Is Not Only About Been Rich

33. Költözés

Lloyd költöztető céget fogadott már másnap ahogy megvettük a házat. Órák alatt pakoltak össze nálam és Lloyd lakásában is így mi már az új házunk, a mi kis családi fészkünk teraszán kortyolgattunk finom és méreg drága italokat amíg a mesteremberek pár szobát átfestettek és szerelték össze az elektronikai ketyeréket. Természetesen a védelmi rendszert is felfejlesztettük, úgyhogy ide a birtokra alighanem lehetetlenség idegennek bejutni.
-Milyen csend van.-szívtam be mélyen a levegőt ahogy hátradőltem a székben.
-Bizony baby, de ott bent ez cseppet se mondható el.
-De nem hallatszik ki! Ebből is látszik jó a szigetelés a falakon és az ablakok is tökéletesen záródnak.-paskoltam meg Lloyd kézfejét.
Mind a hármunk előtt volt valami. Lloyd előtt a laptop előttem ezer meg ezer anyag minta ,Steve pedig a terveket bújta. -Szerintetek ha ezek a színek lennének a házban?-nyújtottam eléjük a színkártyákat amin a bézs és a barna árnyalatai voltak plussz a fehér és egy kis zöld.
-Részemről rendben kincsem. Tudom, hogy jó az ízlésed hisz nézz rám!-vigyorodott el Lloyd. -Én vagyok a pasid!
-Ha ezt nem mondod fel se tűnik.-nevettem el magam mire Steve felkuncogott mellettem.-Bemegyek megnézem hogy állnak.-keltem fel a székből és egy gyors puszit adtam Lloydnak és Stevenek.
-Ne boríts magadra semmit!
-Jó kislány leszek.-pillantottam hátra a teraszajtóból mire mind a ketten felém pillantottak.
-Nagyon helyes.-mosolyodott el Lloyd.
-De ti is legyetek jófiúk!
-Hát ez egy nehezebb kérés édesem.-dőlt hátra a székben Lloyd.-Mi ketten tudod, hogy nem mindig tudunk azok lenni, pláne a közeledben.
-Akkor majd mutassátok meg a hálóban mennyire is vagytok rosszak.-haraptam meg az ajkam mire Steve és Lloyd szeme elsötétült.
-Huncut vagy nagyon kincsem!-mért végig a tekintetével.
-Szeretek az lenni!-kacsintottam rá, majd besiettem a házba. Egyből egy fülsiketítő hang csapta meg a fülem ahogy egy szekrényt raktak össze a folyosón. A fúrógép hangjától az egész ház zengett. Körbepillantva minden helységben tartózkodott valaki. Gőz erővel dolgozott a csapat, hogy minél hamarabb tökéletes legyen az otthonunk.
A nappaliba sétálva nézegettem a barna kartondobozokat, de mozdulni se lehetett tőlük.

Át fogunk esni ezeken így odébb kezdtem pakolgatni, hogy legyen helyük a szakembereknek, hisz ide még egy kanapét is be kell cibáljanak.
-Asszonyom! Ne pakolásszon kérem! Megemeli magát.-sietett oda Dave hozzám és kikapta a kezemből a dobozt amit eddig cipeltem.
-Hhh... hogy állunk?-tettem csípőre a kezem.
-Minden a terv szerint megy.
-Szuper! Fent az emeleten a szobák kész vannak?
-Igen kivéve egy amin még elvileg gondolkoznak Mr. Hansennel.
-A gyerek szoba igen! Megyek is Lloydnak szólok!-siettem el Dave mellett.

