Is Not Only About Been Rich

50. Halottak napja

-Anya! -tipegett felém a nappaliba Blake.
-Igen kincsem?-néztem fel a laptop mögül.
-Apa hol van?-mászott fel a kanapéra mellém. Olyan nagyfiú már az én kis szemem fénye. Mintha csak tegnap lett volna, hogy megszületett és a karjaimban tartottam, most meg már három és fél éves. Minden napunkat bearanyozza a kis lénye így csak hálálkodni tudok hogy ő van nekünk.
-Apukád dolgozik bogaram, de azt mondta siet haza.-túrtam sötét hajába.
-És Steve?-nézett fel rám könyörögve.
-Őt nem tudom hol van bogaram.-tettem le az ölemből a gépet és kipillantottam az ablakon mögöttünk, hátha látom őt.
-Steve bácsi is beöltözik este anyu?-állt fel mellettem az ágyon ahogy nézett kifele az ablakon ő is.
-Megkérdezzük tőle ha itt lesz.-puszilgattam meg az arcát mire ő a nyakam köré fonta a karjait.
-Apa is beöltözik?-kuncogott halkan.-Ugye igen!
-Biztos vagyok benne bogaram.
-Szeretlek anyuci.-nézett fel a szemeimbe ahogy az arcomat a kezei közé fogta.
-Szeretlek csillagom. Mindennél jobban. Te vagy a mindenem édesem.-dugtam az orrának az enyémet.
-Én is olyan erős vagyok ugye mint apa és Steve?
-Igen kicsim. És olyan bátor is.-simítottam meg az oldalát.
-Én majd megvédelek anyu.-húzta ki magát büszkén, majd ahogy kattant a zár a bejárati ajtó felől egyből lepattant mellőlem és rohanni kezdett az ajtó felé.-Nem jöhet be senki! Én megvédem az anyukám!-kiabálta hangosan Blake ahogy rongyolt végig a házon.
Elmosolyodva figyeltem ahogy Steve dugja be a fejét Blake pedig a lábainak szaladt.
-Ez igen! Nem is tudtam hogy új testőröd van.-vigyorodott el ahogy felpillantott rám.
-Megvédem anyát!- magyarázott Blake ahogy az arcát Steve ölébe fúrta.
-Nagyon helyes! De én is őt védem!-kapta fel a karjaiba.
-Anya az enyém!-fonta keresztbe a karjait morcosan.
-És apukádé!-csukta be a lábával az ajtót, majd lassan beljebb sétált.
-Szívem! Ne duzzogj kérlek.-simítottam meg a hátát.
-De anyu te az enyém vagy!
-A te anyukád vagyok igen!
-Látod Steve! Ő az Én anyukám!-nézte Rogerst aki alig bírta visszatartani a nevetést.
-Tudom hogy a te anyukád. Nagyon jól tudom.-tette le a Blaket aki rohanni kezdett a nappali felé. Mosolyogva figyeltem, majd Steve tenyere simult a derekamra ahogy közelebb lépett hozzám.-Lenne pár perced anyuci?-suttogta halkan a fülemhez hajolva.
-Rád bármikor.-villantak fel a szemeim az övéibe.
-Szólok Jakenek, hogy a testőrödre figyeljen oda egy kicsit. Természetesen ha megengeded, hogy így intézkedjek.-mért végig jég kék tekintetével. Ajkam megharapva egyből lángolni kezdett a testem ahogy Stevet figyeltem.
-Megengedem.-siklott lejjebb rajta a szemem, majd a nadrágján megakadt a tekintetem. Nagyot nyelve néztem ahogy már most kemény a férfiassága pedig egymáshoz se értünk.
Steve a füléhez emelve a telefont beszélt Jakkel, de a szemeit egy percre se vette le rólam. Vetkőztetett a tekintete ahogy méregetett így hátrébb sétálva az előszoba szekrénynek dőltem.
-Anya! Anya! -szaladt felénk Blake mire riadtan felé kaptam a szemeim.
-Igen?-kapkodtam a levegőt ahogy próbáltam nem arra gondolni, hogy Steve farkán lovagolok perceken belül.
