Is Not Only About Been Rich

18. Miért kerülsz?

Szemeim nyitogatva elterülve feküdtem az ágyban. Piszkosul sajgott a fejem. Ahogy felemelkedtem meg még rosszabb volt.
-Picsába.-dörzsöltem a szemeim fáradtan, majd ahogy lepillantottam magamra elgondolkodtam mi is történhetett az este. Azt tudom, hogy sokat ittam, de hogy hogy lettem meztelen azt viszont ha pisztolyt tartanak a fejemhez se fogom tudni megmondani.
Kiszenvedve magam az ágyból a köntösömet magamra küzdve indultam meg a földszint irányába ahol halk beszélgetés csapta meg a fülem.
-Nagyon berúgott? -kérdezte Dave.
-Igen. Szerintem egyhamar nem is kel fel.-suttogta Steve.
-Furcsa vagy Steve. Nagyon meggyötört.-szólalt meg Jake.
-Csak... csak fáradt.-sóhajtott fel, mire én beléptem a konyhába.
-Kisasszony!-pattant fel mindenki hirtelen, majd Jake igyekezett oda hozzám mire Steve elsietett az étkezőből. Szemeim összehúzva néztem őt értetlenkedve, hogy mi baja lehet, de Jake megzavart.-Le szeretne ülni? Hozzak kávét vagy gyógyszert? Esetleg mind a kettőt?
-Az utóbbi.- lépkedtem beljebb az étkezőbe mire Steve feltépve a teraszajtót kisietett a kertbe.-Mi baja van?-kérdeztem értetlenkedve, mire ugyan olyan értetlen tekintetekkel találtam szembe magam.
-Nem...nem tudjuk kisasszony.-lépkedett közelebb Dave majd Jake sietős léptekkel igyekezett felém a kávéval és a gyógyszerrel a kezében.
-Nem teljes a csapat úgyhogy ez így kurvára nem lesz jó.-vettem be a gyógyszert és belekortyoltam a kávémba.
-Esetleg.. esetleg szóljak neki?-kelt fel Dave a helyéről.
-Jó lenne!-kortyolgattam a kávét, miközben a homlokom masszíroztam.
Dave kiszaladt, majd percekkel később már nyílt is a terasz ajtaja.
-Itt vagyunk asszonyom.-én a kávém mögül felkaptam a szemeim Stevere, de ő nem nézett rám. Erősen koncentrált, hogy véletlenül se nézzen fel így a padlót bámulta.
-Rogers!
-Igen asszonyom?-figyelte a cipője orrát.
-Valami probléma van?-tettem le a bögrét az asztalra miközben figyeltem őt.
-Nincs asszonyom.
-Miért nem néz fel?-mire felkapta egy másodpercre a szemeit majd újra lesütötte kékségeit.-Mindenki kifelé! Kivéve Steve.-ordítottam el magam, mire az összes alkalmazott percek alatt eltűnt a házból . Steve teste megfeszült ahogy érezte magán a tekintetem. Lassan felkelve a székből elé sétáltam és az asztal szélének dőltem.-Hallgatom!-fontam össze a karjaim a mellem alatt.
-Nem tudom mit szeretne hallani a kisasszony.-nyelt egy nagyot.
-Miért nem néz rám?-mértem végig őt, mire az egyik lábáról a másikra helyezte át a testsúlyát. Zavarban volt.
-Az előbb önre néztem.-vett egy mély levegőt.
-Eddig minden alkalommal szög egyenest a szemeimet nézte, még akkor se zavartatta magát mikor Lloyd jelen volt. Történt valami ami miatt nem mer a szemeimbe nézni?
-Semmi asszonyom.-nyelt egy nagyot.
-Gyerünk!-hajoltam közelebb mire hátrálni kezdett.
-Az este..nem volt teljesen beszámítható állapotban.
-Gondoltam, hogy a piától fáj a fejem.
-Igen.-hajtotta le a fejét.
