Is Not Only About Been Rich

48. Újra hármasban

Egy gyerek nevelése nehezebb mint gondoltuk volna. Lloydnak meg aztán pláne. Munka mellett számtalanszor volt olyan pillanat, hogy Blaket a karjaiban tartva telefonált az egyik üzletével kapcsolatban.
Halkan besétálva a dolgozó szobába Blake Lloyd gyűrűjét piszkálgatta miközben az apja telefonált. Elmosolyodva odasétáltam hozzájuk és megsimítottam drága férjem hátát, majd lejjebb csúszott feszes fenekére.
-V...vissza hívlak. Majd... majd beszélünk.-tette le gyorsan a telefont.-Anyuci mit csinál?-pillantott oldalra így én az arcához hajoltam miközben a kezem a karján végig húztam.
-Anyuci szeretné ha apa megbaszná! Kurvára hiányzol baby!-a teste megfeszült a hallottaktól.
-Az ...az orvos mit mondott?-nyelt egy nagyot ahogy egyre jobban kapkodni kezdte a levegőt.
-Minden rendben odalent?-sétáltam mosolyogva el mellette és szembe álltam vele.
-DENA!-ordította el magát Lloyd mire Blake megriadt.
Elmosolyodva figyeltem a férjem akinek a szemei elsötétedetek.-Vidd fel a gyereket!-közölte a lánnyal ahogy berohant a szobába és a kezébe nyomta Blaket.
-Uram és ha...
-Nem! Most megoldod akár mi is van! Nekem most közbe jött valami!-zavarta ki a lányt aki becsukta maga után az ajtót.
-Nagyon feszült vagy édesem.-ültem fel az asztalára és félre dobtam onnan a papírokat.
Lloyd bezárta kulcsra az irodának az ajtaját és lassan felém kezdett sétálni. Szemeit le se vette rólam ettől pedig még jobban vágytam arra hogy közelebb érjen.
-Szétdurranok a nadrágomban! Borzasztóan hiányzol apának.-lépett elém és finoman széttolta a lábaim ahogy közé állt.
-Hiányzom neked?-simítottam meg az arcát gyengéden.
-Igen! Borzasztóan.-remegtek meg a pillái.
-Had nézzem mennyire az a nagyon.-simítottam a tenyerem a férfiasságára. Teste egyből megfeszült érintésem alatt.
-Mhhhh... kincsem. -hunyta le a szemeit.
-Tépj le rólam mindent baby és tegyél magadévá az asztalodon.-suttogtam a füléhez hajolva.
-Basszameg!-csapott le az ajkaimra ahogy magához rántott a fenekemnél fogva.
-Ahhh Lloyd! Kívánlak!-nyögtem a szájába.
-Istenem baby!-rángatta le rólam a ruhát miközben én is megszabadítottam őt elsőnek a felsőjétől. Az inget széttépve dobtam félre, majd az övét elkapva közelebb rántottam.
-Annyira, de annyira vágyom rád Lloyd!-suttogtam ahogy kapkodtam a levegőt.
-Dőlj hanyatt!-hajolt a lábaim közé és egyből megéreztem fürge nyelvét amivel izgatni kezdett.
-Aaahhh Lloyd!-nyögtem fel hangosan.
-Istenem de édes vagy!-markolta meg finoman a combom ahogy közelebb húzott magához.
-Mmhhh baby!-hunytam le a szemeim ahogy folyamatosan hangos nyögések hagyták el az ajkaim.
-Gyönyörű vagy kincsem.-csókolgatta végig a hasam majd ahogy a melleimhez ért finoman megszívta.
-Ahhh baby kérem... kérem a farkad kicsim!-markoltam az asztal szélét.
-Nagyon benned szeretne már lenni.-simította végig a csiklómon az ujjait.
-Ahhh kicsim. Ne várakoztass meg!-nyaltam meg az ajkamat.
-Annyira szexi vagy baby! -kezdte gyorsan mozgatni az ujját.
-Basszus Lloyd! Már... már ettől elmegyek édes!
-Akkor kéred azt ami a nadrágomban van?
-Miért van még ott baby!-emelkedtem fel és rángattam le róla gyorsan a gatyáját. -Kérem a farkad!-vettem ki a boxerből és gyorsan mozgatni kezdtem rajta a kezem.
