Is Not Only About Been Rich

44. Nem minden a gazdagság

Lloyd Hansen

-Itt van ez a rohadt kurva bazdki Steve. -igyekeztem a terasz irányába, hogy minél hamarabb szabaduljak ezektől.
-Kicsoda?
-Tiffany basszameg!-téptem fel az ajtót és azzal a lendülettel be is vágtam magam után.
-Megyünk akkor Averyvel. Oké?
-Itt vonaglott meg fogdosott basszameg! Úgy hogy a csávója Rodriguez! Szerinted?
-Próbálj meg lehiggadni. Egy perc és ott vagyunk.
-Kérlek ne mond Averynek. Nem.. nem akarom hogy.. hogy baja essen.
-Tartom a szám! De viszont most odamegyek mellé mert kurvára nem érti mi van.
-Istenem szegény. Ugye nincs semmi baj és nem azért sétáltatok mert rosszul van?
-Nincs semm...
-Édesem! -csendült fel az angyali hangja.- Mi van! Mi történt? Steve olyan fejet vág hogy én itt helyben szívrohamot kapok baby!
-Sshh ... shhhh nyugi! Nyugodj meg kérlek. Semmi baj nincs!
-Baby ne kamuzz!-csuklott el a hangja. Istenem kincsem. Teljesen nem érti szegény, de nem akarom felzaklatni azzal, hogy az exem itt van és próbálkozik nálam.
-Gyertek szívem oda ahol szétváltunk és megyünk haza. Rendben?
-Lloyd!
-Gyere kicsim! -és ekkor pillantottam meg már megint ezt a kibaszott ostoba kurvát aki felém tart vigyorogva.-Le kell tennem szívem, de ott találkozunk. Rendben?
-Lloyd!-kiáltotta el magát, de én kinyomtam a telefont. Nem akartam, hogy hallja ennek a picsának a hangját.
-Lloyd drágám, nem kérsz egy italt?
-Nem. És jobban tennéd ha leszállnál rólam.-léptem odébb és próbáltam kitalálni hogy jutok el leghamarabb oda ahol találkozok Stevvel és Averyvel.
-Baby! Nagyon feszült vagy. Tudod jól hogy én le tudnálak nyugtatni.-simította meg a karom és közelebb jött hozzám.
-Te felbaszni tudsz de kibaszottul. Takarodj innen!-mordultam rá és lelöktem a karmait a kezemről.
-Pedig a farkadnak egy szűk puncira van szüksége, nem olyanra mint a feleségedé.-hajolt a fülemhez.-Gondolj bele szülés után hogy fog kinézni. Nem valami farok állító.-vigyorodott el, de nálam elszakadt a cérna.
-A feleségem ne vedd a szádra mert kitépem a nyelved a torkodon keresztül te ocsmány ribanc. -sziszegtem az arcába de rosszul voltam attól ahogy kinézett és a tudattól, hogy ez hozzám ért valaha is.
-Ne beszélj így egy olyan nővel aki elintézte neked, hogy a világ összes pénze a tied lehessen. Rodriguez szerinted miért ment bele?-vigyorgott rám azzal a rusnya fejével.-Úgyhogy legyél kedves moderáld magad szívem mert rossz vége lesz ha nem úgy ugrálsz ahogy én fütyülök.-cirógatta végig az arcom, majd ellépve mellettem a fenekemre simította a tenyerét. Kezem remegett a dühtől, attól hogy ez a nő el fog baszni mindent, de az én Averym nem veheti el tőlem! Dühösen a megbeszélt találkozási helyre igyekeztem ahol már Avery aggódva keresett a tömegben, mellette pedig Steve állt.
-Lloyd!-hallottam meg a nevem ahogy a feleségem hangja átszelte a beszélgetést így felkapva rá a szemeim szög egyenest megindultam felé.-Kicsim!-szaladt hozzám és akaszkodott rám így a karjaim közé zártam.
-Menjünk.-intettem Stevenek aki látta az arcomon hogy nem oké a helyzet. Fel tudtam volna robbanni, de ezt Avery előtt nem akartam. A gyerek és az ő egészsége mindennél fontosabb.
-Lloyd mi ... mi a baj? Kicsim!-simogatta az arcom,de én csak megráztam a fejem.
-Menjünk kérlek. Pihenned kell.-simítottam meg a hasát amit annyira imádok fogni. A mi kis kincsünk ott növekszik. Napról napra nagyobb és erősebb. Az anyukája pedig egyre gyönyörűbb.
-Mond el mi van baby, mert megijesztesz!-nézett rám könnyes szemmel. Istenem a szemei. Hogy aggódik ez a csodás nő értem.
-Minden rendben van csak elegem van ezekből.-biccentettem a tömeg irányába.
-Biztos baby ,hogy ez a gond?-csordult le az arcán egy könnycsepp. Odahajolva hozzá lágyan csókolgatta puha bőrét, majd a füléhez hajoltam.
-Gyere anyuci. Apucinak szüksége van rád.-cirógattam végig a karját és a nyakához hajolva gyengéden végigcsókoltam a válláig.
-Úgy aggódtam.-fonta a nyakam köré a karjait.
-Minden rendben.-puszilgattam lágyan miközben felnéztem Stevere.
-Lloyd szólok akkor Jakenek hogy indítsa a kocsit.
-Rendben. -bólintottam, majd Avery keze után nyúltam és megcsókoltam a kézfejét.-Gyere gyönyörűm.
-Szeretlek. Ugye tudod?!
-Én még jobban kincsem.-cirógattam meg az állát.
-Nem hiszem.-mosolyodott el halványan.
-Akkor ha hazaérünk bebizonyítom, hogy elhidd.-simítottam a tenyerem a fenekére és gyengéden megmarkoltam.
-Mutasd meg mennyire szeretsz.-csúszott a tenyere a mellkasomra így érintésétől megfeszült a testem.
-Akkor annak a picúrnak nagyon kell kapaszkodnia odabent.
-Te vagy az életem baby.-simította az arcomra apró kezét.
-Nélküled én létezni se tudnék kicsim. Te mindent szebbé, jobbá tettél és teszel.-cirógattam lágyan az oldalát.
-Lloyd! -csendült fel Steve hangja mire felkaptam a fejem.-Gyertek!-intett az autó felé.
-Menjünk drágám.-simítottam meg a kézfejét és összefontam az ujjaim az övéivel.
Lassan sétáltunk a kocsiig ahol Steve várt minket a nyitott ajtó mellett.
-Had segítsek.-nyújtotta Avery felé a kezét és besegítette a kocsiba. Mellé ülve némán bambultam kifele az ablakon és vártam, hogy végre hazaérjünk. Steve felé pillantva láttam rajta hogy ideges így gyanítom lesz majd egy remek beszélgetésünk erről az egészről.