-Le se lehet vakarni az arcodról Lloyd a mosolyt.-nézte boldogan barátját Steve.
-Mert boldog vagyok!-pillantott fel rá.
-Köszönöm, hogy én is részese lehetek az örömötöknek.
-Még szép! Hisz te és Avery jelentetek mindent!
-És majd a gyerekek is!-vigyorodott el Steve.
-Tudod... félek az egésztől! Félek mi van ha elbaszok valamit... én... én nem tudok pelenkát se cserélni!
-Én se! És? Majd megoldjuk!
-Együtt fogunk a gyerek felett állni és nézni, hogy mi a picsát kellene csinálni?-nevette el magát Lloyd.
-Majd nézünk videót hogyan kell tisztába tenni.-nevette el magát Steve is.
-Istenem! Mit fogunk mi itt szerencsétlenkedni.-kacagtak fel egyszerre.
-De mindenki boldog lesz Lloyd! -nézte Hansen szemeit, mire ő lehajtotta a laptopot és közelebb hajolt Stevehez.
-Elmondhatok neked valamit?
-Persze! Bármit!-hajolt ő is közelebb.
-Nem tudhatja meg senki! Titok!
-Tudok titkot tartani Lloyd.
-Meg szeretném kérni a kezét.-nyelt egy nagyot Lloyd mire Steve ajkaira egy halvány mosoly kúszott.
-Akkor tedd meg!
-De ideges vagyok mert napok óta itt hordom a zsebembe a gyűrűt és mindig félek, hogy kiesik onnan ahogy folyamatosan fogdos.
-Igent fog mondani. Ne izgulj ezen hisz szeret.
-Hhhh... nehezebb ez mint gondoltam.-támasztotta meg a fejét mire én kivágtam a terasz ajtót.
-Na helló fiúk! -vigyorodtam el ahogy összerezzentek.
-Mi... minden rendben?-húzódott hátrébb Lloyd.
-Tökéletesen halad minden, egy olyan kérdés merült fel, hogy a gyerekszoba az milyen színű legyen?
-Amilyenre te szeretnéd kincsem.
-Mondjuk bézs?
-Tudom, hogy jól választasz kicsim.
-De te is mond el, hogy jó-e mondjuk ez a szín!-toltam elé a színkártyát.
-Tökéletes.-nézett fel a szemeimbe.
-Steve? Szerinted?-vártam tőle is a megerősítést, hisz az ő véleménye is érdekel.
-Tökéletes kislány.-cirógatta meg a karom mosolyogva.
-Akkor felrohanok és tudatom az emberekkel.-kaptam fel mindent az asztalról.
-Óvatosan baby! -nevette el magát Lloyd ahogy figyelte mennyire fel vagyok pörögve.
-Oké!-kiabáltam vissza, ahogy szaladtam az emeltre mire ők csak megingatták a fejüket.
-Nagyon izgatott.-vigyorodott el Steve.
-Én is, hogy igent mond-e.-tördelte az ujjait Lloyd.
-Száz százalékig biztos vagyok benne. Na de mutasd a gyűrűt!-dörzsölte össze a tenyerét Steve.
-Itt és most?-kapta fel a szemeit Lloyd rá.
-Menjünk odébb. Gyere!-kelt fel az asztaltól, majd Lloyd is felállt és megindultak a kert vége felé.
-Hhhh... remeg a gyomrom basszus ha arra gondolok, hogy le fogok előtte térdelni miközben ő zokogni fog.
-Ha ez megnyugtat szerintem a te szemed se marad száraz.-bökte meg a karjával Steve Lloydot.
-Nem fogom látni a gyönyörű arcát...
-Ő se a tiedét a könnyektől, de az a fontos amit mondasz és amit éreztek egymás iránt Lloyd. Avery tökéletes! A legtökéletesebb!
-Igen úgyhogy olyan gyűrűt is néztem amilyen tökéletes ő.
-Kíváncsi vagyok, úgyhogy muti!-álltak meg a kert végében.
-Hhh... oké.-túrta elő a zsebéből Lloyd a kis bársonydobozt, majd Stevere kapta a fejét. -Mellettem leszel ha megkérem a kezét ugye?
-Nem akarjátok kettesben?
-Fontos vagy mindkettőnknek! Kérlek ... kérlek legyél velem.-nyelt egy nagyot Lloyd mire Steve áttette a vállán a kezét.
-Akkor melletted leszek.-mosolyodott el Rogers.-Na de muti! Már én izgulok.-nevetett fel halkan. Lloyd felnyitotta a kis dobozt, majd az ajkai megremegtek ahogy egy mély levegőt vett miközben nézte az apró csillogó ékszert.