Is Not Only About Been Rich

52. Beep-Beep

A konyhaszigetnél ücsörögve kortyolgattam a kávém, de mozdulni is alig bírtam. Lloyd tényleg elérte, hogy járni is alig bírjak így még ülni is rossz volt a bárszéken, nem hogy mozogni.
A bögrém szélét piszkálva halk léptekre lettem figyelmes ami az emelet felől érkezett, majd ahogy leért egyből megtorpant.
Tudtam ki volt az ezért fel se néztem rá. Steve egy nagyot sóhajtva a kávégéphez lépett hogy főzzön magának egy fekete italt, de mivel én teljesen kiürítettem a tartályt így csak forró víz folyt a bögréjébe.
-Az istennek a fasza van ezzel!-morgolódott mire én elfordulva folytattam a kávém kortyolgatását.
Amíg Steve szerencsétlenkedett a géppel én az órámra pillantottam. Lloydnak lassan indulnia kell, mert ma egy fontos megbeszélése lesz így az emelet felé kaptam a szemeim ahonnan már öltönyben sétált lefelé a férjem.
-Jó reggelt!-köszönt fáradtan, de se én se Steve nem mondtunk semmit.-Hhh... mi ez a siralmas hangulat? Basszus srácok! Nézzetek már ki az ablakon. Ragyogóan süt a nap ti meg olyanok vagytok mint akik citromba haraptak.
Steve rezzenéstelenül hátra se fordulva várta a kávéját mire én megunva ezt felkeltem a helyemről és Lloydhoz sétáltam.-Angyalkám...
-Sshh...-suttogtam az ajkaira, majd a zakójánál fogva magamhoz rántva az ajkaira tapadtam.
-Mhh...b..baby.. késni fogok.-próbált elszakadni az ajkaimtól, de nem engedtem.
-Dugj meg a pulton.-rántottam közelebb így a fenekem a konyhaszigetnek nyomódott.
-Bármikor felkelhet a gyerek.
-Gondolkoztatok volna ezen az este.-morogta az orra alatt Steve, de ahogy Lloyd válaszolt volna neki én újra az ajkaira tapadtam. Nem hagytam szóhoz jutni, azt meg pláne nem engedtem, hogy Stevvel foglalkozzon. Velem kell foglalkoznia! Semmi és senki mással csak velem!
Rogers a teraszajtó felé sétálva próbált nem ránk figyelni, de ahogy az ajtót becsukta a szemei felvillantak az enyémekbe. Kezeim Lloyd fenekébe markoltak ahogy közelebb húztam őt, de megállított.
-Édesem... el... el fogok késni kicsim! Muszáj mennem.-cirógatta meg az arcom, majd a hajam hátra simította a vállamról.
-Siess haza hozzám! Szeretném hogy újra megdöngess.-néztem fel a szemeibe.
-Hhh... így is durva voltam este. Alig állsz a lábaidon.
-Most majd gyengéd leszel kicsim. De a puncim sikoltozik utánad, pláne hogy ennyire kibaszott szexi vagy.
-Kicsim...-remegtek meg az ajkai ahogy levegőért kapkodott.
-Apuuu!!!-szaladt le az emeletről Blake mire Lloyd hátrébb lépett tőlem.-Apuciii!-szaladt a lábai elé és a fejét az ölébe nyomta.
-Auhh Blake! N..nem... nem jó így apunak.-hajolt le érte és a karjaiba kapta.
-Steve bácsi?
-Neki most dolga van.
-Az a dolga hogy sír?-nézett a terasz felé Lloyd is ahogy a fia szüntelenül Rogerst nézte.
-Hhh... lehet nincs jó kedve, de ha megissza a kévét utána jobb lesz neki.-nézett a fiára vissza.
-Anyuci! Sír Steve bácsi!
-Mhmm... majd abba hagyja szívem. Gyere mit kérsz reggelit?-vettem ki Lloyd karjaiból és a konyhaszigetre ültettem.
-Virslit.-mondta halkan majd ismét Steve felé nézett szomorúan.
-Drágám! Jó fiú legyél és fogadj szót anyának! Rendben?
