Nem lehet...

19.rész

Miután a szüleink megbeszéltek valami roppant fontos dolgot, lementünk a többiekkel. Végre! Nem hiszem, hogy kibírtam volna még egy percig azt a lányt. 

-Jól elvoltatok? - kérdezte mosolygósan anya. 

- 1 óra 20 percig beszéltetek. - néztem rá dühösen, mire ő elhúzta a száját.

- Van egy meglepetésem a számodra. 

- Mi? - ráncoltam a homlokom.

- Szia Pocok! - ugrott rám hátulról Jimin.

- Jimin? - lepődtem meg. - Te meg mit keresel itt? - kérdezgettem. 

- Nem is örülsz? - biggyesztette le játékosan az alsó ajkát.

- De, csak...

- Én hívtam meg. - szólt közbe anyu. - Gondoltam mivel  már régen találkoztatok jó lenne ha velünk ebédelne. - vonta meg a vállát. 

- Köszönöm! - öleltem meg.

- Lesz mit bepótolnunk! - nevetett Chim. 

- Ő a barátod? - kérdezte Jungkook barátnője.

- A legjobb barátom. - javítottam ki. - Ja igen, egyébként ő itt Jimin, ő pedig Jihyon, Jungkook barátnője. - Jiminnek az álla a földet súrolta.

- Nem túloztam mikor azt mondtam, hogy lesz mit bepótolnunk. - gondolkozott el hangosan. 

Jiminnel fel mentünk a szobámba és megpróbáltunk mindent bepótolni, vagyis megbeszélni az elmúlt egy hét történéseit.

- Komolyan énekelt neked? - ámult el. 

- Igen, de nem számít hiszen barátnője van. - hajtottam le a fejemet szomorkásan. - Meg amúgy is, soha nem szeretne belém.

- Ezt nem tudhatod. - ingatta a fejét.

- Ja.

Miután megebédeltünk a Jeon család haza ment (hála a jó istennek), Jimin pedig itt maradt. Igazából nem nagyon csináltunk semmit csak úgy csendben elvoltunk. De ez most pont jó volt így.