-Van még valami?-Steve megrázta a fejét.-Nagyon zavarban van. Csak nem dugtunk?-vigyorodtam el, mire felkapta a szemeit.-Na erre felfigyel.-paskoltam meg a mellkasát.
-Kisasszony. Nem..nem történt semmi! Nem tettem semmit önnel.. én... én csak segítettem önnek!
-Miről beszél Steve?
-Nem...nem feküdtem le magával ezt le szeretném szögezni!-lépett közelebb.
-Rendben. Nem dugtunk. Akkor miért ilyen ingerült? Vagy az a baj hogy nem?-mutogattam magunk közt.
-Ne..nem.-remegett meg a hangja.-Azt nem szabad kisasszony. Akkor én már rég halott lennék.-sütötte le a szemeit.
-Steve! Mi a baj? Rád másztam? Vagy mi történt? Én semmire se emlékszek.
-Nem vagyis én.. én nem tudom.-szorította össze a szemeit.
-Hhhh... nem fog tudni erről Lloyd semmit. Ne idegeskedj.-léptem el tőle.
-De bevallottam az este önnek, hogy lefeküdnék önnel, de ez nem helyes.-nyögte ki félve, mire én megtorpantam.
-Üljön le és mondja el mi történt.-mutattam a székre mire Steve elkeseredve lerogyott.
Elsétálva mögötte visszaültem a helyemre és a kávémat kortyolgatva figyeltem őt.

Steve minden egyes dolgot elmesélt. Azt, hogy azt hittem ő Lloyd, utána hogy hánytam és közben fogta a hajam, majd a Lloydal való telefonbeszélgetést is elmondta amit bizonyítani is tudott mivel a telefonját is elém tette az asztalon, hogy lássam nem hazudik, majd azt is ami utána történt.
-Borzasztóan szégyellem magam asszonyom. Nem akarok a szeme elé kerülni amiért felizgatott az ön látványa.
-Ugye tudod, hogy te egy nagyon rendes fiú vagy.-hajoltam közelebb mire eltakarta a szemeit ahogy az asztalon könyökölt.
-Sajnálom kisasszony.-remegett meg a hangja.
-Semmi baj nincs Steve!-keltem fel és mellé sétálva az asztalnak dőltem.-Nézzen rám!
-Nem..nem tudok kisasszony.
-Én sajnálom, hogy kellemetlen helyzetbe hoztam.-simítottam a vállára a kezem.
-De amiket gondolok az nem az ön hibája.-hajtotta lejjebb a fejét.
-Szerinted itt a többiek nem ugyan így gondolkodnak?-hajoltam a füléhez.-Ők be vannak szarva ha rájuk nézek és összemegy a faszuk. Neked nem. Legyél erre büszke.-szorítottam meg a vállát.
-De ezt nem lehet. Nem tudok büszke lenni magamra.
-Hát pedig Lloydnak dicsekedni fogok mennyire segítőkész voltál. És hogy ott voltál velem mikor baj volt.
-Ez a dolgom.-nyelt egy nagyot.-Hogy...hogy ön mellett legyek.
-Tökéletesen csináltál mindent. Semmi baj nincs.-simítottam meg a mellkasát ahogy felálltam mellőle. Steve lesütött szemekkel ült az asztalnál, reszketett még így is, hogy elmondott mindent. Csendben figyeltem, majd a telefonja csörgésére riadt fel a gondolatai közül. Előkeresve ahogy meglátta a képernyőn díszelgő nevet felpillantott rám.-Kérem. Beszélek vele.-sétáltam felé mire szó nélkül átnyújtotta a telefont.
-Steve! Miért nem veszi fel Avery! Remélem nincsen gond!
-Neked is szia édes.-vigyorodtam el.
-Ohh baby! Te vagy? Mi.. miért nem vetted fel a telefont?
-Fent van a szobámban.-pillantottam le Rogersre aki lehajtotta a fejét.
-Hogy vagy kincsem? Minden rendben volt este?-Steve hallotta Lloyd hangját még úgy is, hogy nem volt kihangosítva, ahogy pedig az estére gondolt megfeszült minden izma. Vállára téve a kezem lágyan megszorítottam.
