Is Not Only About Been Rich

17. Siess haza

Az ajtóban állva figyeltem ahogy Lloyd a kocsi mellett áll és dirigál, hogy hova tegyék a csomagját. Össze voltam zuhanva. Már most hiányzott, pedig még el se ment. Szemeimben könnyek ültek ahogy néztem őt és a sírás fojtogatta a torkom. Nem akartam egyedül maradni. Ő volt a minden. Biztonságban éreztem magam amikor velem volt.
-Kicsi kincsem. Hé.-sétált fel hozzám a lépcsőn.
-Lloyd...-remegett meg a hangom ahogy a tüdőmben rekedt a levegő.
-Szépségem! Kérlek ne sírj. Nekem se könnyű itt hagyjalak téged.
-Nem.... Nem akarom, hogy elmenj.-fogtam meg a kezeit miközben a szemeimből csorogtak végig a könnycseppek az arcomon.
-Kicsi szívem. Figyelj rám.-jött közelebb és a homlokát az enyémnek nyomta miközben a kezeimet az övéi közé fogta és az ajkaihoz húzta.-Ahogy el tudok jönni rohanok haza hozzád! Ígérem! Mindig betartom az ígéreteimet ezt te is tudod jól.-cirógatta meg az arcom mire halványan bólintottam.-Minden nap fogod hallani a hangom. Fogsz látni a telefonon keresztül. Este velem alszol el baby.
-De nem a karjaid közt.-sírtam el újra magam.
-Hhhhh... nem sajnos, de ahogy itthon leszek a karjaimban leszel és le se fogsz tudni vakarni magadról.-mosolyodott el halványan, miközben az arcomról letörölte a könnyeim.
-Uram! Minden kész!-lépett Lloyd mögé Jake, mire riadtan megszorítottam a kezeit.
-Sietek haza kincsem. Amint tudok jövök az első géppel hozzád.-puszilgatta finoman az ujjaim.
-Hiányozni fogsz.-kapkodtam levegő után.
-Te is nekem édesem. De jusson mindig az eszedbe, hogy mennyire, de mennyire nagyon szeretlek téged.-mögöttem az ajtóban Dave és Steve jelent meg, mire Lloyd nagyot sóhajtott.
-Nem akarom, hogy elmenj.-pillantottam fel a szemeibe elkeseredve.
-Sietek haza hozzád életem. Ígérem amint tehetem legyen akár mennyi is az idő, jövök haza hozzád.-tűrte a fülem mögé a hajam, mire halványan bólogattam.-Na kincsem gyere ide hozzám. Bújj ide baby.-húzott közelebb mire én szorosan a nyakához fúrtam az arcom és szívtam be az illatát ahogy csak tudtam. -Ssh édes. Semmi baj.-cirógatta a hátam miközben a vállamat puszilgatta. -Figyeljetek rá oda !0-24-es felügyeletet kérek!-nézett fel a két fiúra akik mögöttem álltak.
-Igen is uram!-mondták egyszerre mire én még jobban szorítottam magamhoz Lloydot.
-Adj egy finom csókot, utána mennem kell édesem.-húzódott egy picit hátrébb mire én az ajkai után kaptam kiéhezve. Szorítottam amennyire csak bírtam magamhoz. Lloyd az arcomat simogatta és próbálta letörölni a könnyeim, de azok nem akartak szűnni.
-Szeretlek.-suttogtam halkan az ajkaira, mire ő az orromnak simította az övét.
-Szeretlek édesem.-puszilgatta meg az ajkaim, majd hátrébb lépett. Kezeim görcsösen szorították az övét, mire a kézfejemet megcirógatta.-Engedd el baby a kezem. Mennem kell sajnos.
-Nem akarom.-csuklott el a hangom.
-Muszáj kicsikém.-csókolta meg a kézfejem, mire Lloyd szemei Stevere villantak.
-Jöjjön kisasszony.-lépett mellém Steve, de én meg se hallottam őt. Csak Lloydot néztem és a kezét szorítottam.
-Nagyon erős vagy kincsem. Olyan erős vagy itt bent is-mutatott a mellkasomra.-mint ahogy szorítod a kezem. Sietek hozzád haza szerelmem.-simította meg finoman az arcom ahogy feljebb lépett és egy gyors csókot adva az ajkaimra elsietett a kocsihoz.
Remegett az egész testem. Egyedül voltam. Nem volt velem, a karjaim közt Lloyd.
Még egy utolsó pillantást vetett rám az autóból, de én már alig láttam őt a könnyek között amik a szememben voltak.
-Jöjjön kisasszony.-hajolt közelebb Steve, de megtartva a tisztes távolságot.
-Ne.. nem tudok.-remegtek meg az ajkaim ahogy figyeltem az autót ami szélsebesen hagyja el a birtokot.
