Nem lehet...

12.rész

Reggel mikor felébredtem akkor jutott el igazán a tudatomig, hogy Jungkook énekelt nekem. Még sosem hallottam a hangját, hogy milyen, de álom szép. Nem tudom, hogy miért tette amit tett, de jól esett. Ahogy oldalra néztem olyan cuki aludt, kócos volt a haja és nagyokat szuszogott. Annyira édes volt. Annyira lehetetlennek találom ezt a szituációt, hogy életem szerelme konkrétan mellettem alszik és egy hétig össze leszünk zárva. Ez azért elég durva. Meg az is, hogy megvédett engem, és inkább kapott agyrázkódást, minthogy én sérüljek meg. Cuki. Még egy ideig néztem, de utána elkezdett ébredezni és nem akartam hogy észre vegye hogy nézem, szóval gyorsan elfordultam.

-Lia? Alszol? - hallottam meg a rekedtes hangját. Nem válaszoltam ezért gondolom azt hitte hogy igen. - Az őrületbe tudsz kergetni. Én nem vagyok olyan aki csak úgy elkezd énekelni valakinek hogy az a valaki eltudjon aludni. Én. Nem. Vagyok. Ilyen! - tagolta el a szavakat. -Mit csinálsz velem te lány? - kérdezte tőlem, vagyis inkább magától, mert nem tudta, hogy hallottam az egészet. És nem is kell tudjon róla.

Úgy tettem mintha most ébredtem volna fel. Remélem hogy elhitte, de csak, mert amúgy biztos nem mondta volna azokat a dolgokat.

- Jó reggelt! - ásítottam egy nagyot.

- Reggelt. Nemsokára itt lesznek a szüleim. Nem baj?

- Mivel nem sokára itt lesznek úgy sem tudnék semmit tenni ha zavarna, de amúgy nem zavar. Tegnap engem is meglátogattak, szóval neked is.

- Ok.

Csak bámúltam ki a fejemből és azon gondolkoztam hogy mit hoz majd a jövő? (Ó, ha én akkor tudtam volna, hogy másnap  fenekestül felfordul az életem...).

- Min gondolkozol ennyire? - szakított ki a gondolataimból JK.

-A jövőről.

- Minek? Úgy sem tudod befolyásolni, csak rosszabb ha előre gondolkodsz hiszen beképzelsz dolgokat és azok lehet hogy nem úgy lesznek, utána vagy csalódott vagy, vagy boldog vagy. - Mondta a srác.

- Hát jó. Igazad van. - Sóhajtottam egyet.

- Te is unatkozol? - nézett rám.

- Kicsit. - gondolkodtam el. - A szüleid mikor jönnek?

- Most írták hogy kb. 15 perc és itt vannak. - olvasta fel az üzenet hangosan.

- Oké. Mit csináljunk addig?

- Én zenét hallgatok.

- Van saját dalod?

- Persze.

- Énekelsz nekem? - csillant fel a szemem.

- Somebody.

- Hogy? - kérdeztem.

- A dal címe. Somebody. -mondta, majd elkezdett énekelni.
Olyan gyönyörű hangja van, meg olyan jól néz ki, meg ahhh!!

Amikor a dal végére ért hangosan megtapsoltam. Még két dalt énekelt el nekem, utána megjöttek a szülei is. Sokat beszélgettünk meg tök jó volt. Aztán menniük kellett.

Este még beszélgettünk egy keveset, de aztán mindkettőnket elnyomott az álom.