Is Not Only About Been Rich

21. Sajnálom

-Avery! Állj meg! Baby!-rohant utánam Lloyd.
-Hagyj a büdös picsába! Eszednél vagy?!
-Igen?! Bazdmeg meztelen voltál!
-Faszom te pedig szarrá verted! Nézd meg mit csináltál vele!
-Kicsim én is kaptam! Értem nem aggódsz?
-Nem bazdmeg!-ordítottam az arcába mire ledermedt. Steve csendben lépkedett be a házba, de ahogy megláttam elfordultam tőle.
Lloyd dühösen nézte Stevet aki az étkező asztalhoz lerogyott.
-Téged félt a csajom! Engem nem! Még is hogy a faszomba van ez?-lépkedett felé, majd az állánál elkapva őt maga felé fordította a fejét.
-Lehet mivel maga csak egy ütést kapott be én pedig vagy százat.-nyögte halkan Steve.
-Avery szerelmes beléd?-kérdezte Lloyd halkan tőle.-Szeret téged?
-Nem tudok ilyenről uram.
-Te szereted őt?-szorított az állkapcsán Stevenek.
-Uram... eressze el az arcom...-próbálta szabadulni Steve.
-Azt kérdeztem te szereted?-kiáltotta el magát Llyod.-Kúrnád a punciját?
-Nem uram!
-Na ne hazudj! Láttam hogy nézted! De nem tudnád kielégíteni mert kicsi a faszod. Nem akkor mint az enyém. Meg se érezné a pöcsöd.-csapta meg Steve farkát mire ő összeszorította a szemeit fájdalmában.
-Nem hinném.-sziszegte a fogai közt Rogers.
-Hogy mondtad? Nem hinnéd?-hajolt felé mire Lloyd lekapta a felsőjét.-Vetkőzz! Gyerünk. Mutasd meg akkor a szerelmednek mekkora a faszod.-kezdte el kicsatolni Lloyd az övét.
-Mi? Nem!-csattant fel Steve.
-Dehogynem! Majd eldönti ki farka a jobb! Bár engem már nem érdekel mit mond.-morogta Lloyd mire nekem a tüdőben rekedt a levegő. Én nem tettem semmit és engem büntet. Könnyeim csorogtak az arcomon attól ahogy Lloyd viselkedett. A kanapéra rogyva zokogtam némán ahogy a fejem támasztottam a kezeimmel.
-Én nem akarok a kisasszonytól semmit uram!-hazudta Steve.
-Vedd le a kibaszott felsőd!-tépte szét rajta Lloyd, majd félre dobta a vizes ruhadarabot. -Vetkőzz! Gyerünk!-kiabált vele, miközben a nadrágját félre dobta. Steve keserűen kibújt a gatyájából míg Lloyd figyelte őt, majd ahogy már ő is teljesen meztelen volt, karon fogva elém rángatta.- Na ki kell?! Melyik faszra vágysz?-én csak zokogtam, fel se nézve rá. Fájt ahogy viselkedett. -Avery! Gyerünk! Mondjad melyik kell mert lassan úgy nézünk ki mint két buzi.
-Rohadj meg Lloyd!-ordítottam az arcába.
-Mégis miért? Nem akarod őt?
-Bazdmeg a te faszod kell nekem!
-Na ne röhögtess.-mászott az arcomba mire egy pofont adtam neki.
-Takarodj a szemem elől!
-Nem! És ne pofozgass mert kurva nagy baj lesz.-mire egy újabb pofont adtam neki.
-Így velem nem beszél senki! Gyűlöllek! -ordítottam az arcába sírva mire megrendült a kijelentésemtől.
-Hogy mondtad?
-Utállak basszameg!- löktem meg a mellkasát és ellépve tőle felrohantam a szobámba.

Zokogtam az ágyamban feküdve hisz összetört a szívem. Órák óta itt sírok, mert Lloyd kitépte a szívem a helyéről azzal ahogy viselkedett, azzal amiket mondott.

-Meg akarod baszni a nőm? Őszinte választ kérek!-támaszkodott Lloyd Steve előtt meg miután mind a ketten felöltöztek.
-Nem akarom megbaszni! Miért tenném? -emelte fel a zacskó jeget a szájához Steve ami felszakadt ahogy Lloyd megütötte.
-Akkor még is mi a faszom van köztetek?
