Conjunction [Twilight]

08. Rész

Cím: Nyelven nyílt rózsa

Figyelmeztetések: –

Terjedelem: 3323 szó

Megjegyzés: Beteg voltam, így múlt héten nem tudtam részt hozni. Sajnos, az a nagy helyzet, hogy ez elő fog fordulni az elkövetkező hetekben. Nagyapám rákos és valószínűleg 1 hónapja van vissza, szeretnék vele időt tölteni. Ezen túl a diplomamunkámmal is haladnom kell, másrészt NanoCamp lesz, ahol pont a Conjuctionnrl szeretnék majd tovább haladni, de legkésőbb szerintem kéthetente lesz rész. De igyekszem :3 Köszönöm a megértéseteket! És hogy követitek Scarlette kalandját!

Ajánlott zene: ♫ Beautiful Pain

4 nap.

4 nap telt el a bál óta. Dr. Cullen mind a 4 nap alatt kimaradt a kórházból, míg Scarlette összegyűjtötte az erejét higgadtságához és józan eszéhez. Nem hibázhatott újra. Bár ember volt ő is. Rossz döntéseket hozhatott. Nem jól mért fel dolgokat. De ha egy sebész hoz egy rossz döntést, az nem olyan egyszerű. Az emberek megsérülnek. Véreznek. Ezért meg kell küzdeni minden öltéssel, szenvedni minden varratnál. Mert egy hirtelen döntés egy egész életen át kísérthet. Pontosan tudta. Hisz már lett egy szelleme, mely nap nap után követte, olyan volt, akár egy árnyék – nem túl feltűnő, de nem tudott megszabadulni tőle. Érdekes, hogy milyen különös módon töltődnek meg a dolgok jelentéssel, nem? Hogy az emberek élnek, és az emlékeiket belecsorgatják mindenbe, ami körülveszi őket, hogy a megfelelő pillanatban a sima asztallap is képes felidézni valamit bennük, ami talán napokkal, vagy hónapokkal ezelőtt történt, és akkor még egyáltalán nem tűnt emlékezetesnek. Így történhetett az is, hogy a kórházban bárhova nézett Carlisle jutott eszébe. Kiváltképp most, mikor a műszakjai kétszer olyan hosszúnak tűntek műtétek híján gipszelt karjának köszönhetően.

Maradék idejében elkezdett otthon rendet rakni, mert hogy az elpakolnivalók halma egyre-egyre csak nőtt. Egyik nap a garázs dobozai között újabb furcsaságokat talált: még több érthetetlen nyelvű könyvet, melyeknek kézzel írott helyett már nyomtatott szövege volt, tömérdek kiszárított növényt és elhasznált gyertyacsonkokat, de ami talán a legmeglepőbb volt, hogy csontokat. Persze, egyértelműen nem emberei maradványokat, inkább talán madáré lehetett. Szépen tisztított, hibátlan csontok voltak egy apró fedeles tégelyben.

– Mi a fene? – Nem emlékezett, hogy apja valaha is használt volna ilyeneket, vagy foglalkozott volna velük. Mégis mit keresnek ezek itt? Mihez kellettek? Rituálénál jobb ötlete nem volt. Noha apja sosem volt vallásos, nem vallott semmilyen istenhitet. Ámbár nem volt olyan földhöz ragadt sem, mint Scarlette.

A legtöbb dolgot végül csak visszapakolta a dobozokba, míg a könyveket magához vette. Nem mintha hitte volna, hogy sikerrel járhatna a megfejtésükkel, de meg akarta vizsgálni őket. Hátha.