-Segíthetek?-kérdezte lágyan.
-Ne... nem akarok menni sehova. Lloydot akarom.-sírtam el magam és a lépcsőre rogyva zokogtam. Steve felpillantott Davere aki Jakere kapta a szemeit. Mind a hárman tehetetlenek voltak. Nem tudták mi lenne jó amitől megnyugodnék.
-Leülhetek ön mellé kisasszony?-kérdezte finoman Steve mire én odébb csúsztam a lépcsőn, de fel se néztem rájuk.-Menjetek be.-intett a két srácnak, mire ők csendben elsétáltak mellettem, de az ajtóból még Dave megszólalt.
-Kér esetleg bármit a kisasszony?
-Nem.-csuklott el a hangom. Még energiám se volt, hogy leüvöltsem bármelyikük fejét. Összezuhantam a magányban, hogy nincs mellettem Lloyd.
-Biztos ne hozzak valamit? Egy kis vizet?-ült le mellém Steve, de én csak megráztam a fejem.-Fagyi? Az szokott ilyenkor segíteni.
-Lloydot hozza vissza.-szipogtam halkan mire újra feltört a sírás a torkomból.
-Sajnos őt most nem tudom. De fel tudom ajánlani, hogy magával maradok addig amíg haza nem ér. Sírhat is a vállamon, ha attól jobb lesz önnek kisasszony.
-Maga nem Lloyd! Nekem ő kell.
-Hhhh... tudom.-bambult maga elé Steve. "Én is ugyan úgy meg tudnálak nyugtatni a farkammal ahogy ő kislány. Eltudnám terelni a gondolataid a sírásról és a szomorkodásról"
-Zárják le a birtokot.-nyögtem ki halkan mire Steve rám kapta a szemeit.
-Dave! Zárjátok le a birtokot!-ordított hátra a fiúknak amitől én összerezzentem. -Bocsánat. Nem.. nem akartam megijeszteni.-kért ismét elnézést.
-Magának ez a heppje.-emeltem fel a fejem ahogy a szemeim törölgettem.
-Nem én.. igaz mióta itt vagyok ez már a harmadik, hogy a frászt hozom magára, de esküszöm nem direkt csinálom asszonyom. -tette a mellkasára a kezét. Felé pillantva a fejemet ingattam, majd feltápászkodva megpróbáltam bemenni a házba. Steve egyből felkelt és a kezét nyújtotta, de én nem fogadtam el. A korlátban kapaszkodva sétáltam be a nappaliba és rogytam le a kanapéra.
Csend volt. Mindneki néma kussban végezte a feladatát. Vajon Lloydnak is ennyire rossz? Hiányzok neki? Ő sírt a kocsiban?
Az előszoba felé pillantva Steve csendben állt az ajtónak dőlve mire én a könnyeim letöröltem az arcomról. -Bejöhetek kisasszony?
-Hhhh... jöjjön.
-Ha zavarom, szóljon nyugodtan.-lépkedett beljebb, de a szemei a dohányzóasztalra siklottak. Egyből elbizonytalanodott, hogy biztosan itt akar-e tartózkodni és az asztalt bámulni ami a szoba közepén van, de erőt vett magám és leült a kanapéra.
-Nem zavar! Magam se tudom mi a faszom lenne jobb. Ha egyedül lennék vagy ha lenne velem valaki. Nem tudom!-döntöttem hátra a fejem és a plafont bámultam.
-Esetleg valamivel eltudom terelni a gondolatait?-kérdezte félve."De egy barom vagyok. Fasznak jártatom a szám. Félre fogja érteni. "
-Hogyan?-pillantottam rá bágyadtan.
-Ne.. nem tudom, csak esetleg... hhhh.. egy film vagy amit szeret csinálni. Mi a hobbija? -feszült volt Steve, csak nem tudom miért.
-Mi a hobbim?-nevettem el magam. -Nekem olyan nincs.
-Csak van amit szeret csinálni.-dőlt előrébb és a térdein megtámaszkodott.
-Lloydal dugni. Azt szeretem csinálni.
-Őt...őt most nem tudom idehívni kisasszony.-hajtotta le a fejét mire nekem ismét összeszorult a torkom.
-Miért?-remegett meg a hangom.
-Hhhh... munka miatt van távol. De ahogy tud jönni fog önhöz. Hisz ezt ígérte.
-Ugye... ugye nem fog megcsalni?-csordult le egy könnycsepp az arcomon ahogy a reszkető kezeim figyeltem.
-Oohh... ne.. ne gondoljon ilyenre.-ült közelebb, de még így is volt köztünk egy méter.-Hisz szereti önt kisasszony.
-De mi van ha ott lesz egy csinosabb nő aki elcsavarja a fejét? Mi van ha.. ha berúg annyira, hogy nem is tudja, hogy megcsalt.
