ANGEL - 🔞 Egy sztriptíztáncos története 🔞

17. A visszatérés

- Hasra! - üvöltötte az egyik rohamrendőr, és a puskatussal jó erősen hátba vágta a térdelő, feltartott kezű Namjoont.

Jimin felnyögött, mintha ő kapta volna az ütést.

- Ne! - kiáltott kétségbeesetten. Miután Namjoon hasra zuhant, a kommandós nagyot rúgott az oldalába. - Ne bántsa, kérem!!

- Nem kell félteni! Ez a mocsok azt is megérdemelné, ha itt helyben tarkón lőném! Tíz éve vadászunk rá! - a rendőr hátracsavarta a férfi karjait, és megbilincselte - De minimum kétszer annyit tölt majd a sitten a rohadék!

Ott termett az egyik társa, ketten felrángatták a földről, és kétoldalról fogva a kijárat felé vonszolták. Jimin sírva kiáltozta a nevét. Minden erejét összeszedte, hogy fel tudjon állni, de pár lépés után újra a földre roskadt. Összeszorított fogakkal nézett Namjoon után, gyűlölte a tehetetlenségét és még jobban a rendőröket, akiknek fogalma sincs, ki ez az ember valójában.

- Angel! - Jungkook térdelt le elé, és szorosan átölelte - Jól vagy?

A fiú Jungkook válla fölött Namjoon távolodó alakját nézte.

- Szeretlek - mondta halkan.

- Én is szeretlek! Most már biztonságban vagy! Elviszünk a kórházba. Emlékszel Yoongira? Ott volt a szilveszteri bulin.

Jimin kábán nézett Jungkook barátjára, aki narancssárga-fekete overallban guggolt le mellé. Ismerős volt a mandulaszemű, finom arcú, hófehér bőrű fiú, emlékezett, hogy rendes volt vele azon az estén. Bólintott, miközben az említett felhúzta a szemhéját, hogy egy apró lámpával ellenőrizze a pupilláit.

- Tudod, hogy mit adtak be neked? - kérdezte.

Jimin megrázta a fejét.

- GHB lesz - mondta Yoongi a mellé lépő, ugyanolyan narancssárga ruhát viselő kollégájának - Most vegyünk vért, néhány óra, és nem lehet majd kimutatni.

Yoongi feltűrte Jimin ingujját, egy gumival elszorította a karját, alkoholos vattával áttörölte a bőrét, és egy steril tűt szúrt a vénájába. Mire a kellő mennyiségű kémcsövet megtöltötte a vérével, Jimin szédülten ájult Jungkook karjaiba.

Néhány hangfoszlány eljutott még az agyáig a lezuhant vércukráról és az alacsony vérnyomásáról, aztán elsötétült előtte a világ. Legközelebb a mentőautó belsejében, hordágyra szíjazva tért magához. Jungkook arcát látta meg először, és egy hosszú csövet, ami a karját összekötötte egy infúziós tasakkal. Az autó hangos szirénázással száguldott a Szöul felé vezető soksávos autópályán.

- Hol van Yoongi? - kérdezte rekedten.

- Ő vezeti a mentőt - mosolygott Jungkook, és összefűzte az ujjaikat. - Jó kezekben vagy.

- És Namjoon?

- Tőle már nem kell tartanod.

Jimin lehunyta a szemét, és másnap reggelig ki se nyitotta.

*****

Két napot töltött kórházban. Ezalatt ellátták, kivizsgálták, orvosszakértői véleményt írtak róla, jegyzőkönyvet vettek fel, kétszer kihallgatták a rendőrök, és egy pszichiáter is elbeszélgetett vele. Újságírók csak azért nem, mert őket az ápolók nem engedték be hozzá. A második nap délutánján kellemes meglepetés érte. A függönyök közt beszűrődő napsugár mintha rivaldafénybe vonná a látogatóját; kinyílt az ajtó, és színpadra lépett a Black Rainbow szépséges táncosa: Kim Taehyung. Hatalmas, tarka virágcsokorral, két darab fényes, zebra alakú héliumos lufival, és ragyogó mosollyal érkezett a beteghez.