Nem lehet...

16. rész

-Jeon Jung Kook! Azonnal add vissza! - kiabáltam rá a fiúra, ugyanis elvette a telefonomat, amin rengeteg kép volt róla. 

- Nem, nem. - rázta pimasz mosollyal a fejét.

- Kérlek. - váltottam könyörgőre.

- Ez az utolsó napunk bent, nem gondolod, hogy meg kéne örökíteni? - kérdezte.

- Komolyan? Ezért vetted el? Meg is kérdezhetted volna!

- Tudom, de olyan jó volt látni azt az ijedt arcod. Bár nem tudom, hogy mi miatt voltál így megijedve. 

- Na jó, tudod mit? Csinálunk egy képet, utána pedig szépen vissza adod a telefonomat. - mondtam.

- Legyen. - egyezett bele. 

Hirtelen megfogta a derekamat és magához rántott, így neki csapódtam a mellkasának. Egyből megéreztem a férfias illatát, amitől ezernyi pillangó kelt életre a hasamba. Éreztem, hogy a fejem valószínűleg paradicsom színű és ezt persze Jung Kook is észre vette, és ezt egy önelégült mosollyal jelezte. 

-Őm...khm...akkor megcsináljuk a képet? - kérdeztem.

- Miért ilyen sietősen? Neked nem kényelmes így? - kérdezte.

- Ő...

De nem tudtam befejezni, mert felemelte a kamerát és már fotózott is.

-Cuki lett. - nézte meg. - Majd átdobod?

- Aha. - bólogattam.

- Oh, azt hittem még alszotok. - lépett be az ápoló nő. - Itt van a reggeli, aztán ha befejeztétek el kell mennetek a vizsgálatra, hogy biztos minden rendben van-e. - mondott el mindent szép sorjában.

Miután kiment megint kettesben maradtunk Jung Kook-kal. 

-Biztosan neked is szép hangod van. - nézett rám.

- Hogy? 

- Énekelj valamit!

- De...

- Én is énekeltem neked! Sőt többször is!

- Jó, de neked szép a hangod. 

- Légsziiii!!! - nézett rá kiskutya szemekkel.

- Egy dalt!

- Oké. - vigyorodott el.

- Hu, oké. - vettem egy nagy levegőt. - I won't just survive

Oh, you will see me thrive
Can't write my story
I'm beyond the archetype
I won't just conform
No matter how you shake my core
'Cause my roots, they run deep, ohOh, ye of so little faith
Don't doubt it, don't doubt it
Victory is in my veins
I know it, I know it
And I will not negotiate
I'll fight it, I'll fight it
I will transformWhen, when the fire's at my feet again
And the vultures all start circling
They're whispering, you're out of time
But still, I rise
This is no mistake, no accident
When you think the final nail is in, think again
Don't be surprised, I will still riseI must stay conscious
Through the madness and chaos
So I call on my angels
They sayOh, ye of so little faith
Don't doubt it, don't doubt it
Victory is in your veins
You know it, you know it
And you will not negotiate
Just fight it, just fight it
And be transformed'Cause when, when the fire's at my feet again
And the vultures all start circling
They're whispering, you're out of time
But still, I rise
This is no mistake, no accident
When you think the final nail is in, think again
Don't be surprised, I will still riseDon't doubt it, don't doubt
Oh, oh, oh, oh
You know it, you know it
Still rise
Just fight it, just fight it
Don't be surprised, I will still rise - fejeztem be.

- Ha! Még, hogy nincs szép hangod. - nevette el magát. - Álom szép hangod van! - mosolygott rám.

- Kösz. - kezdtem el az egyik hajtincsemet csavargatni lányos zavaromban.

- Miért nem szeretsz énekelni ilyen hanggal? - érdeklődött.

- Nem az, hogy nem szeretek, csak más előtt nem annyira merek. - válaszoltam.

- Hát nincs mitől félned az biztos. - mondta.

- Amúgy a barátnőd, hogy hogy nem jött el téged meglátogatni? - kérdeztem.

- Külföldön van. Holnap jön haza. - felelte. 

- Hm. - bólintottam, de közben keserű ízt éreztem a számban. 

Két óra múlva elvitték Jungkook-ot a vizsgálatra én meg ott maradtam egyedül a szobába. Mondanám, hogy unatkoztam, de nem ugyanis elénekelgettem. Egy fél óra múlva viszont engem is elvittek. Az orvos alaposan megvizsgált és megállapította, hogy makk egészséges vagyok. Végre! 

-Holnap reggel nyolctól jöhetnek értetek. - mondta a doki nekem és Jungkooknak aztán kiment.

- Jó éjt. - feküdtem be az ágyamba.

- Már alszol is?

- igen, mert fáradt vagyok. - bólogattam.

- Hát akkor aludj jól. 

Nem is kellett sok idő míg elnyomott az édes álom.