-Én mindig jó fiú vagyok!-nézett fel az apjára.
-Tudom.-simította meg az arcát és az órájára pillantva lopott egy puszit tőlem és Blake homlokára is adott egyet, majd rohanva a kocsihoz sietett.
Csendben a pultnál állva csináltam a reggelit míg Blake némán figyelt, de ahogy kattant a terasz ajtajának a zárja Blake egyből arra fordult.
-Steve bácsi!-nézte őt rendületlenül.
-Szia Blake!-hangja megtört volt, de ezzel se érte el azt nálam hogy ráemeljem a tekintetem. Meg se érdemli! Semmit se érdemel meg!
-Szomorú vagy?
-Ohh... nem. Nem vagyok.-erőltetett egy halvány mosolyt az ajkaira.
-Engem nem tudsz átverni! Anya ugye hogy szomorú az arca Steve bácsinak?-én meg se hallva a kérdést lekaptam a pultról a gyereket és az asztalhoz ültetve odaadtam neki a reggelijét. Hajába puszilva visszasétáltam a konyhába hogy elmosogassam a koszos edényeket, de ahogy Steve bögréje után nyúltam ő rátette a kezét.
-Majd én elmosom.-éreztem hogy centikről figyeli az arcom, de ezt én hamar meguntam. Minden edényt a mosogatóba dobva elléptem onnan.
-Tessék! Tied a terep.-fordítottam hátat és otthagyva Blake mellé ültem és a laptopom felhajtva átnéztem az emaileket.
-Anya?
-Hm?-dörzsöltem meg az arcom fáradtan miközben Blake felém fordult.
-Van itthon tej?-kérdezte egy huncut vigyorral az ajkain.
-Hhhh a hűtőben van. Kérsz?-dőltem hátra a székben.
-A cicidből kérek.-bökte meg a mellem mire Steve a mosogatóba ejtette az egyik bögrét. Ledermedve kaptam fel a szemeim Rogers felé akinek a teste szemmel láthatóan megfeszült ahogy háttal állt nekem, majd a fiamra pillantottam.
-Csak a hűtőbe van fiam.
-De nekem innen kell!-kezdte el rángatni a felsőm.
-Blake!-szóltam rá ahogy felkeltem a székből.
-Anya! A cicid kérem!-kezdett el hisztizni.
-Blake!-szólt rá Steve is mire egyből csendben maradt. Ledermedve figyelte Rogerst aki a válla felett nézte Blaket.
-Anya cicije kell.-húzta le a felsőm így Steve szemei egyből a mellemre terelődtek.
-Elég!-vettem le a kezeit magamról mire sírva fakadt.
-Anya!-kezdett el torka szakadtából sírni mire én a hűtőhöz mentem és kivettem a tejet onnan. -Anyuuu!!!
-Blake fejezd be kérlek a hisztit!-tettem le elé a poharat amibe kitöltöttem a tejet, de ő egy laza mozdulattal leverte a pultról így a földön landolt.
-Blake! Mit mondott anyád! Azt hogy nincs hiszti!-dobta a konyhapultra Steve a konyharuhát.
-De nekem a cicije kell!
-Nincs abba semmi se! Ott a tej amit a földnek vágtál!
-Az nem jó! Nekem az kell!-mutogatott a melleimre miközben a szemeit törölgette.
-Feltakarítom.-indultam meg a törött pohár felé, de Steve a karom után kapott.
-Mezitláb vagy! Nem mész oda!
-Azt csinálok amit akarok.-téptem ki a kezem a tartásából.
-Anyaaa! Cicit kérek!-sírt vigasztalhatatlanul Blake.
-Kincsem nincs benne semmi! Nincs cici!
-Kér...kérlek anyuu!-nézett a szemeimbe fel mire a karjaimba kapva a nappali felé mentem vele. A kanapéra lefektetve próbáltam megtörölni az arcát, de ő csak kalimpált a kezeivel és a lábaival.
-Meg fogsz ütni Blake ha rugdosódsz!