-Semmi! Az ég világon semmi! Magát szereti hisz végig önt várta hogy hazaérjen. Folyamatosan sírt mert hiányzott neki, most meg azért sír mert fáj neki ahogy viselkedett vele.-Lloyd elnémult ahogy visszagondolt a történtekre. Durva volt velem. Bánta ahogy viselkedett velem. Lehet mégse akar Steve semmit se tőle ahogy Avery se Stevetől? Basszameg! Stevet otthagyva rohant fel az emeltre és a szobám ajtaját feltépve szaladt hozzám az ágyhoz.
-Kicsim!-simította el a hajam de én elhúzódtam tőle.-Édesem! Kérlek.. -próbálta elérni, hogy ránézzek.
-Menj a házamból és add el azt a szart amit vettél mert veled nem költözök sehova!
-Baby! Kérlek!-mászott utánam az ágyon.
-Nem! Nincs baby! Neked nincs senkid majd csak a kurváid! Engem felejts el!
-Nem! Nem akarlak! Bocsáss meg kicsim.-térdelt fel az ágyon mire Steve jelent meg az ajtóba.
-Vidd magaddal őt, méregessétek a faszotokat. Engem viszont felejts el! Menj ki!
-Nem felejtelek mert szeretlek!
-Nem szeretsz te senkit! Csak magadat bazdmeg!-ordítottam az arcába. -Húzz a picsába Lloyd és soha, de soha ne kerülj a szemem elé!
-Avery! Asszonyom! Mr. Hansen szereti magát. Velem van a gond, nem önnel. Rám haragszik, nem önre.
-Leszarom! Szopkodjátok egymás faszát akkor, de engem kurvára elfelejthetsz Lloyd.
-Nem tudlak! Nem akarlak! -nézte a szemeim.
-De elfogsz!
-Nem.-csuklott el a hangja.
-Kifelé! Itt nem tartózkodhat egyikőtök se!-intettem az ajtóra.
-Baby te vagy az életem! Kicsim hibát követtem el ahogy viselkedtem. Hülye voltam! Bocsáss meg!-hajtotta le bűnbánóan a fejét mire elkaptam a szemem róla.
-Kifelé!-remegett meg a hangom, majd erőt véve magamon Lloyd karjánál fogva lerángattam az ágyról.
-Baby!-próbált ellenkezni, de én minden erőm összeszedve lökdöstem kifelé az ajtó irányába.
-Kifelé!-ordítottam az arcába. Lloyd szemeiben ahogy az enyémekben is könnyek ültek.
-Steve! Segíts.-kérte Lloyd mire Rogers becsukta a szobaajtóm.
-Kint kell lennetek! Nem itt bent!-kiabáltam sírva.
-Nem! Nekem melletted a helyem!-szipogott halkan Lloyd és a karom után kapott ahogy én a kilincsért nyúltam.
-Kisasszony...-hallottam meg Steve hangját mögülem, de ahogy Lloyd közeledett felém semerre se tudtam menekülni. Közrefogtak.
-Nem akarom, hogy a közelembe gyere!-léptem hátrébb Lloydtól, de Steve mellkasának ütköztem.
-Én a közeledben akarok lenni.-állt meg előttem.
-Menjetek ki mindketten.-kapkodtam levegő után mire Lloyd felnézett Stevere.
-Emeld fel az állánál fogva az arcát.-szólt Stevenek aki ledermedt. -Gyerünk!-sürgette őt mire Steve gyengéden az államnál nyúlva felemelte a fejem Lloyd irányába.
-Ígérd meg hogy az enyém vagy!
-Nem vagyok a tiéd! Nem vagyok tárgy Lloyd!
-A szerelmem vagy! Szeretlek téged! Ezért nem akarom, hogy más lásson és elvegyen tőlem, mert nélküled nem tudnék élni.
-De...
-Semmi de! Kérem az ajkaid!-tornyosult felém.
-Nem csókolsz meg Lloyd! Nem engedem!
-Tartsd erősebben.-pillantott fel Stevere.
-Uram én... én inkább kimegyek.-intett az ajtóra.
-Nem mész sehova!
-Lloyd menj ki!-nyomtam el a mellkasát tőlem.
-Nem megyek és ő se fog!
-Mi az istent akarsz!?
-Téged! Téged akarlak!