-Apát meg fogom ijeszteni.-nézett engem egy ravasz vigyorral az ajkain.
-Ne ijesztgesd aput szívem. Tudod jól hogy nagyon meg tud ijedni.-mosolyodtam el ahogy Lloyd mindig olyan színészi beleéléssel szarja össze magát mikor Blake megijeszti, hogy az már Oscar díjat érdemelne.
-De ma van Haloween! Anyu lécciiii!-nézett rám könyörögve.
-Blake!-csendült fel Jake mély hangja mire összerezzent a gyerek, de egyből látszott is rajta hogy bátornak mutatja magát ahogy megfordult.
-Én vagyok anya testőre!-tette csípőre a kezecskéit ahogy figyelte a vele szemben álló Jaket. Tipikusan hozza az apja formáját. Teljesen olyan mint Lloyd csak minibe. Megzabálom annyira kis tündéri gyermek.
-Azt tudom Blake, de most lenne egy feladatod.
-Feladat? Anyu! Milyen feladatot akar nekem adni Jake?
-Hát ha én azt tudnám kincsem.
-Az apukád kért meg rá, de csak te lehetsz erre a feladatra a legalkalmasabb.
-Apa?
-Igen! Mr. Hansen!
-Ő Apa!-javította ki Jaket, mire elmosolyodott.
-Igen. Szóval Apa arra kért segíts nekem.
-Béna vagy?
-Blake!-szóltam rá mire felém kapta a fejét majd lesütötte a szemeit.
-Bocsánat.-morogta az orra alatt majd megindult Jake előtt.
Csendben figyeltem őt mire megtorpant és visszaszaladt hozzám.-Anyának puszit kell adnom!-szaladt a karjaim közé és egy cuppanós szájra puszit adott.-Steve vigyázz anyura amíg nekem feladatom van!
-Úgy lesz!-vigyorodott el Rogers.-Nagyon vigyázok anyukádra.
-Oké! Szia Anyuci!-puszilgatta végig az arcom miközben szorosan ölelt a karjaival.
-Jó fiú legyél szívem.-simítottam meg az arcát mire egy ravasz vigyor kúszott az ajkaira.
-Én jó fiú vagyok Anya! -elnevetve magam útnak engedtem.
Jake loholva Blake után sietett, majd ahogy eltűntek a szemünk elől Steve hajolt a fülemhez.
-Olyan mint Lloyd! Le se tagadhatja!
-Az a ravasz vigyor... olyan mint az apja!-néztem fel Steve szemeibe boldogan, de ahogy percekig nem mondott semmit egy nagyot nyeltem.
-Én viszont nem olyan vagyok.-remegtek meg a pillái ahogy közelebb lépett hozzám.
-Tény hogy más vagy Steve, de ugyan olyan tökéletes a farkad mint neki.-lépkedtem hátrébb, de a mögöttem lévő ajtó az utamat állta.
-Rég voltunk kettesben.-támaszkodott a mögöttem lévő ajtónak.
-Most úgy vagyunk.-pillantottam fel a szemeibe.
-Befelé!-kapott a kilincs után és kinyitva a mögöttem lévő gardrób ajtaját beljebb terelt. Sötét volt így teljesen elfelejtettem, hogy a szoba közepén van egy heverő így ahogy hátráltam hanyatt esve arra zuhantam. Steve bezárva maga mögött az ajtót közelebb sétált, majd megállt a lábaimnál.
-Steve.. nem.. nem látok lófaszt se!-olyan sötét volt hogy az orromig se láttam.
-Érezned kell, nem látni!-térdelt a lábaim közé és az egyik kezét a hátamra simítva közelebb húzott. Ajkaim elváltak közelségétől hisz minden egyes lélegzetvételét éreztem a bőrömön.
-Érezhetlek Steve?-simítottam az orrom az övének.
-Vártam, hogy megkérdezd!-csapott le az ajkaimra így a karjaim a nyaka köré fontam. Hanyatt döntve a kanapén felém emelkedett így az egyik kezem felfedező útra indult a pólója alatt.
