Nem lehet...

11.rész

Így értem oda a matematika versenyre.

Izgulva beléptem, de arra nem számítottam, hogy Jungkook fog velem szemben állni. Hirtelen nem tudtam mozdulni sem, annyira lefagytam őt látva, de aztán rájöttem, hogy menni kéne a helyemre, ezért elindultam. Ahogy odaértem, gyors ledobtam a táskám, és már ültem is le. Hamarosan mindenki megérkezett így eltudtuk kezdeni. Hogy őszinte legyek szétvetett az ideg. Nem tudtam pontosan, hogy hány óra és hogy még mennyi időm van,de nagyon bevoltam parázva. Tudtam, hogy ezt már elrontottam és nem hozhatom helyre, és ez mind Jungkook miatt van. Miatta vagyok ennyire zavarban, és ez elvonja a figyelmemet a versenytől. Muszáj lesz folytatnom, de a toll nem mozdul a kezemben. Érzem ahogy egyre jobban hány ingerem lesz, majd kirohanok a mosdóba. Az egyik női tanár utánam szaladt és bejött a fülkébe is. Simogatta a hátam és nyugtatgatott, mert ez alatt az idő alatt elkezdtem bőgni is. Megfogta a homlokom és azt mondta hogy nagyon magas lázam van. Azonnal hívta anyut meg aput, aztán meg a mentőket. Ezután minden elsötétült.

Legközelebb egy vakítóan fehér szobában ébredtem fel. Körül néztem és Jungkookot pillantottam meg feküdni a mellettem lévő ágyon egy kötéssel a fején. Nem sokkal később bejött egy nővér, majd adott egy szurit, Jungkookot meg felébresztette.

- Mi történt? - kérdeztem rekedtes hangon?

- Nem emlékszel semmire? - Fordult felém a fiú, mire válaszul csak megráztam a fejem. - Miután hivták a mentőt kimentem segíteni és éppen a lépcsőn mentünk le, mikor te elajultál, és ha én nem vagyok ott akkor már nem élnél.

- Akkor miattam kaptál agyrázkódást?

- Igen. - Sóhajtotta, majd megpróbálta felkelni, de megszedült ezért visszahuppant a párnára.

- Sajnálom.

- Nem tehetsz róla.

- Amúgy hogy hogy egy szobában vagyunk? - jutott eszembe ez az aprócska tény.

- Azt mondta a doki, hogy nagyon sok a beteg, ezért nem maradt külön szoba.

- És meddig leszünk bent?

- Egy hét, vagy max.12 nap. Legalább is ezt mondták. - avatott be a részletekbe.

- Értem. A szüleim voltak bent?

-Nem. Azt mondták, hogy majd este jönnek, addig is összepakolnak neked és ennyi.

- És Jimin?

- Nem tudom. Majd ír.

- És...

- Abbahagynád kérlek? - förmedt rám Jungkook, és bevallom eléggé megijedtem.

- Bocsi. - hajtottam le a fejem, és a kezemet kezdtem el tanulmányozni. - Ha stresszelek akkor mindig nagyon sokat beszélek. - mondtam, de hogy miért az én magam sem tudom.

Jungkook nem válaszolt, csak nézett előre. Úgy voltam vele, hogy nem beszélek többet, mert nem akarom magamra haragítani az első két percben, mert hát össze leszünk zárva egy hétig. Szóval nem kéne, hogy berágjon rám.

Jimin végre írt, hogy öt perc és megérkezik a szüleimmel együtt.

  
                             XXX

-Ajánlom, hogy egy ujjal se érj hozzá a lányomhoz! Megértetted Jeon? - kérdezte apa szigorúan, de Jungkook kicsit sem ijedt meg.

- Ne aggódjon uram, nem csinálunk mi semmit sem. - mosolyodott el perverzen, mire a párnába temettem az arcom.

Kicsit még beszélgettünk, de aztán lejárt a látogatási idő. De ami jó hír hogy meghozták a vacsoránkat.

-Kajjaaaaa!!!!-ugrottam fel az ágyból, Jungkooknak ez nehezen ment.

- Gyere segítek. - ment oda hozzá az ápolónő és segítette neki kikástálódni az ágyból.

Miután megkajáltunk, lefeküdtünk aludni, de nekem nem ment az elalvás, és nem tudom, hogy azért mert zavarta a kínlódásom vagy csak megsajnált, de Jungkook elkezdett NEKEM ÉNEKELNI!!!!!

🎶Tel me, am I ever, gonna feel again? Tell me, am I ever, gonna heal again? Got a shot glass full a tears, drink drink drink say chears....🎶

Ahogy meghallottam a hangját egyből megnyugodtam és el is nyomott az álom.

Sziasztok! Már nagyon rég nem volt új rész, ezért most egy jó hosszút írtam. Remélem hogy tetszeni fog! 🌼🎶

JL ❤️