Nem lehet...

7.rész

*Jungkook szemszögéből*

- Nincs kedved beszélgetni? - kérdezte meg a lány.

- Mièrt lenne?

Miután válaszoltam neki lehajtotta a fejét és csöndben maradt, aztán rájöttem, hogy nagyon bunkó voltam vele, pedig ő csak egy tök átlagos kérdést tett fel.

- Oké.

- Mi?

- Beszélgessünk.

Nem is tudom, hogy mennyi idő telt el, de azon kaptam magam hogy mind a ketten nevetünk valamin. Ahogy nevetett....MI?!Hogy gondoljátok ilyet! Nem tetszik. Nem mintha nem lenne nagyon szép lány, egyszerűen nem az én típusom. Bár ahogy nevet és mikor zavarban van...

- Minden oké? - kérdezte meg hirtelen Lia.

- Ja, igen persze. Csak egy kicsit elbambultam. - legyintettek.

- Hát, neked menned kéne lassan, a szüleid is mondták.

- Oké, akkor megyek az ablakon.

- Ne merészeld! - mutatta fel a mutató ujját, és ahogy duhében mozgott az orra...olyan aranyos volt!

- Jó,jó akkor az ajtón megyek. - adtam meg magam, mire elégedetten bólintott.

- Mégegyszer köszi a segítséget.

- Nem mintha nélkülem nem ment volna. - mondtam.

- Lehet, de azért kösz.

- Mégegyszer nincs mit. - köszöntem el végleg.

Át sétáltam a házunkig, majd felsiettem a lépcsőn, és amilyen gyorsan csak tudtam bevetődtem az ágyamba.

Lia Johnson te az enyém leszel...