Nem lehet...

10.

Becsaptam a wc ajtót, és neki dőlve a falnak lecsúsztam a földig. Nem tudom elhinni, hogy ezt tették. Csak akkor nem aláznak meg ha Jimin ott van velem, mert tőle félnek. Percekig csak sírtam, majd erőt vettem magamon és felálltam, majd lemostam magamról a festéket, meg mostam az arcom, és kimentem. Vissza érve a terembe senki nem röhögött rajtam és ez fura volt.

- Nem rád akartuk, hanem We Yiong-ra, csak te előbb jöttél be. Kérlek ne haragudj. - mondta fiú osztálytársam mire nagy kő esett le a szívemről, hogy nem engem akartak megtréfálni.

Csak bólintottam egyet, es leültem a helyemre, hogy a matek feladatokat át nézzem. Nem volt sok, de tényleg elég bonyolulttak voltak, és összetettek. Óra elejéig azt csináltam, de ahogy belépett a magyar tanár rám szólt, hogy rakjam el és állják fel én is. Nagy nehezen elraktam, majd felálltam.

Irodalom órán nem csináltunk semmit, csak beszélgettünk, én mondjuk matekoztam, de mindegy, az a lényeg hogy lelkiekben ott voltam és nem máshol. Ez a lényeg.

Na de elérkezett a délután is, idegesen szedtem a lépcső fiókokat, és próbáltam nem düh rohamot kapni, azért mert a negyediken van a verseny, és odáig fel kell lépcsőzni. Komolyan nem veszik figyelembe, hogy nekünk diákoknak vagy 7kg a táskája, azt még gyalogoljunk is fel 500 valamennyi lépcsőfokot. Persze.
Így értem oda a matematika versenyre.