-Felejts el!-téptem ki Steve tartásából a fejem, mire Lloyd kapta el az arcom gyengéden.
-Szeretném az ajkaid. Békülős szexet szeretnék veled. Hülye voltam! Baby... te vagy a boldogságom!-kapkodta a szemeit az enyémek közt.
-Nem fekszek le veled.
-De ez jól esne?-nyúlt a nadrágomba és végighúzta az ujját a puncimon.
-Nem!-szorítottam össze a szemeim.
-Pedig érzem, hogy tetszik ahogy simogatlak bugyin keresztül. -nézte szüntelenül az arcom.
-Steve menjen ki mert újabb pofont fog kapni!-mordultam fel, de Lloyd közbeszólt.
-Nem megy sehova!
-Mi?
-Uram én nem akarok bajt! Az előbbinél se akartam!
-Nézni fogod ahogy kényeztetem. -villantak fel Lloyd szemei Stevere majd rám. Tüdőmben rekedt a levegő ahogy felfogtam mit mondott.
-Nem.. én.. én kimegyek.-lépett el mögülem mire Lloyd a karját megragadta, majd kihúzta a kezét a nadrágomból.
-Végig nézed! Úgyhogy leülsz!-húzta a fotel felé és lelökte oda.
-Én ezt nem akarom!-indultam meg az ajtó felé, de Lloyd a csípőmnél fogva visszarántott.
-Mit szeretnél?
-Semmit Lloyd!
-Olyan nincs! Mire vágysz? Csináljuk hármasban? Vagy nézzen Steve ahogy duglak, mit szeretnél?-súgta a fülemhez hajolva. Nekem a szívem kiszakadt a helyéről a kérdései hallatán. Mi ütött belé! Eddig nem láthatott most meg hármasról beszél!
-Neked mi a faszom bajod van? Eddig az volt hogy nem láthatott senki, most meg hármasba dugjunk. Mi a faszom van veled Lloyd!
-A kedvedben akarok járni! Szeretlek és teljesíteni akarom a vágyaid. Mindet! Ha arra vágysz hogy én és Steve is megdugjunk akkor tessék. Feküdj le és megtesszük.
-Hé! Más nevében ne beszéljen! Én nem fogom megdugni mert arra kér!
-Már pedig de! De csak hátulról pakolhatod a puncija az enyém.-pillantott rám Lloyd levegőért kapkodva.
-Te beszedtél valamit?-néztem őt még mindig hitetlenkedve.
-Nem! Csak a szerelem bolondít meg és ilyenekre vetemedek, hogy megengedjek egy másik pasinak is olyat ami tilos.
-Hát ez hihetetlen!-hátráltam a fejemet fogva. Teljesen összezavart.
-Asszonyom én nem fogom megtenni! Higgye el nem teljesítem a kérést.
-Márpedig fogod! Amit kér azt teljesíteni kell! Ha azt akarja ketten dugjuk akkor ketten fogjuk.
-Biztos hogy nem!-kelt fel Steve idegesen, mire Lloyd elé állt.
-Ne ellenkezz! Mire vágysz édesem?-pillantott felém Lloyd.
-Csendre!-kiáltottam el magam mert zsongott a fejem.
-Rendben. Akkor gyere! Leülünk oda.-húzta vissza Stevet a fotelhez majd Lloyd a mellette lévő másik karosszékbe ült.
Fel- alá járkáltam a szobámban mivel teljesen összezavart Lloyd. Mind a ketten figyelnek rendületlenül amitől még jobban ideges lettem.
-Faszom!-káromkodtam el magam.
Lloyd előre dőlve a térdein könyökölt míg Steve idegesen rágta a száját belülről.
-Mire vágysz kicsim?
-Mi a faszom van veled? Egyik percben még ezt gondolod a másikba meg azt.
-Nem akarlak elveszíteni! Azt szeretném hogy az enyém legyél, de ha az a vágyad hogy ő vele is...
-Lloyd én... én sose kértem ilyet! Csak a te farkad hiányzott mindig is!
-Rendben, de ha..
-Nincs ha!
-Én is így gondolom!-kelt fel Steve és az ajtó felé indult.
-Tényleg nem akarod úgy?-kérdezte Lloyd. Steve megtorpant mielőtt kinyitotta volna az ajtót. Kapkodva a levegőt nem tudtam mi a helyes válasz. Lloyd a mindenem! Szeretem őt hisz végig rá vártam az életemben.
