Without Shadow - A vörös szemek mögött I.

3.2 " Martin, meg tudom magyarázni!"

Másnap reggel, Vanessa unszolására felvettem az egyik tőle kapott pólót. Az almazöld mellett voksoltam inkább a tűzvörös helyett. Jobban szerettem a lágyabb színeket, mint például a kék vagy a zöld, de amúgy teljesen fekete és szürke párti voltam. A napom nagy részét Martinnal töltöttem, már reggelinél megdicsérte az új felsőmet. Örültem, hogy tetszett neki, de azért akadt egy olyan sejtésem, hogy ebben sokat játszott a mély dekoltázsom is, mellyel titkon folyton szemezett. Egész nap úgy éreztem, mintha minden pasi a mellemet bámulná, ezért ahogy tudtam folyton igyekeztem kitakarni a kezemmel. De azért kíváncsi voltam, hogy vajon média órán Aaron észre fog-e venni vagy sem. Már eléggé irritált, hogy folyton átnézett rajtam.

Ahogy átléptem az ajtó küszöbét, gyorsan kihúztam magam, felvettem egy megjátszott határozottságot, és ha tudtam elkerültem a többi srác tekintetét. Természetesen Aaron még nem volt bent a szünetben. Így hát odaslattyogtam a tornacsukámmal a helyemre, kipakoltam a padra a füzetem és vártam a becsöngőt. Hangos nevetés kíséretében belépett Mercedes a terembe. Mielőtt mellém ült volna végigmérte a felsőmet. Már vártam, hogy valami epés megjegyzést tegyen rám, viszont kellemeset csalódtam, amikor egy hanyagul odavetett jól áll-lal lerendezte.

Becsengettek.

A tanárnő előtt betoppant Aaron alakja is. Egyre jobban zúgott a fülem a szívem felgyorsuló dübörgésétől. Kihúztam magam, hátha feltűnök neki végre, legalább egy pillantás erejéig. Az asztalra könyököltem, mikor észrevettem magamon a pillantását. Igaz, hogy pár másodpercig tartott, viszont akkor madarat lehetett volna fogatni velem.

Végre feltűnt neki, hogy itt ülök! Talán szünetben megint odajön hozzám.

Elködösült aggyal reménykedtem a lehetetlenben. Nem tudom mi üthetett belém, hogy ennyire vágytam a srác figyelmére. Nem ismertem, pár szót beszéltem csak vele, azt is már több mint egy hónapja. Mégis valami belső erő arra késztetett, hogy megismerjem.

Mekkora idióta vagyok! Álmodozz csak, Barbara! Tuti nem is rám nézett.

Korholtam magam, amiért ennyire gyerekesen viselkedtem. Tizenhét évesen nem kellene ennyire bezsongani egy pasitól. Legalább is én nem ilyen voltam, eddig.

A halántékomon éreztem egy nyilalló, villámként belém hasító fájdalmat. Akaratlanul Aaron felé pillantottam. Ahogy ránéztem, még a tollat is kiejtettem a kezemből, annyira lefagytam. Kővé dermedve, mozdulatlanul és riadt pillantással meredhettem rá. Aaron végignézett rajtam, arcán egy izom se rezdült meg, egy aprócska mosoly vagy egy ránc sem kanyargott rajta. Úgy éreztem, mintha tekintetével a lelkemig hatolna, gazként tépkedte minden egyes idegszálamat, hogy vajon meddig bírom állni a nézését.

Őszintén, nem számoltam hány másodpercig tartott. Természetesen a félénk mivoltomból várhatóan, elkaptam a fejemet és erőteljesen a táblán leírtakra koncentráltam, majd gyorsíróként sercegtettem a golyóstollamat a füzetemben. A negyvenöt perces óra számomra tízpercesnek se tűnt. Sebesen szaladt az idő, amíg egyszerre próbáltam az órára és az Aaronnel kapcsolatos gondolataimra figyelni.

Kicsengetéskor, szép lassan felálltam, de még egyszer odasandítottam Aaron padja felé, hogy még utoljára láthassam, mielőtt kiviharzik a teremből. Szürke, mintás pólójában továbbra is ott ült a helyén, füzetében írt még valamit. A tolla megállt a kezében, fejét éppen csak annyira emelte fel, hogy a szeme sarkából felém nézzen. Leejtettem a füzetemet, és bámultam. Aaron kemény vonásai meglágyultak, szeme körül apró mosolyráncok jelentek meg. Felállt, fekete farmerjának zsebébe mélyesztette a tollát, hóna alá csapta a füzetét és egy búcsú pillantás kíséretében távozott. Mellkasomban, mintha ezernyi apró hangya szaladgált volna, mely elzsibbasztotta a lelkemet. Hallottam tompán Mercedes irritáló hangját, majd elviharzott mellettem, kis híján fellökött. Akkor vettem észre, hogy Martin kottáit lengeti kezében és szalad ki a tanteremből. Megijedtem, azonnal a táskámba hajítottam a dolgaimat és elkezdtem a nyomába eredni. Fel-le szaladgáltam a folyosón a szőke hajzuhatagot keresve, de a lány eltűnt előlem.