Nem lehet...

1. rész

Eltelt két év. Most kezdődik a suli és most kezdődik a tizenegyedik is. Alig várom. (remélem érzékeltétek a szarkazmust). 

De tartok egy gyors  beszámolót az elmúlt két évből. 

1. A stílusom teljesen megváltozott. (Jimin persze ezt nem nézi jó szemmel).

2. A jegyeim úgy szarok ahogy vannak.

3. Jungkooknak még mindig van barátnője.

És végül 4. Még mindig eszméletlenül szerelmes vagyok az előbb említettbe.

Igen, hát kb. ez történ a két év alatt. Közben a szüleim sem nézik jó szemmel, hogy megváltoztam és azt vallják, hogy szerelmin bánat miatt nem kéne így viselkednem, persze én hozzá vágtam a fejükhöz, hogy ők semmit sem tudnak, szóval most össze vagyunk veszve. Chim minden alkalommal mondja nekem, hogy kérjek bocsánatot, de nem megy. Hiszen tudom, hogy akkor újra elkezdenék ezt, és bármennyire is szeretem a szüleimet nem akarom azt hallgatni null huszonnégyben ahogy a világ bölcsességeivel áldanak meg engem. Na, de most már hagyjuk a múltat térjünk vissza a jelenbe. 

A fránya ébresztő órára keltem amit hangosan morogva egyet nyomtam ki. 

-Nem hiszem el. - motyogtam, miközben megdörzsöltem a szememet. 

Lassan kikászálódtam az ágyamból és elindultam le a konyhába, hogy csináljak magamnak valami finom reggelit. Ahogy leértem megcsapott valami eszméletlenül finom illat így megrohamoztam az asztalt, ahol megpillantottam több palacsintát amikre tejszínhabbal egy mosolygós fej volt rajzolva. Elmosolyodtam és tudtam, hogy anyu csinálta nekem. De volt még egy kis üzenet is mellé.

,,Reggel korán dolgoznunk kellett menni az apáddal, így személyesen nem tudtam jó napot kívánni, de remélem, hogy minden rendben lesz. Puszi! "

Vissza raktam a kis lapocskát az asztalra és elkezdtem eltűntetni a finomságot. Nem sokkal később már felöltözve ültem az előszobában várva Jimint, aki nem sok idő múlva meg is érkezett ezt pedig onnan tudtam, hogy dudált egyet. Ja igen azt elfelejtettem említeni, hogy Jimin letette a jogsit. Jejj!

-Szia hercegnő! - köszönt mosolyogva. - Jó reggelt!

- Jobbat. -- morogtam.

- Uh, valaki nagyon nem jó kedvű. - indította be a motort jókedvűen. Legalább valaki vidám, ha már én nem.

- Csak menjünk oké? - néztem rá.

- Vettem. - indult el.

Ahogy egyre közelebb értünk a sulihoz hatalmába kerített a félelem, és a hasam is elkezdett felfordulni. Nem kellett volna kora reggel ennyi palacsintát befalnom. Mikor Jimin leparkolt komótosan szálltam ki a járműből, de ami ott fogadott arra nem számítottam. 

_____________________________________________

Itt van a második évad első része! Remélem, hogy tetszett!