-Izmos vagy!-suttogtam halkan.
-Lejjebb pedig kurva kemény.-tolta az ölébe a kezem így megéreztem lüktető férfiasságát.
-Istenem Steve!-kezdtem hangosabban venni a levegőt.
-Had hozzam el neked a gyönyört ezen a borongós és esős napon!-mászott lejjebb a lábaim közé és egy gyors mozdulattal lerántotta rólam a nadrágom.
-Steve! Annyira... annyira forró vagyok.-remegett meg a hangom ahogy hatalmas tenyere végig simult a lábaimon.
-Had kóstoljalak meg.-vette a fogai közé a bugyim szélét és lassan elkezdte lehúzni rólam.
-Ahhh ne.. ne kínozz baby!
-Ez nem kínzás! A farkamnak kínzás mert kurvára nyom a nadrágom.
-V..vedd elő!
-Még nem! Előbb megakarlak kóstolni!-nyalt bele mélyen a puncimba mire megfeszült a testem.
-Basszameg!
-Mmhhh.. édes vagy!-szívta meg keményen a csiklóm mire felnyögtem.
-Steve! Istenem! A szádba élvezek ha így folytatod!-hadartam el gyorsan ahogy próbáltam levegőhöz jutni.
-Akkor gyorsítok a nyelvemmel.-vigyorodott el, majd őrült tempót kezdett diktálni.
-Ahhh.... kérlek! Steve!-kiáltottam fel a nevét mire felém mászott.
-Ne kiabálj!-suttogta az ajkaimra.
-Kérem a farkad!-simítottam a tenyerem az ölébe.
-Vedd elő drágám! Dolgozd meg!-harapta meg gyengéden a nyakam mire ívbe feszült a hátam.
-Istenem de kívánlak!-bontottam szét gyorsan a nadrágját és rángattam le róla, majd ahogy a kezem kő kemény férfiasságára simult Steve halkan felsóhajtott.
-Csináld baby! Mozgasd a kezed!-támaszkodott meg felettem.
Kezem lassan mozgattam az erektől duzzadó farkán, ettől pedig egy újabb nyögés hagyta el a száját.-Ahhh.. kurva életbe de finom!-bújt a nyakamhoz majd egyik keze a lábam közé tévedt.-Ügyes kislány.-mosolyodott bele a mondatba.
-Mmhhh Steve!-nyaltam végig a nyakát egészen a füle tövéig.-Kurva kemény vagy!- haraptam meg a fülcimpáját.
-Csak is érted ilyen!-tolta fel bennem kettő ujját mire megálltam a kezem mozgatásával.
-Ahhh.. basszus...
-Mozgasd a kezed könyörgöm.-tolta beljebb az ujját.
-Dugj meg! Kérlek Steve!-nyögtem a fülébe.
-Fel kell húznom a gumit. Vagy felteszed rá te?-suttogta mély hangján.
-Feküdj le!-rántottam magam alá és felé másztam.
-A nadrágomba van az óvszer kiscsillag!-ült fel egyből így vészesen közel került az arca hozzám.
-Igen?-suttogtam vágyakozva, majd megéreztem lüktető farkát a bejáratomnál.
-Igen úgyhogy... -akadt a hang a torkán ahogy csak a levegővételeinket lehetett hallani.
-Úgyhogy mi?-engedtem az ölébe magam így lassan felcsúszott bennem.
-Aahhhh... faszom!-nyögött fel halkan.
-Mmhhh Steve!-markoltam meg a vállát.
-Fel kell húznom mert..
-Ahhh...-kezdtem el mozogni rajta.
-A..Avery! Istenem!-szorította meg a csípőm.
-Steve!-nyögtem ki a nevét.
-Lassíts kérlek mert elsülök benned!-próbált lefogni de nem hagytam. Folyamatosan lovagoltam mert vágytam rá.-Ahhh... baby! Kérlek!-remegett meg a hangja.
-Had lovagoljak rajtad!-húztam közelebb és az ajkaira tapadtam.
