ANGEL - 🔞 Egy sztriptíztáncos története 🔞

21. Viszonzatlan érzések

Yoongi félrehúzta a kocsit a Taehyung háza előtti járdára.

- Megérkeztünk. Ez az, ugye? – utasára nézett, aki meredten bámult ki a szélvédőn, és remegett, mint a gyümölcszselé. A combjára tette a kezét – Hé! Itthon vagy. Minden oké?

- Nem tudom, mi ez... - vacogta Taehyung – Nem... nem tudom abbahagyni.

Yoongi biztató mosollyal megpaskolta a lábát.

- Csak az adrenalin. Most jön ki rajtad a feszültség, mert most engedted el magad. Ha gondolod, felkísérlek.

- Megtennéd? Köszönöm...

A lakásba lépve Yoongi ámulva nézett körbe. Mentősként nagyon sok helyen megfordult már, rengeteg otthont látott, de ilyen különleges hangulatú, egyedi berendezésűt még soha. Akárhová nézett, mindenhol volt valami érdekes látnivaló, egy vicces vagy erotikus tárgy, különleges színű fal, szokatlan formájú bútor vagy egy színes plüssjáték.

- Ülj csak le, csinálok neked egy forró levendulateát. Megengeded? – kérdezte a házigazdát. – Van itthon olyanod?

- Fent, a bal szélső konyhaszekrényben. És ott a vízforraló a pulton... kedves vagy, köszönöm.

Tae lehuppant a kanapéra, felhúzta és átölelte a térdét.

- Tudod, nagyon bátran viselkedtél – Yoongi felnyújtózott a teásdobozért, kivett belőle egy filtertasakot – A legtöbben lesokkolódnak, oda se mernek nézni, ha ilyen csúnya sérülést látnak, meg ennyi vért. Nemhogy aktívan részt venni az elsősegélynyújtásban.

- Bátran? Én? – pislogott Taehyung a térde fölött.

- Igen. Hidd el, naponta tapasztalom. Nem csoda, hogy most remegsz, mint a kocsonya – Yoongi a felforralt vizet csészébe öntötte, és belelógatta a levendulás filtert. – Nem vagy hozzászokva az ilyesmihez.

- Hát nem. De muszáj volt segítenem... Érte bármit megtennék.

- Tudom, ő a legjobb barátod – Yoongi leült mellé, a dohányzóasztalra tette a csészét.

- Önként maradt ott annál a szörnyetegnél szexrabszolgának, csak hogy engem elengedjen.

- Téged is fogva tartott? – vonta fel Yoongi a szemöldökét.

Taehyung a kezébe vette a csészét, és óvatosan belekortyolt.

- Csak rövid ideig, hála Jiminnek. De az is épp elég volt.

Yoongi felsóhajtott.

- Nem könnyű a ti életetek. Az éjszakai bárok és az alvilág kéz a kézben járnak.

- A te munkád se könnyű, hyung. Én egy esettől is így remegek, te meg minden nap többször átéled ezt.

- Azért ez így nem igaz – mosolygott az idősebb. – Legtöbbször a lakásukban elesett öregekhez meg szívrohamosokhoz megyünk ki. Az igazi adrenalinforrás az a mentőautó vezetése.

Teahyung felnevetett.

- Az nagyon menő! – nézett Yoongira.

- Egyszer elviszlek egy körre.

- Komolyan? Szirénával meg piroson áthajtva meg minden?

- Naná.

- Nem tudom, mennyire érdekel téged az ilyesmi, de... én meg akkor cserébe meghívlak, hogy nézd meg a műsoromat.

- Nagyon szívesen megnéznélek.

Yoongi őszintének tűnt, és Taehyung mosolya is az volt. Sokáig beszélgettek még, amíg a táncos el nem álmosodott a levendulateától. Ekkor már hajnalodott, az éjszakai közvilágítást is lekapcsolták az utcában. Tae a háttámlára ejtette a fejét, hosszú szempillái egyre gyakrabban és hosszabban csukódtak le. Yoongi szíve táját különös melegség járta át, ahogy nézte őt. Kedve támadt megsimogatni a haját, és egy puszit nyomni a homlokára, de inkább jobbnak látta, ha elindul hazafelé. Felállt a kanapéról, kinyújtóztatta fáradt tagjait.