16. Első küldetés

243 17 0
                                    


Martin


– Készen állsz? - csukta be az autó csomagtartóját Matt, és egy aggódó pillantást vetett rám. Éreztem, ahogy belemászik a fejembe és keresgéli a kétségbeesett sikolyom. Kezem remegett az izgatottságtól vagy a félelemtől? Anyám könnyes szemekkel kívánt sok szerencsét, és mindkettőnket szorosan átölelt, mintha attól tartana, hogy soha többé nem lesz rá alkalma.

Amikor Robert részletesen is beavatott minket a REMK, pontosabban a vadásztanács döntésébe, mi szerint alkalmasnak véltek minket az önálló vadászatra. Talpraesettségünk bizonyítékaként pedig egy valódi küldetést szabtak ránk. Amennyiben megfelelünk eme vizsgafeladatnak, felavatnak teljes jogú Égi vadászokká. Anyánk ellenezte ezt a próbatételt, és kis híján Robertnek esett, hiszen féltett minket, hogy mi is úgy járunk egy napon, ahogy az édesapánk. Robert Cartland, apánk helyett apánk volt, amióta szorosabb kötelék kötötte őt anyámhoz, és mint vadászmesterünk, jól tudta, hogy az ő kötelessége tökélyre fejlesztenie tudásunkat és képességeinket. Éppen ezért, amikor a kórházból kijövet közölte, hogy küldetésünk lesz, attól a naptól kezdve folyamatosan edzettünk, gyakoroltuk a fegyverek használatát és nem utolsósorban, felfrissítettük minden elméleti tudásunkat. Több héten keresztül, minden egyes nap, értünk jött Robert az iskolához, és elvitt minket az erdőszéli menedékházhoz, ahol korábban Matt démonának kiűzését hajtottuk végbe, hogy ott felkészíthessen minket. Anyámmal egyességre kellett jutni, hiszen aggódott, hogy az iskola rovására megy az edzésünk. Kijelentette, hogy amíg nem kezdődik el a nyári szünet, és Matt le nem érettségizik, nem engedi, hogy teljesítsük a feladatot. Bevallom egy kicsit sem sajnáltam, hogy belementünk anyánk kompromisszumába, mert legalább több hónapos felkészülési időt kaptunk, ami elegendőnek bizonyult, hogy kellőképpen magabiztosak legyünk, és egy csapatként tudjak Matt-tel dolgozni.

A nyár közeledtével az idő egyre melegebbé vált, napközben tikkasztó hőség borult a városra, éjjel viszont leszállt a köd és a pára, hűvös levegőt hozva magával a völgybe. A hegyek feketén olvadtak bele a csillagos ég aljába. Csend és nyugalom terült szét a kertvárosi részre, ahol mi laktunk. Ugyan a nyári szünet már számomra egy héttel ezelőtt elkezdődött, Mattnek viszont akkor még hátra volt a szóbeli vizsgája, amit előző nap sikeresen letett. Úgy hogy az ígéretünket betartva, a kocsiba bepakoltunk, útra készen állva, hogy megkeressük a démont, akit el kellett pusztítanunk. Még utoljára végigpillantottam anyámon, és Tinán, aki szintén a nyakunkba borult, és rimánkodott, hogy nagyon vigyázzunk egymásra.

– Akkor induljunk – sóhajtottam és beültem az anyósülésre, majd nem sokkal utánam a volán mögé ugrott Matt. Mintha csak nyaralni készültünk volna, olyan idilli pillanatnak tűnt, ahogy a járdán álltak a szeretteink és integetve elbúcsúztak, amíg a felmorduló motor hangja erőre nem kapott, és elhagyta a biztonságot nyújtó utcát.

– Izgulsz – állapította meg a bátyám.

Hogy a viharba ne izgulnék, mikor csak magunkra vagyunk utalva?

– Nyugi, Robert szemmel fog tartani minket – veregette meg a vállam, majd gyorsan az útra terelte a figyelmét. Már megint a fejembe kotorászott és ezt nagyon utáltam, de tény és való, hogy jól jön néha ez a képessége.

– Azért ne erre alapozzunk – szóltam fagyosan, aztán előhúztam a bőrdzsekim belső zsebéből egy összehajtott papírdarabot. A lap egy térképet ábrázolt, melyet Robert nyomtatott ki, hogy tudjuk hová kell mennünk. Az „X" a szomszédos városban lévő húsfeldolgozó üzemre mutatott, melyet a napokban zárattak be a halálesetek miatt. A híradó szerint az üzem csődbe ment, ezért döntöttek a végleges megszüntetése mellett. Viszont Robert felvilágosított minket, hogy a REMK központjában többször is jelzett azon a területen a detektoruk, mely a gonosz démoni energiákat és azoknak rezgéseit képes felismerni. Egy ilyen szerkezet kicsinyített mását kaptuk ajándékul. Akkora volt az egész, mint egy mobil telefon, széles kijelzője körül fekete, kemény műanyagborítást kapott, puha gumi gombokkal, melyek számokat és betűket jelöltek. A kezelését Mattre bíztam, ő azonnal felfogta a működését, és hogy mit kell rajta állítgatni meg nyomkodni.

Without Shadow - Föld és Pokol peremén II.Onde histórias criam vida. Descubra agora