-Igen. Szerencse, hogy Steve ott volt velem. Nagyon hálás vagyok neki amiért segített.
-Ezt örömmel hallom.-mosolyodott el a telefonban.
-Mikor jössz haza?-szorult össze a torkom ahogy ezt kiejtettem a számon.
-Hhhh... ma még nem sajnos.-keseredett el ő is, mire összeszorítottam a szemem.
-Miért?-csuklott el a hangom mire Steve felkapta rám a fejét. Kezem erősebben szorította a vállát majd egy forró tenyér simult a kézfejemre. Kipattantak a szemeim ahogy a kezemet fogta, mire hirtelen elengedte azt.
-Kincsem.. hhhh... még át kell beszélni pár dolgot, de utána sietek hozzád. Ahogy csak tudok édesem.
-Hiányzol.-csordult le egy könnycsepp az arcomon ahogy reszketni kezdett az egész testem.
-Te is hiányzol kincsem. Nagyon baby! De.. de most le kell tennem szívem. Mennem kell.
-Ne még! Maradj kicsit.-suttogtam halkan.
-Amint végzek hívlak édesem, de most mennem kell baby.
-Lloyd!-szipogtam halkan ahogy hallottam, hogy egyre nagyobb a hangzavar körülötte.
-Szeretlek kincsem. Sietek haza ahogy tudok.
-Sz..szeretlek.-kapkodtam levegőért, majd megszakadt a vonal. Reszketve letettem a telefont az asztalra mire Steve felkelt a székből.
-Ho...hozzak valamit önnek? Tudok segíteni?-kérdezte halkan mire én fél kézzel eltakarva a szemem megráztam a fejem.-Hhhh... ma kérem ne igyon, nem lesz jobb tőle.
-Tudom.-ordítottam el magam sírva.
-A vállam fel tudom ajánlani, hogy kisírja magát.-nyelt egy nagyot, mire felpillantottam rá. Kapkodtam a levegőt, az arcát is alig láttam a könnyektől. Steve hátrébb tolva a széket széttárta a karjait mire én a vállába bújva zokogni kezdtem. Vigasztalhatatlanul sírtam míg a kezeim a mellkasomra szorítottam. Se én se Steve nem mertünk egymáshoz érni. Reszkettem mire ő egy nagy levegőt véve megsimította a hátam.-Nyugalom. Semmi baj nincs.-suttogta mély hangján.
-De van! Nincs itt velem!-beszéltem a vállának dőlve.
-Siet haza önhöz, hisz megígérte.
-Siethetne jobban.-húzódtam el, majd ahogy a felsőjére pillantottam csupa víz volt.-S..sajnálom.- intettem a pólójára.
-Semmi baj. Megszárad.
-De az estét is sajnálom.-pillantottam fel rá könnyes szemekkel.-Nem.. nem szabadott volna azt tennem amit..-léptem hátrébb félve, de az asztalnak ütköztem.
-Sokat ivott. Próbálja meg elfelejteni.
-De nem tudom! Letapiztam!-kiáltottam el magam ingerülten.
-Semmi se történt!
-De igen! Rámarkoltam a farkára!-kapkodtam levegőért mire Steve lehajtotta a fejét.
-Az én hibám volt, nem az öné. Nem tudtam uralkodni magamon, mert elvonta a csodás látványa a figyelmem. Nem az ön hibája.
-De igen! Mert megfogtam a faszát!-másztam az arcába ahogy a fogaim közt sziszegtem a szavakat. Steve nagyot nyelt a közelségemtől.
-Eltűnjek a szeme elől? Hogy.. hogy ne legyen kellemetlen ha Mr. Hansen hazaér? Nyugodtan kirúghat.
-Nem fogom kirúgni!
-Kérem tegye meg, mert rossz így önt látni. Mindennek én vagyok az okozója így ha .. ha nem rúg ki akkor... akkor fel szeretnék mondani.-pillantott fel a szemeimbe mire én meginogtam.
-Hogy... hogy mondta?-kapkodtam a szemeim az övéi közt.