Lerogyva a földre a lábaim a mellkasomhoz húzva sírtam csendben mivel nem tudtam a kérdésére választ adni.
Steve Lloydra kapta a szemeit aki csendben felkelt a fotelből és elém sétált.
-Gyere Rogers!
-Uram...én.. én inkább..-mutogatott az ajtó felé.
-Nem! Nem mész ki! Felkapom a földről és te is vígasztalod őt ahogy én fogom. -nyúlt a karom után Lloyd mire Steve is felém lépett.
-Lehet kicsit hagyni kéne, had sírja ki magát. Az is tud segíteni hogy megnyugodjon.
-Avery fontos nekem! Fontos mert szeretem! Kérlek vigyázz rá, óvd te is őt annyira mint én!
-Ez eddig is így volt.-guggolt le mellém Steve is ahogy Lloyd.
-Hhh csillagom. Bocsáss meg nekem.-simogatta lágyan a hajam Lloyd.
-Azt mondtad már nem érdekel mit mondok, mit gondolok.-sírtam még jobban.
-Hülye voltam. Ideges voltam. Én... én neked csak is jót akarok mindig kincsem. Bocsáss meg.-jött közelebb és a karomon végig simította a kezét.
-Nagyon rosszul esett.- kezdtem köhögni a könnyeimtől.
-Bocsáss meg. Esedezek a bocsánatodért.-húzta odébb a hajam.
-Hozzak egy kis vizet?-kérdezte halkan Steve mire halványan bólintottam. Ő gyorsan kiszaladva a fürdőbe megtöltött egy poharat vízzel és visszasietett hozzám. Lloyd csendben cirógatta a bőröm, de a könnyeim nem akartak szűnni. -Itt van, igyál egy kicsit.-nyújtotta közelebb a poharat Steve, de én meg se mozdultam.
-Drágám! Igyál egy kis vizet.-simította a fülem mögé a hajam Lloyd.
-Hé!-érintette a kezemnek a hideg poharat Steve. Lassan felemelve a fejem elvettem tőle és kortyolgatni kezdtem a hideg vizet.
Lloyd szembe velem leülve simította végig a lábam mire Steve egy nagyot sóhajtva leült mellém.
-Kérsz valami krémet a sebre?-kérdezte Lloyd Stevetől aki csak megrázta a fejét. -Van nálam krém ami jó lehet. Idehozom neked.-kelt fel előlem Lloyd mire Steve nagyot sóhajtott.
-Sajnálom asszonyom.-suttogta halkan Steve ahogy ketten maradtunk a szobában.
-Ez van.-nyögtem ki halkan a szavakat.
-Nem tudom miért mentem oda. Egyszerűen ...-kezdte kapkodni a levegőt Steve ahogy visszagondolt a történtekre.
-Hagyjuk kérlek.-töröltem meg a szemeim.
-Gyönyörű voltál.-suttogta halkabban.-Én... én nekem ott kellett volna maradnom ahol voltam.-hajtotta le a fejét elkeseredve, mire Lloyd lépett be az ajtón.
-Hhhh.. hé! Kend be a sebed.-nyújtotta Stevenek oda a krémet.
-Nem kellett volna.
-Sajnálom, hogy... hogy szarrá vertelek.-pillantott fel Lloyd Stevere aki csak a kezében lévő krémnek a dobozát bámulta.-Ott minden oké?-bökött Steve ölébe.
-Gyerekem már fix, hogy nem lesz.-kelt fel mellőlem Steve mire Lloyd állkapcsa megfeszült. -A mosdót használhatom?-kérdezte halkan Steve mire Lloyd is felkelt és elé sétált.
-Intézzek orvost aki megvizsgálja?-vette elő Hansen a telefonját.
-N..nem kell. Olyanra nekem nincs időm, hogy családom legyen. Van ennél fontosabb dolgom.
-Steve. Intézek orvost. Durva voltam. Sajnálom, csak...-némult el Lloyd majd felém pillantott. Én kimerülve bambultam magam elé még mindig a földön ülve.
-Ne sajnálja. Megértem.-hajtotta le a fejét Rogers és megindult a fürdő felé. Lloyd önállósítva magát telefonálgatni kezdett míg én ruhám szélét gyűrögettem a térdemre dőlve. Tompán hallottam Lloyd hangját ahogy telefonál, majd Steve lépteit hallottam meg mellettem.-Kelj fel a földről.-érintette meg a hátam Rogers. Én megrázva a fejem elfordultam és a térdemre dőltem vissza.