-Cicit kérek!-nyelte a könnyeit ahogy vergődött az ágyon. Steve összeszedve az üvegszilánkokat kidobta a kukába, majd a kanapé mögé állva újra rászólt Blakere.
-Fejezd be most fiatal ember mert nem lesz se nasi, se játék a kertben!
-De cicit akarok!-kiabált vele torka szakadtából ahogy a pólóm rángatta.
-Fejezd be!-fogta meg a kezecskéit, de Blake csak nem adta fel.
-Nem!
-De! Elég volt! Anyának fáj hogy ezt csinálod Blake!-ahogy ezt kimondta elfordítottam a fejem.
-Chh... ja. Ha csak ez fájna.-morogtam az orrom alatt.
-Anyu! Kérek cicit!-dőlt a mellkasomra zokogva így a toppot lerántotta rólam.
-Blake! Nincs benne tej! Nagy vagy már! Amikor kicsi voltál még volt benne, de már nincsen!
-De van!-fogta meg a mellem és rátapadt.
-Kicsim ez... ez fáj!
-Blake!-jött közelebb Steve ahogy átsétált a kanapé mellett.-Fejezd be! Nem!
-Blake!-szóltam rá én is de ő csak szorított.
-Picsába!-mordult fel Steve ahogy igyekezett elhúzni tőlem Blaket.
-Auhh fiam! A fogaid!
-Anyuuu!-sírt fel újra ahogy Steve lefejtette rólam.
-Nincs Anyu! Mars a sarokba!
-Nem!-feleselt Stevenek.
-De! Fájdalmat okoztál neki! Miért haraptad meg a mellét? Hm?
-De nem jön tej belőle!
-Mondta neked, de te nem hitted el!
-Anyuu!-sírdogált elkeseredve, de Steve karon ragadva őt a sarokba húzta.
-Nincs Anyu! Itt elgondolkozol hogy mit csináltál! Addig nem jössz ki!-állt mellette Steve így én elfordulva a mellem masszírozva a konyha felé vettem az irányt.
-Anyuuu!-sírdogált halkan a falnak dőlve Blake.
-Nincs Anya! Mondtam! Egy nyikkanást se halljak!-Steve szigorú volt vele. Túlságosan is. A csapnál állva egy szalvétát bevizezve borogattam a mellem mivel fájt ahogy az éles kis fogaival a mellbimbómra harapott. Steve léptei közeledtek irányomba míg hallgattam ahogy a fiam keservesen sír. A szívem megszakadt, de nem csak azért mert hallom ahogy zokog hanem azért is mert Stevenek nem kellek.-Mutasd!
-Állj te is a sarokba! Hagyj a picsába!-mordultam rá.
-Mutasd már!-szólt rám és a karomnál fogva maga felé fordított.
A kezem odébb húzva finoman lehúzta a szalvétát a mellemről, majd finoman két ujja közé véve a mellbimbóm masszírozni kezdte. Nagyot nyelve elfordítottam a fejem és inkább az ablakon bámultam kifelé. Nem akartam a szemeibe nézni. Nem akartam semmit, de a testem elárult. A fájdalmat átvette a vágy. Akartam őt. Úgy ahogy régen.
-Anyuuu!-köhécselt a sok sírástól Blake így lepillantva Steve kezére odébb löktem és felhúztam magamra a felsőm.
-Blake! Mit mondtam az előbb!-emelte fel újra a hangját Steve.
-Ne ordítozz a gyerekemmel!-kiabáltam rá ahogy elszakadt nálam a cérna.
-Az jobb hogy ráharapott a melledre?-csattant fel ő is.
Blake ledermedve a sarokba kuporodott ahogy figyelt minket.
-Nem ,nem jobb de ez van! De te a gyerekemmel ne ordítozz!
-Akkor tessék old meg. Vedd a karjaidba tedd a melledre had harapdálja.
-Ne kiabálj anyuval!-pattant fel a földről Blake ahogy elém állt. -Én azt hittem a cicijébe van tej de apa biztos megitta. Láttam múltkor hogy anyu cicijéből ivott.-kiabált a gyerek mire mind a ketten ledermedtünk. Steve a szemeit az enyémek közt kapkodta mire Blake felszaladt a szobájába.
