Nem lehet...

13.rész

Arra keltem, hogy valaki iszonyatosan kiabál, és az nem más volt mint Jungkook. Nem tudom, hogy mi történt, de az egyik orvossal üvöltözött.

- Látja, most felébresztette Liát is. - mutatott rám a doki.

- Leszarom! - mondta Jungkook, és bevallom rosszul estek a szavai.

- Maradj már csendben! Valaki pihenni szeretne! - emeltem fel én is a hangom, mire egy pillanatra meglepődött, de utána vissza fordult a dokihoz. Nem is foglalkozott velem. - JUNGKOOK! - üvöltöttem el magam. Nem hiszem el, hogy nem tudsz kusba maradni! Nem tudom, hogy mi történt, de kérlek szépen maradj csöndben! - kértem meg, mert ahogy megnéztem az időt még csak 5 óra volt.

-Te ebből maradj ki. És használj fül dugót ha zavar.

- És lennél szíves elmondani,hogy honnan a bánatból szerezzek füldugót? - néztem rá.

- Találékony vagy, hát találd fel magad.

- Ezt nem hiszem el. - döltem vissza a puha párnámba.

Egy tíz perc múlva elment az orvos és Jungkook is lenyugodott. Megkérdeztem tőle hogy mi történt de nem volt hajlandó válaszolni. Megelégeltem, és hozzá vágtam egy párnát. Nem nagyon hatotta meg, ezért inkább abba hagytam, úgy sem mentem volna vele semmire. Elegem van belőle. Igaz hogy még egy napja sincs hogy vele vagyok, de már most kikészített, akkor mi lesz egy hét alatt? Bele sem merek gondolni. Mivel már nem tudtam vissza aludni felvettem az éjjeli szekrény ről a mobilom és írtam Jiminnek. Nem hittem volna, hogy olyan gyorsan válaszolni fog, de láss csodát de.

Jimin baba:

Mi a baj? Jól vagy? Sosem szoktál fent lenni ilyenkor.

    
                                  Hercegnő:
      
                     JK kiakasztott és már nem bírok visszaaludni.

Jimin baba:

Mit csinált az a barom?

                                   Hercegnő:
Hosszú, és lusta vagyok leírni. Majd még írok de most megyek. Csá!🌹

Jimin baba: Szia!

Ezután leraktam a telómat és Jungookra néztem aki meredten bámulta a falat.

- Minden oké? - kérdeztem, de nem jött válasz. - Jungkook hahó! - Semmi.

Nem tudom, hogy mi baja van, de azt mondtam hirtelen hogy szeretem, és végre rám nézett. 

-Bezzeg erre rám nézel. - mondtam unottan, közben pedig megforgattam a szememet.

- Bocsi, csak kiakadtam.

- De hajnali ötkor!!! - néztem rá dühösen.

- Jól van, bocsi má! - tette fel a kezét. - De visszatérve arra amit mondtál. - nézett rám, én pedig próbáltam elsüllyedni.

- Csak azért mondtam, hogy nézz rám. Tudod...- magyaráztam, de tudtam, hogy egy szavamat sem hiszi el.