ANGEL - 🔞 Egy sztriptíztáncos története 🔞

28. Mélység

Jimin kétségbeesve rázta a fejét, tiltakozott, próbálta kitépni magát a fiúk fogásából, de túl sokan voltak, ő pedig túl gyenge volt.

- Mit játszod meg magad, te kis ribanc?! Tudjuk, hogy te is akarod!

Jimin kétségbeesve kereste a kidobót, a nevét kiáltotta, amennyire tőle telt, de a hangos zene miatt ezt még azok se hallották, akik a közelében voltak. Az egyetlen ember, aki segíthetett volna, nem volt sehol. Rosszul volt, úgy érezte, meggyullad, a teste mintha tüzes kemencévé változott volna.

- Engedjetek el - nyögte erőtlenül, de lassan feladta a küzdelmet.

Történjen, aminek történnie kell. Ha nem ellenkezik, talán hamarabb túl lesz rajta.

Forgott körülötte a világ. Homályosan látott, nem volt tiszta, melyik kéz, melyik hangfoszlány kihez tartozik. De azt érzékelte, hogy új szereplő jelent meg a színen. Valaki, aki erősebb és idősebb a fiúknál. Dulakodás kezdődött, verekedés hangjai. Fájdalmas nyögés, csörömpölés. Az egyik fiú nekiesett az asztalnak, aztán a földre került. Erős kéz markolt Jimin karjára, magához húzta.

- Sang-Hoon? - Jimin a férfi testének dőlt, a ruhájába kapaszkodott, próbált stabil pontot találni rajta.

- Neki most más dolga akadt - felelt az ismerős hang, majd a fiúk felé fordult - Takarodjatok haza, vége a bulinak!

- Ki maga, talán az apja?!

- Veheted úgy is. Na tűnjetek el szépen.

- Namjoon hyung... - Jimin boldogan bújt hozzá - ...eljöttél értem?

- Nincs joga elküldeni minket!

- Maga nem is kidobó! - háborogtak a fiúk.

- Igazad van. A tulajdonos vagyok - Namjoon bal karjával Jimint tartotta, a jobb kezével elhúzta a zakóját, hogy a pisztolya láthatóvá váljon. - Van még valakinek kérdése?

Nem volt. Amilyen gyorsan csak lehetett, a fiúk a kijárat felé vették az irányt. Namjoon a karjába emelte Jimint, és átvágott vele a tömegen. Úgy rebbentek szét előtte, mint a megriasztott madarak.

- Ez Kim Namjoon! - hallatszott innen-onnan - Láttam a tv-ben, felismerem!

- Tulajdonos? - nevetett Jimin - Jó duma, hogy bevették...

Namjoon nem felelt. A bárpult előtt elhaladva mondott valamit a mixernek, majd hátra vitte Jimint az öltözőbe, és lefektette a padlóra. A pultos is megérkezett egy adag jéggel, amit konyharuhába csomagolt, meg egy nagy pohár hideg vízzel. Namjoon elvette tőle mindkettőt, a jeges csomagot Jimin mellkasára helyezte.

- Hívjak mentőt, uram? - kérdezte aggodalmasan a mixer.

- Már nem kell, úton van.

- Ön már kihívta?

- Sang-Hoon hívta ki Si-Hyukhoz. A fiút bízd csak rám.

- Te jó ég, a főnök is rosszul van?

- Volt már jobban is, viszont már nem a főnököd. Az már én vagyok. Menj vissza dolgozni!

- Mi...? - a mixer megütközve nézett rá, de egy olyan pillantást kapott válaszul, amire jobbnak látta kérdés nélkül engedelmeskedni, és magukra hagyta őket.

Namjoon Jiminhez fordult, aki szaporán kapkodta a levegőt, teste görcsbe feszült, és hatalmasra tágult pupillákkal bámult rá. A férfi felemelte a fejét, a poharat az ajkához tartotta, mire a fiú mohón inni kezdett.

- Hányat vettél be? - Namjoon elhúzta a szájától a poharat.

- Mégh! - Jimin utána kapott, de a férfi magasra emelte a vizet.