-Látott titeket a gyerek. Gratulálok!-nézett végig rajtam lenézően.-Nem elég hogy este felveritek az egész birtokot...
-Mi van irigykedsz? Nem tud rendesen oboázni a kis picsa? Vagy mi van?
-Bazdki! -ingatta a fejét csípőre tett kézzel.-Felfogod hogy látott tieteket a fiad?
-Inkább az apjával lásson mint veled!-néztem végig rajta mire lehajtotta a fejét.
-Ez fájt.
-Fájt? Akkor szerinted én mit érzek basszameg Steve!
-Te semmit! Azt tudom.-dobta le a pultra a konyharuhát és feltépve a terasz ajtaját kiviharzott a házból.
-Faszkalap!-mentem fel idegesen az emeletre majd Blake szobájába mentem.
Ő csendben a sarokban kuporogva sírt így odasétálva hozzá a karjainál fogva magamhoz húztam.-Gyere ide.
-Sajnálom Anyuci.-dőlt a mellkasomnak sírva.
-Hhhh... semmi baj.-pusziltam meg a haját mire ő körém fonta a karjait és az ölembe ült.
-Nem akartalak megbántani Anyu.-rázkódott az egész teste ahogy a karjaim közt volt. A kis sós cseppek a mellkasomról a melleim közé folytak így eláztatva a felsőmet teljesen.
-Nincs a cicimben tej kincsem. Már nagyfiú vagy.
-De olyan szépek.-simogatta meg apró kezeivel.-Beep-Beep!-nyomkodta meg finoman ahogy duda hangot addott ki a szájával.
-Tetszenek?-mosolyodtam el ahogy lenéztem rá.
-Igen anyu.-fúrta jobban közéjük az arcát.
-Szeretlek kincsem. Tudod jól.
-De Steve bácsi nem szeret engem.
-Dehogynem szeret!
-De kiabált velem.-piszkálgatta a felsőm szélét és egyre lejjebb húzta rólam.
-Mert megharaptad a cicim édes. Anyunak fájt.-túrtam a hajába mire még lejjebb húzta a felsőm.
-Adhatok rá puszit? Akkor nem fog fájni anyu.
-Hhh bogaram. Már sokkal jobb. Nincs semmi baj!
-Kérlek Anyu!-nézett fel rám könyörögve miközben mind két kezével a melleimet fogdosta.
-Dőljünk le az ágyikódba. Gyere.
-De a cickóid akarom fogni!
-Foghatod, csak gyerek.-keltem fel vele a földről és az ágyába dőltem. Blake a hasamra mászva a melleim nézegette. Hosszas percekig vizsgálta őket, majd a szemei felvillantak az enyémekbe.
-Apa itta meg a tejemet?
-Nem kincsem.-simítottam meg az oldalát.
-De láttam hogy a cicidet puszilgatja.
-Apukád is szereti a ciciket ahogy te is.
-De ezek az enyémek!-nyomta össze a melleim.
-Édesem!-nevettem fel halkan. -Bújj ide hozzám.-Blake rám dőlve egy percre se engedte el a melleim és a bimbóimat piszkálgatva fészkelődött rajtam, mire ismét felcsendült a hangja.
-Anya!
-Hm?-pillantottam le rá.
-Neked vannak a legszebb cickóid!-ahogy ezt kimondta ismét felnevettem.
-Lesz még az életedben más lány szívem. Nem csak én.
-Nem! Nekem te kellesz!
-Bogaram.. ha nagyobb leszel annyi szép cicit nézhetsz...
-De nekem a tieid kellenek.-dőlt rám vissza és egy nyálas puszit adott a mellkasomra.
-Pihenj egy picit.-cirógattam végig a hátát mire halk léptekre lettem figyelmes. Volt egy sejtésem ki lehetett az így az ajtó felől elfordítva a fejem figyeltem a rajtam pihenő gyermekem. Kezei folyamatosan a melleim markolászták így csak elmosolyodtam ahogy fészkelődve de még közelebb bújt.