-Holnap tudsz menni.-sétált elém Lloyd.
-De..
-Semmi de! Majd elviszlek.
-Ön jól van?-kérdezte halkan Steve, hisz ő is megütötte Lloydot.
-Van benned erő, de semmiség.-mosolyodott el halványan.
-Sajnálom.
-Engedd el! Nincs semmi.-csapkodta meg a vállát Stevenek.-Inkább őt kéne valahogy összekaparjuk. -biccentett felém.
-Nem szeretnél felkelni innen?-kérdezte halkan Steve.
-Gyere kicsim. Fel fogsz fázni.-guggolt elém Lloyd.
-Nem.-morogtam szipogva, fel se nézve rá.
-Akkor felkaplak a padlóról és az ágyba teszlek.-jött közelebb Lloyd de én hátrébb csúsztam. -Hé! Gyere vissza!
-Az ágyban kényelmesebb.-suttogta Steve.
-Hallod kincsem. Gyere. Dőlj le az ágyba.-jött még közelebb, de én még inkább hátráltam.
Addig addig csúsztam míg az egyik szekrényről egy üveg vázát le nem löktem ahogy a bútornak ütköztem. A váza leborulva onnan szilánkosra tört mellettem, mire mind a két férfi irányomba kapott. -Basszameg! Baby!Hé! Gyere onnan, mert megvágod magad.-riadtan felkaptam Lloydra a szemem aki a kezét nyújtotta felém, majd Steve hangja csapta meg a fülem.
-Vérzik! Lloyd vérzik a combja!-pattant fel mire Lloyd is közelebb mászott. Én csak ekkor pillantottam le magamra ahogy egy nagyobb szilánk elvágta a lábam és a vörös vércseppek lassan a padlóra csöppentek.
-Baby! Nézz rám!-kapta el az állam Lloyd gyengéden.-Kapaszkodj belém! Gyere!-nyújtotta a kezeit irányomba mire én óvatosan odébb másztam miközben az üvegszilánkokat néztem a padlón.
-Hozok fertőtlenítőt.-rohant Steve a fürdőbe, majd Lloyd keze simult a karomra.
-Nézz rám! Hé!
-Én..én most...ledőlök.-próbáltam felkelni, de Lloyd elkapta a kezem.
-Nem szívem. Most... most előbb lekezeljük a sebed.-simította hátra a hajam majd mögém ülve megtámasztott engem.-Steve! -kiáltott neki mire ő roham léptekkel sietett mellénk.
-Itt vagyok. Mutasd!
-térdelt le mellém mire Lloyd elkezdte kicsatolni az övem.
-Húzd le róla én addig tartom őt.
-Hogy ?-kapta fel Lloydra a szemeit.
-Vedd le a nadrágját! Máshogy nem tudjuk lefertőtleníteni. Gyerünk!-gombolta ki Lloyd a farmerem és elkezdte letolni rólam.
-Én nem tehetek ilyet!-pillantott fel Lloydra ismét.
-El fog vérezni! Csináld!-szólt rá idegesen, mire Steve lehúzta a nadrágom.
-Mi.. mit csinálsz?-kérdeztem bágyadtan.
-Se..semmi olyat!-kapkodta Steve a levegőt, mire Lloyd  hátrébb csúszott így az ölébe dőltem.
-Tegyél rá fertőtlenítőt! Nyomd rá erősen.-adta az utasításokat Lloyd, mire Steve kapkodva kikeresett mindent ami kellett.-Kicsim, nyisd ki a szemeid.-csapkodta meg az arcom finoman Lloyd.
-Csak... csak pihenek.-suttogtam fáradtan.
-Nem! Nem pihenünk most, hanem Steve és az én hangomra kell figyelj! Rendben?
-Nem! Én most csak... csak pihenek.-ismételgettem.
-Nyisd ki a szemed! Kicsim!-fordította maga felé a fejem mire Steve a fertőtlenítős vattát a sebemre nyomta.
-Aauhh!-nyögtem fel mire egyik kézzel Lloyd a másikkal pedig Steve karját kaptam el.
-Tudom, hogy csíp. Sajnálom, de... de mindjárt jobb lesz.-pillantott rám aggódva Steve.