-Mmhh... kell... kell a gumi!-emelt fel magáról, majd gyorsan magára gurította az óvszert és visszaültetett.
-Ahhh...
-Lovagolj! Keményebben!-csapott a fenekemre miközben erősen markolta a másikat.
-Picsába!-haraptam meg az ajkát finoman.
-Gyerünk! -segített ahogy átvette az irányítást, de ellenkeztem.
-Én akarom!-szorítottam meg a karját.
-Akkor mozogj mert így kinyírod a farkam kislány!
-Igen?-löktem hanyatt a mellkasánál fogva és gyorsabb fokozatra kapcsoltam.
-Ahhh... csináld!-rántott magához a nyakamnál fogva.
-Szorítsd meg a nyakam!-ziháltam az ajkaira mire finoman megmarkolta.-Ahhh... Steve!-karmoltam végig a karját mire felmordult.
-Mozogj!-adta az utasítást és átvette az irányítást.
-Ahhh...-nyögtem halkan.
-Él.. élvezz.. el!-nyögte hangosan.
-Mmmhhh.. Steve!
-Élvezz el Avery!
-Annyira....annyira... ahhhh...-remegett meg a testem mire Stevé is megfeszült.
-Istenem! Istenem kislány!-húzott a mellkasára így azon pihegve próbáltam rendezni a lélegzetvételem.
-Mhhh.. Steve.-fúrtam az arcom a mellei közé mire elmosolyodott.
-Még mindig csodás veled a szex.-simította meg a hajam.
-Jó fiú!-másztam le róla és egy puha puszit nyomtam az ajkaira. Steve felrángatva a nadrágját próbálta rendbe szedni magát ahogy én is, de a hangos kopogásra mind a ketten megálltunk egy pillanatra.
-Anya! Anya! -kiabálja Blake az ajtó túloldalán.
-Hhh... mi a baj kincsem?-kiáltok ki.
-Te bújócskázol anyuci?-hallottam a hangján hogy elvigyorodik.
-Igen szívem.-mosolyodtam el én is ahogy kinyitottam a gardrób ajtaját.
-Meg vagy anyu!-ugrott a nyakamba erre pedig hangosan felnevettem.
-Ügyes vagy bogaram.-puszilgattam meg a puha arcát.
-Búú!-ugrott ki Steve mire Blake még hangosabban felkacagott.
-Nem ijedtem meg Steve!-nyújtotta felé a kezecskéit boldogan.
-Hát pedig azt hittem sikerrel járok.-puszilta meg a homlokát. Blake átölelve Stevet lemászott az ölemből és fél szemmel bepillantott a gardróbba, majd egy furcsa grimaszt vágva Rogersre nézett.
-Ti titokban virslit ettetek?-nézett fel a férfira aki értetlenül rám kapta a szemeit.
-Hogy mondtad kincsem? -hajoltam oda hozzá mire ő mutogatni kezdett a szoba felé.
-Ti virslit ettetek? Ott a bőre!-mutogat ismét befele, de nekem ekkor esett le mit is láthat. Felkapva a karjaimba sétáltam odébb vele mire Stevenek is leesett.
-Igen szívem. Nagyon éhes voltam. Bocsáss meg!-lángol az arcom basszus. A gyerek előtt zavarban vagyok.
-Nem is hagytál anyu?-nézett fel rám ahogy a konyhapultra ültettem.
-Nézek neked. Biztos van még kincsem!-simítottam meg a haját. Steve az óvszert kidobva sétált közelebb mire Blake irányába fordult.
-Te is ettél Steve? Nekem nem hagytatok?-fonta keresztbe a kezeit.
-Megéheztünk anyuval.-hajtotta le a fejét, de láttam rajta ő is ugyan olyan zavarban van mint én.
-Semmi baj Steve! -fogta meg kicsi kezeivel az arcát.
-Hát itt meg mi ez a nagy szomorkodás!-lépett be Lloyd az ajtón. Én csak reménykedni tudtam, hogy Blake nem magyaráz arról ami percekkel ezelőtt történt, de Lloyd csókjai kizökkentettek.
