Nem lehet...

4.rész

Még egy ideig dühöngtem egy sort, és káromkodtam magamban, de aztán beláttam, hogy ezzel nem megyek semmire, vagyis attól, hogy szidok mindenkit nem fognak nem ide költözni.

- Na lenyugodtál? - hajolt közelebb Jimin, hogy csak én hallhassam.

- Lassan. - feleltem.

Ránéztem Jungkookra, de ő rezzenéstelen arccal nézett vissza rám.

- Az nagyon jó, hogy egy suliba jártok, így ismeritek egymást valamilyen szinten. - Szólalt meg Jungkook anyukája.

- Hát, azért nem ismerem annyira. Csak azt tudom, hogy az összes lány bolondul érte. - eközben magamra is értettem. - Ma összeverekedett egy 10.-es sráccal, és kábé ennyi. - zártam rövidre.

- Verekedett? - ragadt le ennél a résznél apu.

- Igen, de kapott érte. - mondta az apja, de, hogy ebből mi volt igaz és mi nem, azt nem lehet tudni.

- Csak azért vertem meg, mert olyat mondott amit nem lett volna szabad. - szólalt meg most már Jungkook is az este folyamán előszőr.

Ezt a témát nem nagyon vitattuk tovább, ezért anya felhozta, hogy készen van a kaja, és hogy ha éhesek vagyunk akkor ehetünk. Persze senkinek nem volt ellenvetése efelől, legalábbis nem mondta.

Szépen lassan megettük a vacsorát, közben pedig minden féléről beszélgettünk.

Miután befejeztük, a Jeon család el is köszönt, miszerint nem zavarnak tovább minket, aminek én őszintén nagyon örültem.

Gyorsan elmosogattam, majd letusoltam, közben Jimin a szobámba várt rám.

- Te mikor mész haza? - léptem be a szobámba.

- Nem sokára. Anya amúgy is írt, hogy legkésőbb legyek tízre otthon.

- Most mennyi az idő?

- 21: 38. - nézte meg óráját a fiú.

- Akkor nyomás haza! - toltam ki a bejárati ajtóig, majd elköszöntem tőle, és elmentem aludni.