-Szorítsd kicsim a kezem. Semmi baj!-simította meg Lloyd az arcom.
-Amennyire erősen tudod szorítsd a kezünket oké?-simította meg gyengéden a bőröm Steve.
-Fáj!-csuklott el a hangom.
-Hhh mennyire mély a seb?-kérdezte aggódva Lloyd mire Steve finoman elemelte a vattát.
-Hát... lehet össze kéne varrjam. -pillantott fel Lloydra aki bólintott egyet.
-Kicsi szívem figyelj rám...-cirógatta meg az arcom lágyan.
-Fáj.-kapkodtam levegő után.
-Tudom kincsem, de nagyon jól csinálod. Most viszont rá kellene harapj valamire. -pillantott körbe a szobában Lloyd. Steve is keresgélt miközben próbálta felitatni a vért.- Van öved Steve?
-Van.
-Vedd le, hogy ráharapjon. -helyezkedett alattam Lloyd.-Addig rányomom a sebre a vattát.-vette át Lloyd Stevetől, mire ő gyorsan kicsatolta az övét.
-Fáj Lloyd!-kaptam a karja után sírva, mire Steve mászott közelebb hozzám.
-Nagyon ügyes vagy pedig. Jól csinálod. -lágy volt mind a kettejük hangja. -Nyisd ki a szád.-Lloyd gyengéden cirógatta az arcom miközben Steve az övét félbe hajtva tartotta a kezében.
-Baby nyisd ki a szád, harapj rá az övre.
-Nem.. nem akarok.-fordítottam el a fejem.
-Steve vedd át.-biccentett a vattára.-Add azt ide.-vette el Steve kezéből az övet és a számhoz emelte.-Harapj rá baby.
-Lloyd.-nyitottam ki a szemeim de alig láttam az arcát.
-Nyisd ki gyönyörűm a szád. Steve összevarrja a sebed és minden rendben lesz oké?-törölgette a könnyeim mire Rogers pakolászni kezdett áthajolva felettem.
-Fájni fog?-kezdtem el pánikolni.
-Óvatosan csinálom, amennyire csak tudom.-pillantott fel rám majd Lloydra aki biccentett neki, ezzel jelezve, hogy csinálhatja.
-Mély levegő és harapj erre rá.-tette az ajkaimhoz az övet mire ráharaptam. Steve óvatosan elkezdte összevarrni a sebet a combomon, de cseppet se volt kellemes. Szemeim összeszorítva halkas sírtam. Mind a két férfi aggódva az arcomra pillantott, majd Steve folytatta miközben Lloyd folyamatosan a könnyeim törölgette.
-Mindjárt kész. Ügyes vagy.-suttogta Steve.
-Mmmm...-kezdtem kapkodni a levegőt ahogy egyre jobban sajgott a lábam.
-Sietek ahogy csak tudok.
-Mindjárt kincsem. Mindjárt megvagy. Steve siet ahogy tud. Te pedig borzasztó ügyes vagy. Nagyon ügyes kicsikém.-simította a mellkasomra a kezét ami hevesen emelkedett.
-Mmmm...-szorítottam össze a szemeim erősen.
-Sshhh... mindjárt kész. Pár másodperc.-suttogta halkan Steve.
-Pontosan! Nagyon ügyesen csinálja Steve. Utána leragasztjuk és meg is vagy.- simította végig a kezét a karomon Lloyd mire Rogers elemelkedett tőlem.
-Meg is vagy. Leragasztom és kész is.-mászott át felettem így az egyik lábam a lábai közt volt. Fájdalmamba felrántva a térdem a farkának nyomódott, mire Lloyd a lábam után nyúlt.
-Baby! Tedd le a lábad.
-Semmi gond. Nincs baj.-pillantott fel Steve.
-Tedd le a lábad mert fáj neki.-nyomta le Lloyd vissza a földre a lábam, majd Steve leragasztotta a frissen bevarrt sebem. Számból kikapva az övet szaporán vettem a levegőt. Szédültem, sajgott a lábam és gyenge voltam.
-Na.. na! Hé! Lassan.-fogta meg a karom Steve mire Lloyd közelebb ülve megtámasztotta a hátam.
-Fáj. Nem... nem vagyok jól.-csuklott el a hangom mire Lloyd a hajamat gyorsan felkötötte egy laza kontyba míg Steve gyorsan elpakolászott.