-Ahhh kincsem!-hunyta le a szemeit.-Aaahh basszus baby... annyira jól csinálod.-nézett le magára ahogy a farkán gyorsan csattog a kezem.
-Szépfiúm!-haraptam meg az ajkam vigyorogva.
-Gyönyörűségem!-húzott közelebb az államnál fogva és lecsapott az ajkaimra.-Ahhh kicsim! -nyögött a számba.
-Mondjad Lloyd! Mit szeretnél?
-Téged!-markolta meg a fenekem és az asztal széléhez rántott.
-Elégítsd ki a vágyaim ahogy eddig is tetted.-csapkodtam a kőkemény, erektől duzzadó farkát a csiklómnak.
-Ahhh basszameg!-dőlt a homlokomnak miközben a fenekembe markolt erősen.
-Dugj meg kicsim!-villantak fel a szemeim az övéibe. Lloyd nem bírta tovább tartani magát így átvéve az irányítást tövig tolta magát bennem.-Aaaahhhh...-feszült ívbe a hátam ahogy újra éreztem őt magamban.
-Istenem de imádom a hangod.-simította az orrát a nyakamnak.
-Szereted mikor a neved kiabálom?-fűztem a nyaka köré a karjaim lassan, hogy megkapaszkodjak benne.
-Imádom amikor értem élvezel el.-kezdett lassan mozogni.
-Ahhh baby! Dugj! Dugj meg kérlek!-haraptam meg az alsó ajkát így Lloydnak se kellett több egy gyors tempóra kapcsolt.
-Basszameg de szorítasz még mindig!-fonta körém egyik karját hogy közel tartson magához míg a másik keze a kezem után nyúlt és az asztalra szorította.
-Ahhh baby! Gyerünk!-döntöttem hátra a fejem.
-Ahhhh Avery!-ordított fel ahogy még gyorsabb tempóra kapcsolt.
-Lloyd!-sikítottam fel alatta mire hanyatt döntött az asztalon.
-K..kapaszkodj! Kérlek szoríts erősen!-zihált felettem.
-Aahh baby! Ne kímélj!-karmoltam végig a hátát mire felmordult.
-Anyuci ki van éhezve.-vigyorodott el.
-Ahogy apuci is.-csókoltam meg az ajkait mire lassított a tempón, de a kemény lökéseken nem. Egyre durvább és mélyebb lökésekkel juttatott a csúcs felé, mire a szemeim az övéibe villantak.
-Élvezz... élvezz el kicsim!
-Csak..csak is veled!-markoltam meg a vállát.
-Sz..szeretlek!-hajolt közelebb az arcomhoz.
-Szer...aaaahhh szeretlek!-nyögtem ki élvezés közben mire Lloyd mosolyogva rám dőlt.
-Mmhhh kincsem. Most nagyon boldoggá tetted aput.-puszilgatta végig a nyakam és a vállam.
-Anyuci is boldog.-túrtam a hajába mosolyogva.
-Szeretlek kincsem!-nézett fel a szemeimbe.
-Én is szeretlek Lloyd!-simogattam meg gyengéden az arcát.
Percekig csak egymás szemét néztük miközben lágyan cirógattuk a másikat.
Boldogok voltunk hisz mindenünk megvolt. Szerelem, egy csodás gyermek és egy összetartó család.
-Ugye.. ugye jól vagy?-pillantott le rám ahogy megsimította az alhasam.
-Igen kicsim!-remegtek meg a pilláim ahogy a szemeit néztem.
Lassan felülve az asztalán ő lerogyott a székébe míg én magamra kaptam a ruhám. A lábaim közé ült ahogy a combjaimon pihentette a tenyerét.
-Annyira hiányzott hogy érezzelek.-mért végig , majd ahogy mondhattam volna bármit is neki hangosan kopogtatni kezdtek az ajtaján.
-Lloyd! Lloyd!-kiabált be Steve.
-Mi az?-ordította el magát.
-A gyerek éhes! Dena a kezembe nyomta, de nem bírok vele.
-Hhh...te jössz baby.-paskolta meg a fenekem ahogy lemásztam az asztalról míg ő feltépte az iroda ajtaját.
-Hhhh... na vedd át!-nyomta Lloyd kezébe egyből aki csodálkozva nézte Stevet. Nagyon feszült volt. Túlságosan is!
-Vidd oda neki!-adta vissza Blaket míg én a kanapén ami a szobában volt eldőltem.
