ANGEL - 🔞 Egy sztriptíztáncos története 🔞

16. Végjáték

Hogy tetszik az új borító? Írjátok meg, kíváncsi vagyok a véleményetekre.

FIGYELEM! A fejezet erőszakos jeleneteket, bántalmazást, nemi erőszakot tartalmaz!

Az asztalukhoz visszatérve Jungkook mélyen meghajolt.

- Bocsássanak meg, halaszthatatlan munkaügy miatt el kell mennem. Öröm volt önöket megismerni!

Az apja megütközve nézett rá. Felállt, és kikísérte a fiát az előtérbe.

- Miféle munkaügy? – kérdezte – Tudtommal ma nincs tárgyalásod. Mi ez az egész, fiam?

- Tudod, az ügy, amin hetek óta dolgozom az államiakkal, apa! Ma lesz a rajtaütés a drogkereskedőkön!

- És ez miért a te dolgod?

- Apa, csak... el kell mennem!

- Fiam, te ügyvéd vagy, nem kommandós!

- Meg kell védenem valakit, akit Kim Namjoon tart fogva – Jungkook remegett a feszültségtől.

- Miért nem bízod ezt a rendőrségre? Mi a tárgyalóteremben védjük meg az ügyfeleinket, a jog eszközeivel, nem pedig rendőrségi razziákon. Le akarod lövetni magad?!

- Ez a valaki... fontos nekem.

- Tudtam! Le mertem fogadni, hogy nő van a dologban! – Jeon úr tajtékzott, a fia lehajtotta a fejét, ökölbe szorultak a kezei. – És ki ez a nő, ha szabad kérdeznem?

- Egy... táncos.

- Táncos!! – forgatta a szemét az apa. Majd szétvetette a düh.

- Ballerina – Jungkook beharapta az ajkait. Sosem tudott jól hazudni. – De ez most nem érdekes. Számít rám, oda kell mennem.

- Mondd, édes fiam, neked teljesen elment az eszed?! Szó se lehet róla! Megtiltom, hogy holmi jöttment táncosnő miatt életveszélybe sodord magad! A rendőrség majd teszi a dolgát! Nem beszélve arról, hogy Yun úrral milyen nehezen hoztuk össze ezt a találkozót! Most azonnal visszaülsz az asztalhoz, és elfelejted ezt az őrültséget!

Jungkook leszegett fejjel elindult az apja után, de pár lépés után megtorpant.

- Apa... én... odamegyek. Szeretem őt!

- Miket beszélsz?! – fordult hátra a férfi.

- Kérlek, próbálj megérteni! – Jungkook hátrálni kezdett, majd elindult a kijárat felé.

- Jungkook! Fiam! Állj meg, ez őrültség!

Jeon úr hiába kiáltott utána, hiába fenyegetőzött, nem tudta megállítani. Egyedül kellett visszamennie az asztalukhoz.

*****

- Mit beszéltél a főnökkel, Rex?

- Majd szól, mikor vigyük a helyszínre a tündérkét. De addig is, némi jutalomfalatért szórakozzunk el vele kicsit, és ezt gondosan dokumentáljuk.

- Mire gondol konkrétan a főnök? – a vékony, szemüveges, húszas évei közepén járó férfi leült az ájult Jimin mellé, aki az alagsori lakás foltos, szakadt kanapéján feküdt megkötözve.

A zsák lekerült már a fejéről, a ragasztószalagra se volt szükség. Ezen a helyen ha meg is hallották volna a kiáltozását, akkor sem érdekelt volna senkit. A fickó a combjára csúsztatta a kezét, fölé hajolt, úgy vizsgálgatta.

- Na vajon mire gondol? – kérdezte a negyven körüli, kigyúrt, sűrűn tetovált társa, miközben a kopott hűtőhöz lépett, és kivett belőle egy doboz sört. – Ahogy elnézem a kéjsóvár fejedet, pontosan ugyanarra gondolsz te is.