-Nyiss ablakot! Kapjon egy kis levegőt.
-Máris!-pattant fel Steve és a mellettünk lévő ablakot kitárta teljesen.
-Aahh...-sóhajtottam fel ahogy a friss levegő megcsapta az arcom.
-Az az... mély levegő. -simította meg az arcom Lloyd.
-Van itt fájdalomcsillapító. Kérsz egyet?-guggolt le mellém Steve.
-I..igen.-emeltem fel a kezem, de annyira gyenge voltam, hogy az elernyedve mellém zuhant.
-Rendben. Adom máris. -kereste elő az elsősegély dobozból a gyógyszert miközben Lloyd a pohár vizemért nyúlt.
-Tessék.-nyújtotta felém mire én csak bágyadtan felpillantottam Stevere.
-Nyisd ki baby a szád. Tedd a szájába, majd én adom a vizet neki.-emelte fel Lloyd a fejem mire Steve a számhoz emelte a gyógyszert.
-Nyisd ki kérlek. Jobb lesz tőle.-pillantott fel rám miközben Lloyd fél kézzel az arcom cirógatta. Kinyitva résnyire a szám megéreztem Steve ujjait ahogy óvatosan hozzá ér az ajkamhoz, majd Lloyd kezét is ahogy a számhoz tartja a poharat.
-Nyeld le kincsem. Tudom, hogy ügyes vagy.-puszilgatta finoman a hajam.
-Maradjatok itt amíg elpakolok. -kelt fel Steve mellőlünk.
-Beteszlek az ágyba jó?
-De csak egy póló van rajtam.-suttogtam alig hallhatóan.
-Leveszem a melltartód és a pólóban maradsz kicsim.-nyúlt a felsőm alá és gyorsan kikapcsolta a csatot.-Gyere, vegyük le.-húzta le rólam a póló alatt, majd Steve lépteit hallottam meg.
-Hozzak valamit vagy összeszedhetem a szilánkokat?
-Csak majd összébb húzzuk. Késő van hagyjad. Majd Dena holnap intézi. Inkább segíts. Tartsd meg kicsit őt.-Steve vissza térdelt mellém és figyelte Lloyd mozdulatait ahogy próbálja leoperálni a melltartóm a póló alatt.
-Mit.. mit segítsek, vagy hogyan?
-Csak tartsd meg, nehogy eldőljön. Gyere közelebb hozzá.-ült Lloyd is közelebb, majd Steve hasának dőltem bágyadtan mire ő riadtan Lloydra pillantott.
-Nyugi nem fog rábukni.-mosolyodott el halványan Hansen ahogy Steve farkára mutatott, majd egy gyors mozdulattal félre dobta a melltartóm.
-Be kéne tenni az ágyba.-mutatott maga mögé Steve.
-Igen. Úgyhogy most lassan emeld fel őt míg én elhúzom a takarót az ágyról.
-Rendben.-kapott fel Steve a karjaiba miközben Lloyd az ágyhoz szaladt.
-Hozd ide kérlek.-pillantott fel Rogersre aki óvatosan az ágyra fektetett. -Úgy ni. Teszek a lábad alá kincsem egy párnát, hogy ne legyen baj este rendben?
-Hm?-nyöszörögtem bágyadtan.
-Semmi. Pihenj csak.-hozott egy kisebb párnát és a térdem alá tette.
Mind a ketten csípőre tett kézzel álltak az ágy mellett és bámultak. Én teljesen kiütve feküdtem, már nem is hallottam amit beszéltek.
-Köszönöm Steve.-nézte őt Lloyd, mire ő csak egy bólintással válaszolt.
-Megyek akkor. De ha valami baj lenne...
-Maradj! Kérlek vigyázz rá te is.-ült le mellém Lloyd az ágyra.
-Nem szabadna itt lennem.
-Gyere ide mellé.-intett az ágyra.
-Uram...
-Lloyd! Neked Lloyd. Gyere mellé kérlek és vigyázz rá ahogy én.-simította meg a kezem Lloyd finoman.
-Hhh... Lloyd. Nem szabadna itt lennem. A kisasszony..
-Avery! Tegezd őt is. Kérlek segíts nekem, hogy jobban legyen.-Steve látta Lloydon mennyire aggódik. Nem tudta hova tenni a kérését és azt se, hogy mit is akar pontosan. A másik oldalamra lerogyott Steve az ágy szélére mire Lloyd mellém dőlt. -Feküdj mellé.