-Hhh... faszom.-morgott az orra alatt Steve és megindult felém a gyerekkel.
-Mi a baj Steve!- simítottam meg a karját ahogy átadta Blaket nekem.
-Semmi.-rázta meg a fejét. Szemeit lesütötte ahogy elhajolt tőlem.
Lloyd értetlenül állt ahogy figyelte barátját, majd Steve ahogy ki akart menni a szobából Hansen elkapta a karját.
-Mi van? Haver! Hé!
-Nincs... semmi ...BAJOM!-ordította el magát ettől pedig Blake felsírt.
-Steve!-szóltam rá ahogy ringatni kezdtem a karomban lévő gyermeket.
-Faszt kiabálsz? Mi az isten van?-nézte aggódva Lloyd barátját.
-Elegem van! Nem bírom basszameg!-dőlt a falnak teljesen kiborulva. Blakkel a kezembe felkeltem a fotelből ahogy lassan Steve felé sétáltam.
-Kérlek ne kiabálj, mert megijeszted a kicsit.
-N..nem ... nem bírom.-csúszott le a fal mellett a földre teljesen összetörve.
-Kicsim! Megfogod a gyereket?-nyújtottam át Lloydnak aki döbbenten figyelte barátját. -Steve! Hé! Nézz rám!-térdeltem a lábai közé és próbáltam elérni, hogy rám nézzen.
-N..nem mert... nem megy. Fáradt vagyok, nem.. nem tudok koncentrálni.
-Sshhh.. gyere ide!-húztam magamhoz őt mire körém fonta a karjait.
-Steve kérlek nyugodj meg! Mi történt hogy ennyire kibuktál?
-Az hogy hallak titeket!-nyöszörögte halkan a mellkasomra dőlve.
-Hhhh szólok Denanak hogy vegye át újra Blaket.-sétált ki Lloyd a szobából. Én Steve arcát cirógattam aki még közelebb húzott.
-Vele szexeltél, de velem nem... tudod... tudod mennyire hiányzik?
-Gyere drágám.-simítottam meg a haját és finoman megpusziltam a homlokát.
-De nem kell szánalomból!-nézett fel rám keserűen.
-Had elégítsem ki a te vágyaidat is.-simítottam meg az arcélét ahogy felálltam előtte. -Gyere szépfiú.-fogtam meg a kezét és a háló felé húztam. Menet közben Lloyd jött szembe velünk így az ő karját is megragadva mostmár kettejükkel indultam meg a célegyenes felé.
-Asszonyom a kicsinek ennie kell!-szaladt oda Dena.
-Van a hűtőben tej. Reggel fejtem úgyhogy melegítsd meg neki kérlek.
-Hhh... de azt nem mindig szereti.-nézett fel rám aggódva, majd ahogy a kezében sírdogáló kisfiam szemeit figyeltem kikaptam a kezéből és magammal vittem.
-Mi a terved csillagom?
-Megetetem utána pedig hármasba dugunk egy kurva jót. -néztem fel a szemeibe, majd Stevere pillantottam aki már a melleim látványától megkeményedett odalent.
-Gyertek ide mellém fiúk, mert szükségem van rátok. Steve rád is ahogy a férjemre! -mellém dőlve Steve a nyakamba fúrta az arcát szomorúan míg Blake jóízűen lakmározott.
-Sajnálom, hogy..
-Sshh.. nyugi. Minden rendben van.-simítottam meg a haját mire Llyod megemelte a karjával a kicsit és közelebb tartotta a mellemhez.
-Látom nagyon ízlik neki.-dőlt ő is a vállamra.
Steve átkarolva csendben szuszogott a nyakamban míg én gyengéden cirógattam a haját. Ki volt borulva, hisz borzasztó rég volt köztünk is bármi.
-Bizony! Szeret nagyon enni.-mosolyodtam el. Steve finoman puszilgatta a vállam míg a kezem az arcáról a hasára csúszott.-Még mindig izmos vagy.-pillantottam fel a szemeibe Stevenek.
-Meg kell védjelek és ezt a kis tökmagot is! Nem lustulhatok el!-elmosolyodva figyeltem percekig ahogy Blake már lehunyt szemekkel pihen.
-Átviszem ezt a zabagépet.-pusziltam meg Lloyd, majd Steve arcát és a karjaimban alvó gyerekkel átsétáltam a szobájába.