ANGEL - 🔞 Egy sztriptíztáncos története 🔞

12. Vigasz

Egy héttel később

- Jól láttam, hogy hármat vettél be? – kérdezte Jungjae, a King Cobra egyik táncosa, miközben felsegítette Jimin meztelen hátára a hófehér, igazi tollakból készült angyalszárnyakat.

- He? – Jimin ingerülten igazgatta meg magán a pántokat, aztán feltett egy többsoros, csillogó láncot a nyakába.

- Már a kettő is sok az ekiből! Eddig nem akartunk beleszólni, mert a te dolgod, de most hármat vettél be. Láttam.

- Ki vagy te, az anyám?

- Nem, de... aggódunk! Ebből baj is lehet!

- Aggódtok? Hagyj engem békén, Jungjae, foglalkozzatok egymással, és ne rajtam csámcsogjatok!

Kollégái nem tudták, hogy az ecstasy mellett egy adag kokain is a vérében van már. Jimin ott hagyta a táncosokat az öltözőben, és kettesével szedve a fokokat fellépdelt a színpad mögötti vaslépcsőn. A magasban egy aranyfestékkel és csillámmal befújt, ember méretű madárkalitka várta. A technikusok segítettek neki beszállni, rácsukták az ajtót, és amikor eljött a megfelelő pillanat, útjára indították a kalitkát, ami egy erős kötélen lógva átsuhant a vendégek feje fölött. Minden fény Jiminre irányult, a közönség őrjöngve fogadta, ahogy elhaladt fölöttük. A szűk hely nem hagyott sok lehetőséget a táncra, de Jimin így is elkápráztatta őket erotikusan kígyózó mozdulataival, ahogy érzékien simogatta a rácsokat, ahogy hátravetette a fejét, a hajába túrt, és kéjesen nézett le az őt csodáló férfiakra.

A ketrec magasan lengő mozgása elszédítette. Könnyűnek érezte magát, mintha azok a szárnyak a hátán tényleg képesek lennének őt a magasba repíteni. Csábítóan húzta végig a kezét meztelen felsőtestén, felcsúsztatta a nyakára, élvezte a vérében áramló drog eufórikus hatását. Egy percig gyönyörűnek, szeretettnek és boldognak érezte magát, kívánatosnak és ragyogónak, de ez az állapot nem tartott sokáig. A kalitka aranylóan szikrázó rácsai szűkülni kezdtek körülötte. A szárnyai már nem fértek el benne, átpréselte őket a rácsokon, de megmozdulni már képtelen volt. Érezte a szíve minden egyes dobbanását, aminek ritmusa egyre szaporábbá vált. Teste felforrósodott, légzése egyre nehezebb lett. Homlokán verítékgyöngyök jelentek meg, csillogva gurultak le az arcán át a nyakára.

Az arany rácsok egyre csak közeledtek. A hideg fém minden irányból a bőréhez ért, majd lassan hozzápréselődött, a húsába vájt. Rettegett. Tudta, hogy itt a vége, ha a kalitka tovább szűkül, már lélegezni sem fog tudni, márpedig ez csak percek kérdése. Elfogta a pánik. Rémülten kapkodta a levegőt, a rácsokat markolta, tiszta erőből próbálta szétfeszíteni őket, de hiába. A kalitka könyörtelenül szűkült tovább, készen arra, hogy összetörje a csontjait. A szíve eszeveszett tempóban kalapált. Az emberek odalent hosszú karmos ujjaikkal nyúlkáltak felé. Szét akarnak tépni! Ha elérnek, szétmarcangolnak! Jungkook segíts! Szabadíts ki innen! Hol vagy?? Taehyung!! Valaki, valaki segítsen!! Hol vagytok? Egyedül nem megy!!

A hiábavaló küzdelem után minden ereje elhagyta. Forró, izzadtságtól csillogó teste a kalitka padlójára zuhant, a szárnyak megtörtek a súlya alatt. Feje hátrabicsaklott, haja az arcába tapadt. Pupillái feketén tátongtak a mennyezet felé. A közönség úgy hitte, mindez a show része, teljes extázisban, a nevét kiáltozva tapsoltak alatta, míg Jimint magába szívta a feneketlen, rémisztő sötétség.

*****

Namjoon ágyában ébredt, fejében görcsös fájdalommal, émelygő gyomorral. Odakint sötét volt még, a szobában csak az olvasólámpa égett. Kábán nyitotta ki a szemét, de időbe telt, mire kiélesedett a látása. Észrevette, hogy karjába egy branülön keresztül infúziós folyadék áramlik, az ágy melletti széken egy fehér köpenyes férfi ül sztetoszkóppal a nyakában, az ágy végében pedig Namjoon figyeli őt. Mindketten felpattantak, amint meglátták, hogy a szemét nyitogatja. A férfi szabaddá tette a mellkasát, meghallgatta a szívverését, aztán vérnyomásmérőt húzott a szabad karjára. Namjoon az orvos mögé állt. Jimin még sosem látta ennyire megtörtnek.