41. Babaágy

321 13 0
                                    

-Lloyd emeld meg a dobozt!-tartotta Steve a babaágy hatalmas dobozának az egyik végét míg Lloyd a másikon volt.
-Tartom, de kurvára nem látok hátra!-morgolódott ahogy a bejárati ajtón próbáltak bejönni.
-De szexik vagytok fiúk.-sétáltam közelebb hozzájuk mosolyogva ahogy a kezemet a már gömbölyödő pocakomra simítottam. Igaz még alig látszik, de aki jobban megfigyeli annak feltűnik, hogy ott biza egy kis csöppség növekszik.
-Édes kincsem te meg aztán mindent viszel. De gyönyörű vagy ma is!-tette le Lloyd a dobozt így Steve magára maradt.-Hogy van az én gyönyörű feleségem?-simította meg a hasam ahogy az ajkaim után hajolt.
-Jól vagyunk baby.-mosolyodtam el huncutul.
-Dokinál is minden rendben volt?-cirógatta meg az arcom. 360 fokos fordulatot vett Lloyd és az életünk. Minden apró dologra figyel, segít. Emellett meg annyit aggódik, hogy ezzel fog az őrületbe kergetni.
-Igen szívem. Minden a legnagyobb rendben van a kicsivel.
-És veled is igaz?-emelte fel a fejem az államnál fogva.
-Igen.-csillant fel a szemem ahogy az övéit néztem.
-Khm!-köszörülte meg Steve a torkát.-Ez nem megy fel magától!-lökdöste meg a dobozt.
-Hhh.. csak megpihentem.-kapta fel Lloyd az egyik végét mire Steve a másik végét emelte meg.
-Óvatosan fiúk.
-Igyekszünk!-nyögött fel Lloyd majd a lépcső aljában megállt.-Na, lassan oké? Nem akarok hanyatt esni.
-Hhh oké, de akkor lépj is.-emelte meg Steve még jobban a dobozt.
Karjára siklott a tekintetem amin az izmok megfeszültek, majd Lloydra terelődtek a szemeim. Igaz bénáztak a lépcsőfordulóban, de most per pillanat nem tudtam azzal foglalkozni, mivel elvesztem teste tanulmányozásában. Hátán megfeszült a felsője ahogy emelgették a dobozt. Ez a látvány egyből feltüzelt és olyan dolgok felé terelte a gondolataim amik még jobban megmozgatták a fantáziám.
-Avery!-zökkentett ki Steve hangja.-Hahó! Kislány!
-Hm?-kaptam rá a szemeim mire elmosolyodott.
-Azt kérdezte előbb a férjed, hogy nekünk kell összetenni az ágyat, de látom elmerengtél kicsit.-vigyorodott el jobban.
-Nektek kell igen.
-Istenem szegény gyerek.-hajtotta le Lloyd a fejét, ahogy belegondolt mit fognak szerencsétlenkedni ezzel is. Nem volt elég a szekrény, ma ezzel fognak baszakodni.
-Tudom, hogy ügyesek vagytok.-mosolyodtam el ahogy  megindultam utánuk az emeletre.
-Maradj ott! -kiáltott rám Lloyd így megtorpantam ijedtemben.
-Mi? Miért? Mi van!?-néztem fel rá riadtan.
-Annyira szép vagy.-lágyult meg a hangja ahogy figyelt.
-Hhhh... a szívbajt hoztad rám Lloyd!-dörzsöltem meg az arcom fáradtan.
-De..
-Na vigyük fel ezt a dög nehéz ágyat... menj!-csattant fel Steve és próbálta barátját visszazökkenteni a valóságba.
-Hogy lehet egy kisbabának ennyire kibaszott nehéz ágya?
-Úgy hogy gondolom kurva drága és masszív.-nyögött fel Steve ahogy letették a gyerekszoba közepére a dobozt.
-Az tuti hogy drága volt! -tette csípőre a kezét, majd a szemei egyből felvillantak ahogy beléptem a szobába. A doboz mellé sétálva nézegettem azt, hogy hol lehet kinyitni, de mind a ketten a kezem után kaptak.
-Nem! Nem nyúlsz hozzá!-szólt rám Steve.
-Hát de ...
-Majd mi csináljuk, te nem emelheted meg magad.
-Ülj le kincsem kérlek és bízd a profikra.-húzta ki magát Lloyd. Ajkamat megharapva elléptem tőlük és próbáltam visszafogni a nevetésem, hisz a szekrénnyel is meggyűlt a bajuk, ezzel meg pláne nem lesznek könnyebb helyzetben. -Na Steve! Figyelj! Nyisd ki azt az oldalt ami felőled van és nézzük meg mi van benne.-vette át Lloyd az irányítást, mintha tudná mit is csinál.
-Eddig nagyon jók vagytok.-mosolyodtam el ahogy egy kényelmes fotelbe leültem amiben majd a mi kis kincsünket fogom álomba ringatni.
-Tudjuk anyuci.-nézett fel rám mire én megnyaltam az ajkam. Míg Steve bontotta a dobozt Lloyd ledermedve figyelt. Tekintete lassan mért végig. Minden egyes porcikámat tanulmányozta ettől pedig felpezsdült a vérem.
-Llyod! Hé! Figyelj már ide!-csapta karon Steve.
-Mi?
-Ne bámészkodj!
-Hát de...