-Ne gondolkozzon ezeken. Kérem. Hisz szereti önt. Maga a gyenge pontja Mr. Hansennek.-fordult felém félig mire megtöröltem a szemeim.
-Rettegek. Mi van ha megcsal és még csak meg se tudom sehonnan.-temettem a kezeimbe az arcom, mire Steve óvatosan közelebb csúszott. Halkan sírtam, bár nem tudom honnan vannak még könnyeim.
-Bízik benne kisasszony! Nem igaz?
-Igen.-nyeltem le a könnyeim miközben felhúztam a lábaim és átöleltem a térdeim.
-Nem lesz semmi gond. Dolgozni megy, utána pedig siet haza önhöz.-támaszkodott meg a vállam mellett.
-De hiányzik.-sírtam el magam és a vállára dőltem zokogva mire Steve ledermedt.
-Sshhh... semmi...semmi gond nincs.-simította meg óvatosan a hátam, de nem mert hozzám érni.
-Nem.. nem tudok nélküle aludni.-zokogtam hangosan a vállába bújva miközben a pólóját áztattam.
-Még nem is kell kisasszony.-pillantott felém mire az arcomat cirógatta minden egyes levegővétele.
-Később se fog menni. Őt napig nem fogok aludni.-remegtek meg az ajkaim ahogy kinyitottam a szemeim, mire Steve még jobban az irányomba fordult.
-Fog tudni. Ne gondolkozzon ezen. -ugyan olyan kék szemei voltak mint Lloydnak, az illata viszont más volt. Elkeseredve elhúzódtam tőle és a konyha felé vettem az irányt. Egy pohárért nyújtózva másztam fel a pultra mert megelégeltem, hogy ismételten nem érem el azt a rohadt felső szekrényt.-Le fog esni onnan, Mr. Hansen pedig levágja a faszom ha baja esik.
-Ennél nagyobb bajom nem lesz.-csuklott el a hangom, majd a szememből próbáltam kitörölni a könnyeket ahogy keresgéltem a polcon.
-Kérem jöjjön le onnan.
-Nem!
-De! Vagy leveszem onnan!-Steve még mindig higgadtan beszélt.
-Nem vesz le innen, mert kell egy kurva pohár amiből valami baszott erős piát tudok inni!-kiabáltam ingerülten a konyhapult tetején térdelve. Steve lehajtotta a fejét, majd felkapta rám a szemeit. -Leveszek önnek egy poharat, de előtte jöjjön le onnan.-lépett közelebb, de én odébb másztam.-Kérem! Jöjjön le!
-Nem megyek le!
-Megengedi, hogy önhöz érjek?
-Mi?-pillantottam le rá riadtan, mire ő összeszorította a szemeit.
-Nem úgy, hanem, hogy...hogy levenném onnan.-"basszameg, megőrülök. Olyan feneke van amit legszívesebben megmarkolnék ahogy adom az ütemet miközben a farkamon lovagol."
-Nem vesz le innen!
-De!-kapta el a csípőm és egy laza mozdulattal lekapott a pultról.
-Ez... ez nem ér! Kell egy kibaszott pohár!-intettem a szekrényre.
-Akkor szóljon és leveszem, de ne másszon fel ide mégegyszer mert Mr. Hansen a faszomat csapja le.
-Miért? Hiányozna?-mértem végig, mire meghökkent a kérdésemen.
-Hát... igen. -köszörülte meg a torkát.
-Kétlem. Itt úgy se tudja használni, akkor meg minek.-kaptam ki a kezéből a poharat amit időközben levett és a borhűtőt kinyitva kezdtem keresgélni. Steve figyelt ahogy guggoltam a hűtő előtt, majd megkapaszkodtam a munkalapba mert elvesztettem az egyensúlyom így véletlen lelöktem a poharat ami mellettem szilánkosra tört. -Faszom!
-Ne mozduljon meg!
-Akkor egész este itt fogok guggolni?
-Kapaszkodjon.-hajolt felém.
-Mi? Hova? Mibe?
-Álljon fel egy kicsit, hogy a combjainál fel tudjam emelni.
-El fog ejteni Steve!
-Nem fogom, csak nyúljon hátra és kapaszkodjon a nyakamba.-dőlt közelebb mire felkaptam a fejem irányába csak azzal nem számoltam, hogy borzasztó közel lesz hozzám.
-Ez.. ez nem fog menni.-jöttem zavarba ahogy újra a parfümje illata kúszott az orromba.
-Csak bízzon bennem. Ennyit kérek. -emelkedett felém.-Kapaszkodjon a nyakamba.
-Steve el fog ejteni!-ő ezt megunva a kezem után nyúlt és felvezette a nyakára, majd a combjaimat elkapva egy laza mozdulattal felkapott így a fenekem az ölébe csapódott.
