Nem lehet...

15.rész

Mikor felébredtem azt vettem észre, hogy Jungkook szipog.

-Mi a baj? - kérdeztem. Látszólag megijedhetett, ugyanis összerezzent. 

- Se-semmi. - törölte meg a szemeit. - Csak allergia. - legyintett, de én át láttam rajta.

- Nekem bármikor bármit elmondhatsz. 

- Kösz. - mosolyodott el halványan. - Amúgy jót aludtál? - nevette kissé el magát.

- Kifejezetten. - bólogattam. 

- Örülök.  - hajtotta le a fejét. 

- Na, de most komolyan mi bajod van? Miért sírtál?

- Mondom csak előjött az allergiám. - erősködött. 

- Ja persze. - forgattam a szemem. 

- Nem hiszed igaz? - kérdezte. - Hiszen megtisztelő lenne a nagy Jeon Jung Kook-ot sírni látni. - mondta önelégült fejjel. 

- Ja, nagyon. - dünnyögtem. 

Ezek után inkább csöndben megpróbáltam magam lefoglalni és ez sikerült is. Hamarabb, mint hittem. 

- Ismered ezt a dalt? - fordultam a fiú felé, aki kérdőn nézett rám.

- Ki nem ismeri? 

- Jó, de szereted? - sürgettem. 

- Őmm, nem igazán. Miért?

- Akkor mindegy. - dőltem vissza az ágyamba. 

- Ma nagyon hisztis vagy. - állapította meg. - Meg van? - kérdezte, mire kikerekedett szemekkel néztem felé.

- Jeon Jung Kook meg akarsz halni?

- Még nem terveztem. - rázta a fejét.

- Akkor ne merészelj ilyet mondani! - mutattam fel fenyegetően a mutató ujjamat. (mintha megijedt volna, de mind1). 

- Igenis! - vágta magát vigyázba.

- Mikor nősz már fel végre? - dörzsöltem az orrnyergemet. 

- Már csak a feltételezés is sértő. - vágta be a durcát. Helyben vagyunk.

- Tudod mit? Foglald le magad, de hozzám ne szólj!

- Jó, úgy a barátnőmmel van hívásom. - vonta meg a vállát.

Ahogy kimondta, hogy a ,,barátnőjével" lesz hívása, konkrétan sírni tudtam volna. Nem hiszem el, hogy már végre azt hittem, hogy van esélyem és, hogy a sors megáldott, de NEM! Megint orbitálisul pofára estem. Ez az én formám. Nem is értem, hogy hogy képzelhettem bele többet. Elővettem a fülesemet, amit még Jimin hozott be nekem, majd elindítottam egy random lejátszási listát és elmélyültem a gondolataimban.