-Nem.. nem dehogy! -pillantott fel rá majd rám kapták a tekintetüket ahogy meghallották, hogy halkan nyöszörögök.
-Ssshhh.. semmi baj.-cirógatta meg Lloyd az arcom. -vigyázunk rád kicsim. Itt van Steve is. Ő is vigyáz rád.- pillantott fel és intett Rogersnek, hogy jöjjön közelebb.
-Igen. Itt vagyok én is.-suttogta halkan ahogy kicsit közelebb ült.
-Dőlj le Steve.
-Nem fogok itt aludni Lloyd.
-Ahogy én se alszok. Majd dumálunk. Legalább megismerlek.-kúszott egy halvány mosoly Lloyd ajkaira mire Steve is ledőlt.
-Akkor hosszú este lesz.-mosolyodott el ő is.
-Kérsz inni valamit? Whisky?-kapta fel Lloyd a fejét.
-Nem arról volt szó, hogy figyelünk rá?
-De! Figyelünk is! Csak mellette iszunk és beszélünk mint két pasi. Ennyi.
-Holnap hogy fogom végezni a munkám ha berúgok?
-Szarni rá! Ma megmutattad mennyire tudsz vigyázni rá. Holnap nem lesz semmi. Avery úgy se fog rohangálni.-intett a lábamon díszelgő sebre.
-Hát nem. Az biztos.
-Na akkor hozok piát.-kelt fel halkan mellőlem és lesietett a konyhába.
Steve felém pillantva figyelt némán ahogy halkan szuszogok mellette. Nem gondolta volna hogy ez a nap így fog végződni.
Nyöszörögve próbáltam volna az oldalamra fordulni, de az éles fájdalom ami a lábamba nyílalt összeszorítottam a szemeim.
-Hé! Ne mocorogj. -fordított a hátamra Steve, de ahogy megfordultam az orrom az övének simult. Ledermedt egy pillanatra majd hátrébb húzódott tőlem.
-Lloyd?-motyogtam halkan.-Steve?
-Itt vagyok! Mindjárt jön Lloyd is.-emelkedett feljebb mellettem mire a karja után kaptam. Kezem erősen szorította a kezét, majd a pólójára csúszott a kezem.
-Na! Halló! Hoztam whiskyt meg egy kis nasit.-lépett be halkan Lloyd mire Steve feljebb ült az ágyon.
-Gyere kérlek!-szólt neki egyből Steve.
-Baj van?-sietett beljebb Lloyd és gyorsan lepakolt.
-Keresett téged.
-Fent volt?
-Nem.. nem hiszem. Csak nyöszörgött, meg oldalra akart fordulni, de azt most nem kéne.
-Semmiképp! -mászott mellém Lloyd is az ágyba.-Nem hagyjuk, hogy baja essen ennek a szépségnek.-cirógatta meg az arcom Lloyd mire a kezem a mellkasára csapódott.-Nyugi baby! Itt vagyunk veled. Nem lesz semmi baj.-puszilta meg a kézfejem, majd hátrapillantott az éjjeliszekrényen lévő whiskyre.-Kérsz akkor?
-Holnap hogy lesz?
-Nem lesz semmi! Ne aggódj ezen. Én nem fogok ordibálni ha be vagy baszva, hisz én is beleszek.-nevette el magát. -Ő pedig csak aludni fog szerintem. Nem lesz ereje kiabálni sem.
-Hhhh... hát legyen.-sóhajtott fel Steve.
-Ez a beszéd. Meg amúgy is ott van Jake és Dave. Ha van valami megoldják.-rántott vállat miközben kitöltötte a poharakba a whiskyt.
-Végül is.
-Na egs!-nyújtotta felé az egyik poharat.
-Egészség.-koccintották halkan össze, ügyelve nehogy felkeljek.
-Mesélj magadról. Hol dolgoztál eddig?-kezdtek bele az órákig tartó beszélgetésbe. Se Steve se Lloyd nem gondolta volna, hogy valaha ilyen lesz , hogy jól ki fognak jönni egymással. Avery meg pláne, még csak nem is sejtette, hogy reggel mire fog ébredni.

Ha tetszett szavazzatok és kommenteljetek bátran💞