-Felteszem ide a pultra amíg összeszedem a szilánkokat.-rakott fel egy laza mozdulattal a konyhaszigetre. Ledermedve figyeltem ahogy összeszedegette a szilánkokat és felsöpört, majd egy újabb poharat levéve kinyitotta a borhűtőt. -Melyiket szeretné?-pillantott fel rám, de én nem tudtam megszólalni.-Kisasszony!
-Édes vörös legyen.-nyeltem egy nagyot, mire Steve kivette azt amit kértem és teletöltötte a poharam.
-Parancsoljon.-csúsztatta végig a poharat a talpán mire én elvéve lassan kortyolgatni kezdtem.
-Köszönöm.
-Levehetem onnan, vagy kényelmes ott.- lépkedett elém és nekidőlt a konyhapultnak miközben a karjait összefonta a mellkasa előtt.
-Hhh... nem... nem tudom.-tettem le a poharat magam mellé és a térdeimre borulva sírva fakadtam.
-Hhh... akkor fel ülök én is. Kipróbálom milyen lehet ott ülni.-lépett elém és felült egy laza mozdulattal mellém.-Nem rossz.-helyezkedett mire könnyes szemekkel felpillantottam rá.- Bár elég hideg a márvány.-intett a pultra.
-Szex közben lehűt.-nyeltem egy nagyot miközben a könnyeim végig csorogtak az arcomon.
-Nem rossz ötlet.-mosolyodott el miközben megharapta az ajkát.
-Hiányzik Lloyd.-töröltem meg az arcom.
-Hhhh...
-Önnek.. van.. van párja?-pillantottam fel rá, mire ő megrázta a fejét.
-Nincs kisasszony.
-Hogy hogy?-szipogtam halkan, majd a poharam után nyúltam és belekortyoltam.
-Úgy, hogy van egy munkám ami mellett igen nehéz kapcsolatot létesíteni vagy fenntartani. 0-24 órás munka ez.
-Nem bánja, hogy elvállalta?
-Nem. -rántotta meg a vállát.
-De biztos nem bánja? Mi van ha pont találkozott volna élete szerelmével és olyan szerelmes lesz, hogy aztán családot akarjanak.
-Hát akkor lecsúsztam erről.-nézte a kezeit amik az ölében pihentek.-Ez van.-pillantott fel egy halvány mosollyal az ajkain rám, de láttam rajta nem őszinte.
-Pedig szép dolog a szerelem.
-Elhiszem. De mint mondta nekem a farkamra nincs szükségem úgyhogy...
-Hé! Én nem... nem úgy gondoltam!-kaptam rá a szemeim.
-Itt csak egyetlen gyönyörű nő van az is maga. Önnek meg párja van úgyhogy nincs szükségem rá.-intett az ölébe.
-Steve! Én.. én nem így akartam! -kapkodtam a szemei közt az enyémeket.
-Semmi baj nincs.-mosolyodott el, mire én leugrottam a pultról.
-Oké itt nem tud megdugni senkit, azt meg pláne nem engedem, hogy Denát bárki megközelítse! De... de van arra szüksége. -intettem az ölébe. Most komolyan a farkáról beszélgetünk?
-Maximum játszadozni tudok vele, más értelme nincs.-pillantott fel a szemeimbe.
-Akkor játszadozzon vele! Azt lehet, csak a szobájában ha kérhetem.
-Rendben.-bólintott halványan.
-Nekem ehhez kell egy újabb pohár.-fordítottam neki hátat, majd újratöltöttem az borospoharam.
-Csak ne rúgjon be kisasszony.
-Úgy legalább nem gondolok arra Lloyd mit csinálhat.-támaszkodtam meg a konyhapultnál lehajtott fejjel.
-Nem csinál semmi olyat amire gondol. Miért tenné?
-Nem tudom? Lehet másnak jobb a puncija! Mit tudom én?-kortyoltam bele a borba idegesen.
-Miért kéne neki más puncija, ha a magáé tökéletes?
-Honnan veszi hogy az?
-Nem tudom, csak abból indulok ki, hogy ön egy gyönyörű nő.
-Persze. Ezt csak azért mondja mert az alkalmazottam.
-Nem igaz! -ugrott le a pultról és mellém sétált.-Mr. Hansen akkor miért van oda magáért? Azért mert gyönyörű, okos, bátor, humoros nő.
-Meg azért mert jó vagyok az ágyban.
-Biztos vagyok benne, de ezt nem mondhattam.
-Miért nem?-kaptam felé a fejem.
-Mert nem tudom. -feszült meg Steve állkapcsa." Egy istennő lehet az ágyban, hisz múltkor amit láttam már az a csúcsra juttatott. Mr. Hansen borzasztó mázlista, hogy ilyen nő lovagolja nap mint nap a farkát."