-Apa! Hoztál virslit?-nyújtotta felé a kezecskéit Blake így Steve hátrébb lépve tőle elsétált mellettem. Dermedten néztem kék szemeit.
-Nem hoztam fiam, majd Dena elmegy és hoz.-simította meg a haját majd megpuszilta az arcát.
-De csokit hoztál?-nézett fel rá csillogó szemekkel.
-Nyúlj a zsebembe.-támaszkodott meg előtte a pulton mire Blake közelebb ült hozzá és a zakója zsebében kezdett turkálni.
-Ugye nem csapsz át apu?!-Lloyd elmosolyodott ahogy a fiát figyelte.
-Átcsapni? Átverni .. ezt úgy mondják fiam, de nem. Keresgélj még!
-Kimegyek levegőzni!-jelentette be Steve ahogy kisietett a teraszra. Lloyd felém pillantott mivel nem értette mi van. Lesütve a szemeim dőltem a pultnak mire Blaek felkiáltott.
-Megvaaan!-vigyorgott boldogan ahogy egyből bontotta is ki a csokit. Lloyd lekapva a pultról őt a nappali felé terelte és lassan visszasétált hozzám.
-Mi történt?-támaszkodott meg előttem a pulton így a karjai közrezártak. Menekülni sem tudtam.
-Hhh... ne a gyerek előtt.-nyeltem egy nagyot.
-Mi ez a virslis téma? Tudom hogy szereti a fiam, de most valami van! Látom hogy te és Steve is feszültek vagytok.-nézte az arcom szüntelenül.
-Apa! Anyuval birkózni fogtok mint reggel?-szólalt meg Blake vigyorogva miközben a csokit majszolta.
-Mi? Nem.. nem birkózok anyuval?
-De igen! Anya kiabálni szokott közben!-Lloyd felém kapta a fejét én pedig eltakartam a szemeim fél kézzel. Ez a gyerek mindent megfigyel. -Vagy veszekedtek?
-Nem veszekszek anyuval!
-Hát jó!-rántott vállat ahogy lepattant a kanapéról és mellénk sietve kidobta az üres csomagolást.-Ügyes vagyok?-nézett fel ránk, de Lloyd csak ledermedve figyelte őt.
-Ügyes vagy kincsem! Most menj egy picit játszani.-simítottam meg az arcát.
-Szeretlek anyu!-fogta meg a kezem.
-Szeretlek életem.-pusziltam meg a feje búbját, majd az emeletre szaladt a szobájához.
-Mindent hall amit csinálunk?-nézett fel rám Lloyd.
-Ezek szerint.-nyeltem egy nagyot.
-Hhhh... el kell hallgattassalak akkor hogy szex közben ne sikongass!
-Istenem...-dörzsöltem meg az arcom mire Steve lépett be a teraszról.
-Na meséljetek mi van mert nem értem.-nézett a barátjára majd rám.
-Hhh... Blake a gardróbban meglátott egy óvszert.-sétált beljebb Steve.
-Értem?! És?
-Azt hitte a virsli bőre.-nézte Steve Lloydot aki percekkel később felkacagott. Én szégyenemben azt se tudtam merre nézzek és az se segített hogy Lloyd ezen ilyen jól mulat.
-Mit vagy úgy oda! Nekem azt mondta hogy birkózok az anyjával.-nevetgélt továbbra is.
-Ez így kellemetlen Lloyd! -szóltam rá.
-Szívem! Nem tudja még hisz kicsi. Ne ... ne érezd annak.
-Te is lefagytál!-böktem meg a mellkasát.
-Le, de ez ilyen.-rántott vállat. -Ne érezd rosszul emiatt magad baby!-simította meg a karom.
-A fiad hallja mikor kúrod az anyját Lloyd!-másztam az arcába.
-Majd fog ő is dugni ha nagyobb lesz. Baby ne..
-Faszom!-löktem odébb és felviharzottam a hálóba.
-Baby!-kiáltott utánam, de meg se hallottam. Ideges voltam, hogy a gyerek hall minket és az se volt jobb hogy látta az óvszert.