Bárcsak olyan lenne a reggel mint a filmekben. Hogy szépen ki kelsz az ágyból, nyújtózkodo l egyet, majd szép lassan le mész a szobádból a konyhába és meg reggelizel, aztán felöltözöl... Egy frászt! Megint az a fránya ébresztő hangjára keltem. Most annyi volt a különbség, hogy kicsit vártam, hogy beérjek. Meg kíváncsi vagyok, hogy Jungkook fog e beszélni velem. Most szerencsésen elértem a buszt, így már száguldottam is a suli felé. Kb. 10 percet mentünk és már le is száltam.
Bementem a suliba és egyből a termünk felé vettem az irányt, ahol is nagy tömeg fogadott. Próbáltam bemenni kisebb nagyon sikerrel, de végül sikerült. Viszont ahogy beléptem egy pillanatra kérdőn néztem a helyemen ülő Jungkookra, de aztán meg is kérdeztem tőle, hogy mit keres a helyemen.
- Te mit keresel itt?
- Mivel szomszédok leszünk úgy gondoltam, hogy meg kéne egymást jobban ismernünk.
- De tegnap vacsinál épp azt csináltuk.
- De most úgy szeretnék, hogy nincsenek szülők.
- És ezt a suliban kell?
- Ezek egymás mellett fognak lakni? - kérdezte egy random csaj.
- Igen. - mondta nekik Jungkook, mire a lány fülig elpirult, és inkább nem szólalt meg többet.
- Figyelj! Mivel ma beköltöztök, majd át jössz akkor.
- Az ablakon?
- Nem, nem az ablakon, hanem az AJTÓN! - mondtam az ajtó szónál kicsit hangosabban.
- Majd meglátjuk. - vigyorgott.
- Na azt már nem! Nem fogsz az ablakon járkálni.
- Szabad szellem vagyok, azt csinálok amit akarok.
- Persze. - néztem rá unottan.
Még bizonygattam neki, hogy az ajtón jön vagy bezárom az ablakot. Mondjuk nem tom mért ezt mondtam, de mind1.
Becsengettek, így a fiú képtelen volt elmenni.
- Hogy hogy nem idegesített? - kérdeztem Jimintől, de látszólag, nem nagyon figyelt oda rám. - JIMIN!!! - mondtam most már hangosan.
-Mi?
- Nem idegesített?
- Ki?
- Jungkook.
- Nem is volt itt.
- De! Most ment el! Mit csinálsz te? - néztem rá furán.
- Meg mondtam az titok.
- De ne már! Akkor legalább akkor nem csináld mikor melletted vagyok. - mondtam.
- Az sajnos nem megy. - rázta meg a fejét.
- Akkor hagyjad. - fordultam el.
- Ne sértődj már meg. - nevette el magát, de pontosan tudta, hogy csak tettetem.
- Hagyj békén.
- És ha azt mondom, hogy a szüli napi ajándékod az?
- Oh.
- Megjött a tanár. - tette el gyors a telóját.
Belélett az ofő, és kicsit sem volt boldog.
- Több panasz is érkezett rátok! Előszőr is, hogy nem mindenki figyel oda órán, hanem telefonozik helyette. A második, hogy táncon és éneken, amiért ebbe az iskolába jöttetek igazából, na szóval, hogy nem figyeltek oda sem oda. Persze tisztelet a kivételnek. - nézett rám. - De nem szeretném, hogy ez többször is előforduljon. Ha mindenki megértette akkor játszunk.
Na igen! Ezért szereti mindenki az ofőt, mert ha baj is van velünk, akkor seperc alatt elmondja, majd már nem is foglalkozik vele többet.
Délután úgy mentem haza, hogy most minden meg fog változni. Ugyanis az a srác költözik mellènk, aki kilencedik óta tetszik.
- Hazaértem! - léptem be az ajtón, ahol Jungkook fogadott, és annyira meg ijesztett, hogy egy kisebb sikoly hagyta el a számat.
- Megijedtèl? - röhögte el magát.
- Igen. - néztem rá szúrósan, de egyből elmosolyodott, és azzal a nagyon cuki mosolyával nézett rám.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Teljesen el olvadtam,csak az a baj, hogy előtte.
- Na mi az? - kérdezte.
- Semmi semmi. Én most lepakolok. - mentem el a szobámba.
