- Már öt perce itt kéne lenniük! - mondom Jungkooknak miközben az utat lesem.
- Biztos csak nagy a forgalom. - legyint.
- Te miért nem izgulsz? - fordulok felé a teljes testemmel.
- Kellene? - kérdez vissza.
- Azt mondták hogy egészre itt leszünk, de már hét perc is eltelt.
- Ugye tudod, hogy ezeket az időket nem pontosan szokták megadni? - kérdezi mire megforgatom a szememet.
- Anya utál késni szóval biztos vagyok benne, hogy valami más van.
- Vagy csak simán bedugult az egyik főutca. - mondja nyugodtan a fiú, de hallatszik a hangjában hogy jól szórakozik rajtam.
Örülök, hogy van min szórakoznia. Tényleg. De ezen már nem is volt több időm gondolkodni ugyanis befordult apa a kocsival.
- Na végre! - szakadt ki belőlem.
- Azért ennyire nem volt rossz a társaságom! - vágja hozzám sértődötten Jungkook, de erre már nem is válaszolok hanem csak beülök az autóba.
- Szia hercegnő!
- Jimin? - borultam a nyakába már amennyire ülve lehet. - Olyan régen láttalak már!
- Hiányoztál te lány. - nevetett.
- Na és drágám minden rendben ment? - kérdezte anya és apa szinte egyszerre, amik jót mosolyogtam.
- Minden tökéletes volt! - válaszoltam.
- Ennek nagyon örülünk! - mondja anya. - Arra gondoltunk az apáddal kicsim, hogy meghívhatnánk ebédre Jungkookot és a szüleit is! - lelkendezett anya, de én majdnem félre nyeltem.
- Ühüm. - préselem ki magamból.
- Akkor ezt meg is beszéltük!
XXX
Elérkezett az ebéd ideje, és nekem fogalmam sem volt hogy mit vegyek fel. Szerencsére Jimin tökéletes segítségnek bizonyult. Végül ez a ruha lett:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Nem annyira ünnepi, de nem annyira hétköznapi sem. Pont ez volt a cél! Ahogy meghallottam a csengőt egyből elkezdett ezerrel verni a szívem és csak remélni tudtam hogy nem fogok menten elájulni, anyuék biztosan nem díjaznák.
- Nyugi má! - nézett rám Jimin.
- Bocsi.
- Szerintem ha meglát még a lélekzete is elfog akadni. Szóval semmi miatt nem kell aggódnod.
- köszi. - mosolyogtam rá.
Elindultam le a lépcsőn, majd megpillantottam őt....de nem volt egyedül.
