Nem lehet...

10.rész

Jungkook még mindig nem beszél velem, bár ha megakarom ölelni akkor nem húzódik el, vagy, ha kérdezek valamit akkor válaszol, de magától semmi. 

- Na jó! Megmondanád, hogy mi bajod van? - kérdeztem idegesen a fiútól.

- Semmi. 

- Hülyének nézel? - forgattam a szememet.

- Igen. 

Na erre a válaszra kicsit meglepődtem, de aztán utána futottam.

- Jungkook kérlek. - állítottam meg a kezénél fogva és magam felé fordítottam. - Mivel bántottalak meg? 

- Sohasem akarsz velem nyilvánosan beszélni vagy bármi más. - akadt ki. - De én az egész világnak meg akarom mondani és mutatni is, hogy te az enyém vagy! - folytatta. 

- Oh... - formáltam ó alakot a számmal.

- És lehet, hogy, ezért nem így kellett volna viselkednem, hanem megbeszélni veled, de...

Megcsókoltam. Ott és mindenki előtt. De nem zavart, hogy több százan néznek és, hogy kb. minden telefon fotóz minket. Akkor csak mi voltunk ketten. 

- Ezt...

- Ajándék. - mosolyogtam. 

- Kérhetek még egyet? - suttogta a számra. 

- Talán. - játszottam meg, mintha gondolkoznék. 

- Ha nem te csókolsz meg, akkor én foglak! - és már hozzám is hajolt. 

Asszem ez életem legjobb reggele.