ANGEL - 🔞 Egy sztriptíztáncos története 🔞

3. Nehéz kezdet

Néhány nappal később, számos rúdtánc-óra, sminktanfolyam, intenzív elméleti és gyakorlati oktatás után Jimin idegesen jelent meg a Black Rainbow bárban. Nem tudta eldönteni, mitől fél jobban: attól, hogy felveszik, vagy attól, hogy nem. Taehyung még jobban izgult, mint ő. Felöltöztette, kisminkelte, megcsinálta a haját, elismételtette vele a tanultakat, és folyton az órát nézte, hogy hány perc van még Jimin első fellépéséig.

- Fel kell, hogy vegyen téged a főnök! Úgy megszerettelek ezalatt az egy hét alatt, nagyon hiányoznál!

- Én is megszerettelek, mester! – mosolygott Jimin – De ha nem vesz fel, akkor is lehetünk barátok – szorosan a karjába zárta Taehyungot, aki sóhajtva ölelte vissza – Nagyon sokat tanultam tőled. Köszönök mindent, bárhogy is alakul az este.

Taehyung kezdett elérzékenyülni, úgyhogy gyorsan elszakadt tőle, és másra terelte a témát.

- Rendesen le vagy gyantázva? Mindenhol? – kérdezte rémülten – Azt elfelejtettem!

- Én nem felejtettem el – nyugtatta meg Jimin.

Ekkor Sang-Hoon nyitott be az öltözőbe. Még a szó is benne akadt, amikor meglátta Jimint.

- Hű... ez aztán... nagyon szép vagy! – nyögte ki végül, mire Jimin pironkodva mosolygott. – Ööm... azért jöttem, hogy... hű...

- Bökd már ki, hyung! – nevetett Tae.

- Izé, három perc múlva kezdesz, Jiminie – mondta ki végre a kidobó – Egy kalappal! Drukkolok neked!

Jimin átment a színpadra vezető ajtón, a vörös függöny mögé készült, nagy levegőt vett. Si-Hyuk már a színpadon állt, éppen felkonferálta őt.

- A Black Rainbow most debütáló táncosa alig múlt 18 éves. Privát táncot sajnos még nem kérhetnek tőle, de itt a színpadon, ma este először, teljes valójában megcsodálhatják! Fogadják szeretettel ezt a gyönyörű angyalkát, aki legalább annyira tehetséges, mint amennyire ártatlan!

A tömeg éljenzésben tört ki. Jimin félrehajtotta a függönyt. Mezítláb, hosszú, lenge anyagú fehér pamutnadrágban és szűk, mély nyakkivágású fehér pólóban sétált ki a színpadra. Az erős fény a szemébe világított, amitől alig látta a közönséget. A fényben szikrákat szórt a csillogó rózsaszín szájfény az ajkain, a füstös sminkje, amely szépen kiemelte a szemeit és a finom, alig észrevehető arany spray a hullámos szőke haján. Egyszerű ruhái nem vonták el a figyelmet az arcáról. Taehyung igazán mesteri munkát végzett. Megszólalt a zene, és Jimin a rúdhoz sétált. Mintha nem hatna rá a gravitáció, olyan könnyedén lendült fel rá. Elegáns pózban tartotta magát a lábaival, míg a felsőtestével hátra hajolt, a karjait pedig kecses mozdulattal széttárta a levegőben. Minden mozdulata könnyed volt, mintha egyáltalán nem lenne súlya, elegáns, mint egy ballerináé, de mégis erőt sugárzó. A rúd körbeforgott vele, és ő ebben a pózban keresztbe fonta a karjait a hasa előtt, majd egyetlen mozdulattal megszabadult a pólójától, szabaddá téve a szépen megformált, vékony felsőtestét. A közönség őrjöngésben tört ki. Jimin felemelkedett, a rúd köré tekeredett, végül a lábai kerültek a levegőbe. Spárgába nyújtotta őket, mielőtt újra átölelte velük a rudat. Magzatpózba húzta magát a fém körül, és egy hirtelen mozdulattal, mintha lezuhanna, lecsúszott rajta. Az utolsó pillanatban fogta meg az esést. 

Ez nem Jimin, de őt is kb. így képzelem el. :) 

A nézők egyszerre hördültek fel. Lélegzetvisszafojtva figyelték a kis táncost, aki elengedve a rudat kinyújtózott a padlón, a hátára gurult, és fellökte a csípőjét a levegőbe. Térdét szétnyitotta és újra összezárta, majd olyan könnyedén emelkedett fel állásba, mintha rá nem hatna a gravitáció. Hátat fordított a nézőknek, átölelte magát, kezeit lecsúsztatta a csípőjére, és lassú, körkörös csípőmozgással kísérve letolta magán a nadrágot egészen bokáig. A nézők alig bírtak magukkal, mikor meglátták a gömbölyű fenekét, amit csak egy apró, fehér tanga díszített, és a nadrág alól előbukkanó izmos lábait. A színpad szélének nyomták magukat, Jimin felé nyújtogatták a kezüket, huhogtak, fütyültek, és az obszcén beszólogatások se maradtak el. Kétségkívül pozitív volt a fogadtatás, aminek persze nagyon örült. De szíve mégis a torkában dobogott, és a gyomrát is szorongatta egy kellemetlen érzés. Hiába próbálta el ezerszer a számot – élőben, közönség előtt vetkőzni teljesen más volt. Hallotta a tapsot, a bekiabálásokat, érezte magán a tekintetüket, a terem fülledtségét, és úgy érezte, nemcsak tekintetek, de kezek is tapadnak a testére. Folytatta a táncot, már egy szál tangában, beleadott mindent, amit tudott, továbbra is kecses, elegáns és szexi volt, de aki jól figyelt, félelmet láthatott az arcán.