Is Not Only About Been Rich

51. Hogy mi van?

-Anyuci! Nézd mit szedtem neked!-sétált be Blake a kezében egy csokor virággal. Ősz vége felé jóval kevesebb virág van a kertben, de ő annyira figyelmes volt, hogy ezt a csokrot felturbózta pár szára falevéllel is.
-De gyönyörű ez a csokor szívem! Köszönöm!-vetem át tőle mosolyogva.
-Próbáltam szép virágokat szedni.
-Gyönyörűek.-puszilgattam mosolyodva az arcát és a kis kezeit amivel ezt a csokrot gondosan összeállította.
-Szeretlek Anyu!-bújt az ölembe mire Lloyd és Steve lépett be a teraszajtón.
-Gyönyörűm!-hajolt az ajkaimért és egy gyengéd csókot lehelve rá megcirógatta az arcom. Lloyd mögött kipillantva Steve a telefonját bújta. Valamit bőszen gépelt benne miközben egy halvány mosoly bújkált az ajkán.
-Merre jártatok?-kaptam fel a szemeim Lloydra aki le se tudta rólam venni a tekintetét.
-Csak mentünk egy kört az egyik kocsival a tó körül, meg Blake gondolta hoz neked ajándékot.
-Apa óvatosan vezetett ugye?-kérdeztem a fiam aki hevesen bólogatott. -Nagyon helyes!-keltem fel az asztaltól és félre tettem a gépem. Stevere kaptam újra a szemeim aki egyáltalán nem vett figyelembe mióta beléptek az ajtón így ma mivel a kelleténél is feszültebb vagyok egy laza mozdulattal kikaptam a kezeiből a telefont.
-Hé!-kapott utána, de én a kanapéra dobtam.
-Te mióta vagy ennyire belemerülve abba a rohadt telefonba? -tettem csípőre a kezem.
-Tudtommal az az enyém.-intett felé.
-Igen, de tudtommal dolgozol! Nem vigyorogni kéne annak a retkes telefonnak, hanem a munkád kéne végezni!
-Hhh..jó! De vissza kaphatom?-szemeim megforgatva léptem odébb és a virágcsokorral a kezemben a konyhába sétáltam.
-Anya?
-Hm?-hátra se nézve engedtem tele az vázát vízzel és tettem bele a csokrot amit gondosan a konyhasziget közepére helyeztem.
-Lehet kutyám?-állt meg mellettem Blake.
-Kutya? Csillagom az hatalmas felelősséggel jár!
-Tudom, de Tobynak is van! -Toby kettő házzal odébb lakik tőlünk és jelenleg ő Blake legjobb barátja. A szülei is kedvesek, de hogy itt még egy kutya is legyen arról szó sem lehetett.
-Tobynak az a vakarcs ami ott van szívem az nem kutya. Egy kis szobacirkáló van náluk édesem.
-De olyan puha a szőre és olyan aranyos. Anyu léccii!-könyörgött ahogy csillogó szemekkel nézett engem.
-Baromi nagy felelősség egy kutya! Etetni kell, foglalkozni kell vele minden nap! Tanítani kell őt Blake!
-Én majd tanítom anyu!
-Szívem... nem egy két napra vesz az ember kutyát, hanem igen hosszú időre lesz a társunk. Nem elég állat apa és Steve?-túrtam a hajába.
-Na! Ki kérem magamnak!-csattant fel Lloyd.
-Apa állatian vezet ez igaz!-kuncogott fel a gyerek előttem mire összehúztam mérgesen a szemöldököm.
-Azt mondtad óvatosan vezetett! Vagy füllentettél?
-Én... én anyu...
-Az igazat kérem, mert tudod nem szeretem ha hazudnak nekem!
-Apa néha viccesen vezetett.-vallotta be elszégyellve magát.
-Viccesen? Hát én ma nem vagyok vicces kedvemben!-villantak fel a szemeim Lloydra, majd a mögötte álló Stevere siklott ismét aki megint a telefont nyomkodta.
-Bocsánat anyu.-sétált közelebb szomorúan és a lábaimhoz bújt.
-Letennéd azt a tetves telefont Steve? Vagy megosztod velünk is mi olyan vicces?
-Elnézést.-süllyesztette a mobilt a zsebébe.
-Halljam! Mi annyira izgalmas?-fontam keresztbe a kezeim a mellkasom alatt.
-Semmi Avery!-rázta meg a fejét, de a szemeit lesütötte. Egy hete, hogy volt Halloween, Steve azóta egyre csak furább. Nem tudom már szó nélkül hagyni, hogy folyamatosan a telefont bújja, sőt nem egyszer volt a héten, hogy későn ért haza. Ezt is onnan tudom, hogy akár mennyire is halkan próbált közlekedni hajnalban a lakásban én minden alkalommal felkeltem rá.
-Blake! Kérlek menj a szobádba játszani.
-De anyu....
-Semmi de! Indulj fel kérlek!-szóltam rá, ő pedig ha akart ha nem, kénytelen volt engedelmeskedni.
Ahogy a gyerek eltűnt a látókörünkből én lassan Steve felé sétáltam és kinyújtottam felé az egyik kezem.-Kérem!
-Avery... légyszíves...-dugta zsebre a kezeit.
-Nincs légyszíves! Szarul végzed a munkád Steve már egy hete! Nem tudom mi a faszom van, de egész nap a kurva telefont bújod, esténként nem vagy itthon hanem hajnalok hajnalán állítasz haza és ezt felesleges tagadnod, mert akár mennyire halkan jössz fel azon a kurva lépcsőn én hallom! Úgyhogy ki vele! Mi a faszom folyik itt!
-Semmi!-emelte meg a hangját, hisz már ő is feszült volt. Ideges lett attól, hogy faggatom őt.
-Baby! Nem akarok beleszólni...-csendült fel Lloyd hangja aki eddig csendben figyelt a konyhaszigetnél ülve.
-Akkor ne tedd! -villantak felé a szemeim amik most szikrákat szórtak.
-Hhh...pihenned kéne. -sóhajtott fel halkan.
-Tudtommal még anno azt mondtad, ha nem végzi rendesen a munkáját Rogers kibaszod!
-Avery! Mindent megteszek neked amit csak kérsz! Mi az, hogy nem végzem rendesen a munkám?!-szólt közbe Steve.-Mondj egy olyan dolgot amit nem csináltam meg és kértél!
-Steve ezt a hangnemet nem engedheted meg magadnak!
-Mondj egy kurva dolgot amit nem csináltam meg! Csak egyet! Nyögd ki azon a kicsi szádon, hogy mi a fasz volt az!
-Menj a picsába!-vágtam neki a konyharuhát ami a kezem ügyébe akadt.-Dugd fel a telefonodat a picsádba Rogers!-hagytam ott őket és az emeletre felérve bevágtam a fürdő ajtaját.
A zuhany alatt állva fújtattam a dühtől majd kipillantva az ablakon csak annyit láttam, hogy Rogers a motorján ülve elhajt a birtokról. -Így el fogod érni, hogy kirúgjalak , pedig ne tudd meg mennyire nem akarom Rogers!