé. Tükörbe nézve szemrevételezte arcának minden pontját, hogy a natúr smink a kicsit élénkebb vörös rúzzsal sehol sem maszatolódott el. Kész volt, tényleg kész volt. Vagyis majdnem, már csak egy dolog hiányzott, azt pedig az egyik fiók alján őrizte. Karcsú, régi parfümös üvegcsét halászott elő. Még édesanyjától kapta, és különleges alkalmakkor használta főképp, a mai mi volt, ha nem az? Volt benne egy kis rózsa, egy kis geránium, egy kis frézia. Ez nem az a parfüm volt, mely egy teljes felhőt képzett az ember köré, ez lágy szellőként társul árnyéknak mögé, nem erőszakoskodott az orral, annál finomabban és lágyabban adott magáról tudomást.

– Ez az, csajszi! – harsant mögötte egy hang, mikor már lenn várakozott a lépcső aljában és magassarkúját tesztelte. Rég volt lábán ilyen kínzóeszköz, egészen elszokott tőle.

– Wow – ismerte el, mikor felnézett. Raylyn egy aszimmetrikus vállú, fekete ruhát választott, mely fel volt skiccelve. Az egyszerűségét a felsőrészen lévő apró virágok törték meg, amihez egy virágos sminket választott. Vajon meddig rajzolta azokat a szemhéjára? – Nem tudom, hogy csináltad, de ez egyszerre dögös és édes.

– Igen? – ráncolta a szemöldökét barátnője. – Félig kiegyezem veled, de az utolsó szavadat meg sem hallottam – rázta meg a fejét. – Ma nem édes szeretnék lenni. – Barna, vasalt haját kiseperte az arcából. Úgy álltak egymás mellett, mint ying és yang, sosem érezte ennél erősebbnek a kontrasztot közöttük, mint most. És mégis, az hogy legjobb barátnője elkészítette a ruháját, annál közelebb is hozta. Hálás volt, hogy nem kellett egyedül mennie erre a hacacáréra.