-Rúgjon ki vagy ha nem felmondok. Illetlen volt amit tettem! Láttam magát meztelenül, holott nem szabadott volna. Voltam a szobájába ahova tilos bemennem. Felizgultam a látványára ami.. ami tilos.
-Nem! Nem!-ordítottam az arcába
-Kisasszony kérem.-szorította össze a szemeit mire én nekem a lábaim feladták a szolgálatot. Nehezült a légzésem így az asztalra csaptam a kezem mire Steve hirtelen utánam kapott.-Asszonyom! Hé!
-Steve..-nyögtem ki a nevét ahogy elernyedt a testem a kezei közt így erősebben próbált tartani.
-Nézzen rám!-kapta el az állam ahogy maga felé fordította a fejem.
-Steve..-suttogtam halkan de lecsuklott a fejem így a mellkasának dőltem.
-Bassza meg.-kapott fel a karjába és a nappaliba cipelt. A kanapéra lefektetve felém hajolt és gyengéden az arcom kezdte ütögetni.-Avery! Asszonyom. Nézzen rám!-támaszkodott felettem, de ahogy a lassan emelkedő mellkasomra pillantott ami fedetlen volt a szemei előtt, reszkető kézzel összébb húzta rajtam a vékony köntöst.-Picsába! Dena!-ordította el magát, de mivel mindenkit kizavartam a bejárati ajtóhoz rohant és feltépve azt hirtelen mindenki rákapta a szemeit.
-Mi.. mi történt?-néztek ijedten Stevere.
-Elájult! Nem.. nem tudom... nem tudom felkelteni.-kapkodta most már Steve is a levegőt mire mindenki berohant a házba. Steve a hajába túrva idegesen sétált fel-alá a nappali közepén míg Jake és Dave is ugyan úgy ahogy ő próbáltak magamhoz téríteni. -Azt már csináltam!-ordította el magát idegesen ahogy a két pasit nézte miközben finoman ütögették az arcom.
-Vizet hozzon Dena!-szólt rá Jake.
-Volt valami ami miatt...ami miatt ez történt.-pillantott Dave Stevere, mire ő lerogyva a kanapéra a kezeibe temette az arcát. -Steve! Mi történt! Te voltál vele!
-Lloyd ki fog nyírni.-motyogta az orra alatt. Dena rohanva a pohár vízzel a kezében Jakenek nyújtotta aki elkezdte bevizezni az arcom.
-Öntsd rá!-szólalt meg Dave is már idegesen mire kikapta Jake kezéből a poharat és nyakon öntött a hideg vízzel. Ahogy megéreztem a jéghideg vizet az arcomba a szemeim kipattantak miközben levegőért kapkodtam.
-Istenem! -ültem fel hirtelen, majd ahogy az aggódó tekintetekkel szembetaláltam magam riadtan Stevet kezdtem keresni.
-Kisasszony mi.. minden rendben?-guggolt le mellém Jake.
-Steve!-nyögtem ki a nevét, de Rogers összezuhanva a kanapén ült. Meg se moccant.
-Steve!-kiáltott rá Dave mire ő felkapta a szemeit rám. Felkelve a kanapéról indult meg felé, de Jake a karomat elkapta.
-Üljön le kisasszony! Ne.. ne ugráljon!-próbált visszanyomni mire Rogers felpattant a székből.
-Eresszen!-löktem le a kezét rólam miközben Stevet néztem szüntelenül.
-Kérem! Üljön le!-próbáltak visszanyomni a kanapéra.
-Ha még egyszer azt meri mondani, hogy rúgjam ki pofán baszom!-ordítottam Stevvel. -Nem lép ki és nem rúgom ki! Felfogta!-kiabáltam torkom szakadtából mire Rogers szempillái megremegtek miközben egy nagyot nyelt.- Maga meg eresszen el a faszomba!-téptem ki a kezem Jake kezei közül és felrohantam az emeletre. A szobámba beérve az ajtót teljes erőből bevágtam aminek a hangja még lentről is tisztán hallható volt.