Nem lehet...

2.rész

- Te meg mit keresel itt seggarc?! - szállt ki idegesen a kocsiból Jimin.

- Nyugodj meg törpikém. 

- . Ma még nem öltem embert, de ez még úgy látom, hogy változni fog! - szorult ökölbe legjobb barátom keze. 

- Te csak ne szóljál be nekem buz....

- Be ne fejezd! - néztem rá gyilkos szemekkel.

- Jajj most már őt véded? - kérdezte gúnyos hangnemmel. 

- Mit keresel itt? - néztem rá nyugodtan.

- Képzeld ide fogok járni. - húzódott mosolyra a szája. 

- Hé Jackson! - jött meg Jungkook és le ököl pacsiztak, amit én tátott szájjal néztem végig.

- Mi van szöszike? - fordult felém Jungkook, ja igen és azóta folyton így hív mivel tudja, hogy ezt utálom.

- Semmi taplókám. - válaszoltam. 

- Ismeritek egymást? Mert olyan gyilkosan néztek egymásra. - kapkodta a fejét Jackoson és én köztem. 

- Jobban mint szeretném. - mondtam, de a szememet nem vettem le a fiú szemeiről.

- Ő volt a volt csajom. 

- Nem azt mondtad, hogy nem volt még barátod? - ráncolta a homlokát Jungkook.

- Nem voltam a barátnője. - sziszegtem a fogaim között. - Csak jó barátok voltunk, de ennyi. - feleltem, majd sarkon fordultam és elindultam be az iskolába. 

- Megverjem? - ért be Chim. - Mert szívesen meg teszem. Nagyon szívesen. 

- Nem kell köszi. - mosolyogtam. - Csak te jönnél ki rosszul. - ráztam a fejemet. 

- Érted bármit. - ölelte át a vállamat. 

Miután beértünk a terembe és lepakoltunk én leültem a helyemre, majd elővettem a telefonomat és elkezdtem instázni, de ez nem tartott sokáig ugyanis egy bizonyos Jeon Jung Kook nevű fiatalember kivette a kezemből a mobilt. 

- Elmondanád, hogy mi a fészkes francot csinálsz? - néztem rá unottan. - Ne így akard felhívni magadra a figyelmet. - mondtam. 

- Ne aggódj nekem nem kell, hogy fel hívjam magamra a figyelmet, mert így is folyton én vagyok a figyelem középpontában. 

- Neked nem a barátnőddel kellene lenned? - kérdeztem. - 

- Azt mondta, hogy ma nem jó neki és így nem mentem le hozzá.

- Nem fura?

- Micsoda? - értetlenkedett.

- Az, hogy a hős szerelmes párban a lány nem akar a barátjával találkozni, mert elvileg nem ér rá, mikor egy suliban vagytok. - vigyorodtam el ördögien, hiszen tudtam, hogy Jungkook most ezen fogja magát törni egész nap. Győzedelmet arattam. Jejj!

- Itt a telefonod. - rakta vissza elém, majd szép lassan elkullogott a helyére és levetette magát. 

- Hogy vagy? - bökött meg Jimin. - Jackson miatt. 

- Én sem tudom. - sóhajtottam egy nagyot. 

Jackson és én nagyon jó barátok voltunk még nyolcadikban, mikor egyszer egy sulis bálon elkapott és megakart csókolni. Én persze elleneztem, ezért elkezdett minden féle szarságot mondani rólam, kezdve azzal, hogy a barátnője vagyok. Ott szakadt szét a barátságunk én pedig eljöttem onnan. Hát kb. ennyi röviden. 

-Itt vagy? Föld hívja Liát! - lengette a kezét Jimin.

- Bocsi, mondtál valamit?

- Csak annyit, hogy már itt van a tanár és elkezdődött az óra. - mondta, mire felnéztem és a tanárral találtam szembe magam. 

- Elnézést. - húztam be a nyakamat. 

- Ha kérhetem ne az én órámon álmodozzon. - mondta Mrs. Flegma tanárnő. 

- Rendben. - húztam el a számat.

- Most aztán nagyon kiakasztottad. - súgta a fülembe Jungkook hátulról, mire jól eső borzongás futott végig a testemen.  

- Hát...öhm...ja. - nyögtem ki végül. 

Az óra végén amilyen gyorsan csak lehet felpattantam és már pakoltam is össze, hogy haza mehessek. 

-Hova mész? - nézett értetlenül Jimin.

- Nem érzem túl jól magamat. Inkább haza megyek, nehogy elkapjatok valamit. - hazudtam. 

- De...

- Szia! - slisszoltam ki. 

Ahogy elhagytam az iskola területét lassabb tempóra kapcsoltam, közben pedig minden félén gondolkoztam. Már csak azt vettem észre, hogy egyre több könnycsepp folyik végig az arcomon. 

Kibaszott Jungkook is folyton félreérthető dolgokat tesz vagy mond nekem, miközben neki elvileg van barátnője! Aztán most már Jackson is! Nem! Hiszem! El!