Nem lehet...

6.rész

Elmentem a szobámba, és próbáltam valamilyen szinten rendet rakni.

- Mit csinálsz? - kiabált Jungkook.

- Öltözök!

- Ilyen sokáig? - kérdezte, de hallatszott a hangjában, hogy jól szórakozik.

- Igen ha tudni szeretnéd.

- Bocs. - nevetett fel.

Mivel azt mondtam neki, hogy át öltözöm így kénytelen voltam tényleg át öltözni.

- Véletlen sem rendet próbálsz rakni ugye?

- Nem... - hogy a francba találta ki??!

- Akkor bemehetek nem igaz?

- Nem!

- Miért? - szívta tovább a vérem.

- Mert öltözők.

- Értem, amúgy anyud szólt, hogy gyere. - mondta most már nem viccelődve.

- Pillanat.

Atöltöztem, majd kimentem.

Anyuék a kanapén ültek Jungkook családjával együtt, de az asztal már meg volt terítve szóval gondolom rám vártak.

- Itt vagyok. - szólaltam meg.

- Na végre!

- Viszont sok házim van, meg holnap lesz doga és felelés is, szóval majd ha nem baj akkor hamarabb és gyorsabban eszek.

-Jungkook biztosan szívesen segít. - mondta az apja, mire a fiú lesápadt.

- Nem kell. - ráztam meg a fejem.

- Tudod mit? Segítek neked.

- A jegyeid alapján nekem kéne neked segíteni. - mondtam.

- Sophi! - szólt rám anya .

- Ha ez az igazság? - tártam szét a karom.

- Inkább menjünk enni.

Életemben nem ettem meg ilyen gyorsan a kajámat, de tényleg nagyon sok tanulni valóm volt.

- Akkor jössz vagy maradsz?

- Megyek. - állt fel a fiú is az asztaltól.

- Jó, az írásbeliben nem kell a segítséged, majd a felelős résznél kell, addig foglald el magad. - mondtam, majd leültem a földre és elkezdtem tanulni, Jungkook pedig végig dőlt az ágyamon CIPŐBEN! és telefonozott.

- A cipődet igazán levehetnéd. - szóltam oda neki.

- Perc .

- Úgy értem most.

- Jó. - fújtatott majd levette.

- Köszi.

- Aha. - bicentett, de nem is figyelt rám.

Ez a srác az őrületbe tud kergetni, de közben nagyon szerelmes vagyok béle, kár, hogy ő nem így érez irántam.

- Nem tanulsz? - nézett rám, és ekkor jutott eszembe, hogy nagyon elbambultam.

- De.

- Kb. Mikor leszel kész? - érdeklődőtt.

- Nem tudom, egy óra kb. - számoltam ki.

- Akkor addig sorozatot nézek.

- Felőlem. - vontam vállat, és már vissza is fordultam a füzetemhez.

Eltelt egy óra és kész lettem a házival, de most jöhetett, hogy Jungkook ki kérdezzen.

- Na akkor segítesz?

- Igen. - vette el a füzetem.

Minden kérdésére tudtam válaszolni, így elég hamar végeztünk.

- Kösz, hogy segítettél. - néztem rá hálásan.

- Semmiség.

- Van kedved beszélgetni?

- miért lenne? - kédezett vissza.

- Mind1 semmi. - hajtottam le a fejem. Hogy lehetek ekkora hülye? Attól hogy segített nekem még nem fog hirtelen beszélgetni is.

- Oké.

- Mi?

- Beszélgessünk. - ült fel, mire majd kicsattantam az örömtől.

- Miről?

- Nekem 8.

Elkezdtünk beszélgetni, és hirtelen azon kaptam magam, hogy mind a ketten nevetünk.