Suliba menet matek feladatokon járt az eszem. Hihetetlen, hogy így tudok izgulni. És ami a legrosszabb, hogy Jimin most beteg vagy legalábbis azt állítja...na szóval mivel ő beteg az egyetlen barátom sem lehet velem. Persze a suliban. Még mielőtt kérdeznétek, én nyitottam régebben az emberek felé, de aztán csak ki gúnyoltak, így már nem szoktam nyitni senki felé, és Jimin volt aki segített ebben, ugyanis ő nyitott felém, és ha akkor nem bátor akkor most nem is ismernénk egymást.
Beérve az iskolába elkapott a matek tanár, és magával húzott a tanáriba.
- Itt várj még! - mondta azzal eltűnt az ajtó mögött.
Hosszú percek után vissza tért egy kötet papírral.
- Ezek matek feladatok. Ha úgy van kedved akkor csinálgasd.
- De ezt most miért kapom?
- Mert a mai verseny nagyon nehéz lesz. - mondta komolyan.
- Hát akkor örömmel elfogadom! - vettem ki a tanár nő kezéből a matek példányokat.
Az osztályteremhez siettem, de most túl nagy csend fogadott és ez semmi jót nem jelenthet. És igazam is lett mert ahogy beléptem egy nagy adag színes festék ömlött rám.
Sírva rohantam ki és pont szembe jött velem Guk, de ez most pont nem érdekelt.
Nem hiszem el, hogy így meg aláztak az osztály társaim.
Jajj Jimin bárcsak itt lennél! Nélküled, hogy fogom kibírni?
YOU ARE READING
Nem lehet...
HumorItt kezdődott minden..... Hogy meg bántam-e azt nem tudom. ,,BEFEJEZETT'' lesz
