ANGEL - 🔞 Egy sztriptíztáncos története 🔞

27. Éjszakai műszak

- Táncolj nekem – morogta Yoongi Taehyung ajkai közé. 

- Itt?

- Itt és most – suttogta két csók között.

- De itt még zene sincs.

Yoongi leült a kék ülésre, az EKG monitor mellé, és bekapcsolta a gépet. Az oldalából előszedte a pulzoximétert, megfogta Tae kezét, és a hosszú kábel végén lévő kis csipeszt a hosszú ujjára erősítette. A készülék halk csipogásba kezdett, Taehyung pulzusának ritmusában.

- Most már van – segített neki leszállni a hordágyról. – Táncolj nekem!

- Ez zene? – nevetett Tae.

- Mégpedig a legszebb! Táncolj a szívverésedre!

A pittyegés kissé felgyorsult. Taehyung nevetése mosollyá komolyodott, mozogni kezdett a szűk térben, ahol széles mozdulatokhoz nem volt hely, de nem is volt rá szükség. Megtekerte a csípőjét, hullámzott a dereka, két keze elindult a testén, feljebb tolta a szűk pólóját, kivillantva a hasára és a bordáira simuló selymes bőrét. Egyik lábát feltámasztotta Yoongi mellé az ülésre, és néhányszor előrelökte a domborodó ágyékát, hüvelykujját a szűk farmer korcába akasztotta. A mentős beharapta az alsó ajkát, éhes szemei végigsiklottak a táncos testén, de nem mozdult. Hagyta, hogy nőjön benne a feszültség, amíg Tae másképp nem rendelkezik.

A pulzusmérő ismét valamivel gyorsabb tempóra váltott, amikor a táncos hosszú ujjait közönsége sötét fürtjei közé vezette.

- Gombold ki!

Yoongi már a mély, füstös hangjától megborzongott. Engedelmesen átbújtatta a nadrág gombját a lyukon, és lassan lehúzta a cipzárt. A monitor szapora csipogását már nehéz volt táncmozdulatokkal kísérni. A mentős elégedetten mosolygott Tae izgalmán, bár a saját pulzusa is az egekbe szökött, amikor a fiú leemelte a lábát az ülésről, hátat fordított neki, és lassan lejjebb tolta a farmert a gömbölyű fenekén. Nagyot kellett nyelnie, amikor a textil alól félig előbukkantak Tae csupasz félgömbjei.

- Nem viselsz alsót?

- Ma nem – Taehyung hátranézett a válla fölött, és ráharapott a szájára, miközben még lejjebb tolta a nadrágját, egészen feltárva gömbölyű formáit.

- Szeretnék hozzád érni... - Yoongi hangja rekedt volt a vágytól.

- Hogyan érnél hozzám? – Tae bokáig hajolva elegánsan megszabadult a nadrágtól.

- Először gyengéden megsimogatnám a seggedet. Olyan tökéletes, és annyira bársonyosnak látszik... Aztán két kézzel belemarkolnék...

- Folytasd...

- Meg is harapdálnám, meg néhány csapást is megérdemelne. Aztán széthúznám, és közé nyalnék... egyenesen a szűk kis lyukadba... addig nyalnám... és ujjaznám, amíg el nem csöppen a farkad...

A pittyegés tovább gyorsult.

- Ejnye, Min Yoongi! Te is csak olyan mocskos kéjenc vagy, mint a többi vendég!

- És téged ez felizgat. Most le sem tagadhatod – nevetett a mentős – úgy ver a szíved, hogy lassan készíthetem a defibrillátort.

Majd szétvetette a vágy, hogy rásimítson az orra előtt incselkedő popsira, de minden akaraterejét összeszedve uralkodott magán. Taehyung szétvetette a lábait, és lassan ráereszkedett a narancssárga nadrágra. Előredőlt, csábítóan hátranézett a válla fölött, beletúrt a hullámos hajába. Lábai közt érezte Yoongi kemény és határozott izgalmát. Finoman hozzányomta magát, mire Yoongi összevont szemöldökkel kiengedett egy hangos sóhajt. Tae érezte, ahogy megrándul a szerszáma a textil alatt.