ANGEL - 🔞 Egy sztriptíztáncos története 🔞

22. Beismerések

- Mi a jó kurvaélet volt ez Park Jimin?! – Taehyung feldúltan járkált fel alá az öltözőben. – Mégis mi a faszba rángattál te bele engem?!

Jimin Thunder sminkasztalánál ült, és a könnyeit törölgette. Beszennyezett inge gombócba gyűrve hevert mellette a földön, még nem volt ereje visszavenni a pincérruháját.

- Ne haragudj. Azt mondta, csak egy táncot kér!

- Hát ez nem csak egy tánc volt, bassza meg! Ez kurvára nem csak egy kibaszott tánc volt! – Taehyungra nem volt jellemző a trágár beszéd, de most csak úgy záporoztak a szájából a dühös szavak. – Ha nem állítom le azt a beteg faszt, azt is engedted volna, hogy megdugjon! Lementél olcsó kurvába, és magaddal rántottál engem is!

Remegett a dühtől. Megmarkolta a széke háttámláját, és nagyot taszított rajta. Jimin összerezzent mellette.

- Ne haragudj! – szipogta a szőke – Nem tudtam, hogy ez lesz belőle!

- Leállhattál volna! Mondtam neked közben is, hogy nem kell ezt csinálnod! Nem prostik vagyunk, emlékszel?!

- Értsd meg, semmiképp nem hagyhattam, hogy az a bizonyíték a bíróságra kerüljön!

- Nem hagyhattad! Mégis miért nem?! – Taehyung megállt Jimin előtt, és leguggolt elé, hogy a szemébe nézhessen. Elővette az átlátszó tasakot a zsebéből, és meglengette az orra előtt. – Ez egy gyilkos, az istenért!! Egy bűnöző, aki fogva tartott téged, hogy akármikor megbaszhasson, amikor csak kedve támadt! Ott a helye a kicseszett börtönben, miért akarod mindenáron kihozni onnan, mi?! Miért teszel meg akármit, csak hogy...

- Azért, mert szeretem őt! – szakította félbe Jimin kétségbeesett kiáltása.

Mint a fába csapódó nyílvessző, úgy állt be közéjük a csönd. Taehyungban benn akadt a szó, de még a lélegzet is. Felállt, és lassan hátralépett. A tasakot a tölténnyel a földre ejtette.

- Mi az istenről beszélsz...?

- Ez az igazság... - Jimin alig látott a könnyeitől.

- Szereted...

- Igen. Magamnak se vallottam be eddig, de... szerelmes vagyok belé már... ki tudja, mióta...

Taehyunggal fordult egyet a szoba. A hajába túrt, felnézett a mennyezetre, remélte, hogy rosszul hall.

- És Jungkook??

Jimin megvonta a vállát.

- Azzal áltattam magam, hogy ő a herceg fehér lovon – megrázta a szőke fürtjeit. – De hallgatnom kellett volna rád, amikor szilveszterkor idejött. Azt mondtad, két teljesen más világ vagyunk, és jobb, ha elfelejtem. Igazad volt.

- Jungkook rendes fickó, törvénytisztelő állampolgár, jó állása van, és...

- Jungkook nem szeret engem, Taetae!

- Dehogynem, csak ő...

- Menyasszonya van!! – Jimin felállt a székről, széttárta a karjait, majd újra leejtette őket. – Az apja mondta el nekem ma délután!

- Hogy MI??!!

- Eljegyezte magát, és erről valahogy elfelejtett szólni nekem! Csak szórakozott velem, és most már az is világos, miért tagadott le mindenki előtt, hogy miért nem érhettem hozzá nyilvános helyen! Ő az, akinek csak szexre kellettem, nem Namjoon!

- De hát együtt laktok! Nem tűnt volna fel neked egy menyasszony?

- Ő nappal dolgozik, én éjszaka. Alig találkozunk.