-Ezt nézd meg!-intett a doboz belseje felé. Lloyd ledöbbenve nézte, hogy a kiságy projekt nem lesz könnyebb mint a szekrény. Annyi kis apró dologból áll, hogy azt se tudták hirtelen kimerjék-e venni a dobozból.
-Édes Istenem.-sóhajtott fel elkeseredve.
-Avery szerintem egy ágy kéne neked, mert ezzel estig se végzünk.
-Vegyetek ki mindent a dobozból a leírást pedig kérem.-vettem át az irányítást, mert ahogy őket néztem teljesen elvesztek.
Kipakoltak mindent a szoba közepére, de még jobban elkeseredtek ahogy szembesültek a feladattal.
-Szűz anyám! Mennyi szarból áll ez az ágy.-vakarta meg Lloyd a tarkóját.
-Na baby! Ne add fel, hanem azt a nagy lapot kezdjétek el becsavarozni.
-Istenem szívem! És ha leesik a gyerek mert bénán rakta össze az apja az ágyat?
-Nem fog leesni mert az apukája és a keresztapukája is nagyon ügyes pasi!
-Féltem a gyereket kicsim!
-Édes szívem! Nem lesz semmi! Összeteszitek és minden rendben lesz!
-De a szekrényt is elbasztuk mert... mert neked nem mondtuk de másnap leesett az egyik polc.-hajtotta le a fejét szomorúan.
-Tudom, hogy leesett, de megcsináltátok és azóta nem mozdul.-néztem a szemeit szüntelenül.
-Hhhh... inkább aludjon az ágyunkban a kicsi. Azt már teszteltük elégszer és nem szakadt le.-lepillantva a hasamra megsimítottam, majd egy halvány mosoly kíséretében beszélni kezdtem hozzá, bár úgy se hallja még mert picike a kis csöppségünk.
-Apuci egy bátor pasi kincsem, de most feladta a leckét neki az ágyacskád.
-Apuci béna! Nem szakember!-jött közelebb Lloyd és a lábaim elé térdelve odahajolt a hasamhoz amit finoman puszilgatni kezdett.
-Keresztapu is félt téged szívem, de én tudom róluk, hogy ügyesek és megtudják csinálni az ágyikód, mégha ők nem is hiszik el.-pillantottam fel Lloydra majd Stevere. Rogers közelebb lépkedve a fotel karfájára ült és ő is megsimította a hasam.
-Steve bácsi is olyan béna mint apád.
-Ezért vagyunk barátok!-nevette el magát Lloyd ahogy felpillantott Stevere.
-Hát kincsem lehet anya csinálja meg az ágyad, ha ezek ketten itt nem tudják megcsinálni.-sóhajtottam fel mire mind a ketten felpattantak.
-Nem! Arról szó sincs! Anya ül a fenekén apa és Steve megcsinálja, bármennyire is fingunk sincs mi hogyan van!
-Kincsem apukád piszok szexi egy pasi, ahogy Steve is.-mosolyodtam el huncutul.
-Hát ezt tudjuk!-húzta ki magát Lloyd vigyorogva majd Steve is elmosolyodott.
-Anyuci fantáziáját megmozgatja ez a két pasi.-mértem végig Lloydt majd Stevet is.
-Apuci farka pedig kurvára kemény ahogy anyu méregeti.-feszült meg Lloyd teste.
-Anyu meg piszkosul ki van éhezve rá!
-Hhhh... de megdugnálak.-nézte a szemeim szüntelen.
-Mi tart vissza?
-Ott a gyerek a hasadban!-mutatott rám.
-És szerinted addig nem lehet szexelni míg meg nem születik?
-Mit tudom én? Lehet?
-Lehet kicsim csak finoman.
-Nem lesz baja?
-Nem lesz.-vigyorodtam el ahogy az arcát figyeltem. Folyamatosan aggódik mióta tudja, hogy gyerekünk lesz.
-Mi van ha tudja hogy az apja éppen anyut dugja?
-Aajjj kicsim.-nevettem el magam.-Baby ő még annyira kicsike. Honnan tudná?!
-Nem tudom! És ha nagyobb lesz és leharapja a pöcsöm?
-Hát te haláli vagy.-nevetgéltem szüntelenül. Lloyd zavarba jött attól hogy a gondolatain nevetek, de ő tényleg nem tudta, hogy mit szabad és mit nem. Lehajtva a fejét a babaágy felé fordult és próbálta értelmezni mit hova kell tenni.-Én fogom leharapni a farkad baby ha nem dugsz meg másodperceken belül!
-De nem akarom hogy baja essen.- hajtotta le a fejét szomorúan. Felkelve a fotelből odasétáltam mögé és a vállára simítva a kezem lágyan megcirógattam, majd az álla alá csúsztatva felemeltem a fejét.
-Gyere!-biccentettem az ajtó felé.
-De...
-Asszonyom! Asszonyom!-hallottam meg Dave hangját aki rohan fel a lépcsőn.
-Hhhh.. mi van már megint?-léptem el Lloydtól majd Dave megtorpant az ajtóba.
-Bocsánat Mrs. Hansen, de jött még egy fuvaros aki bútorokat hozott.-törölgette a homlokát amin az izzadságcseppek csorogtak a nagy rohanástól.
-Akkor vedd át a csomagot!
-Steve te esetleg tudsz segíteni?-nézett rá kérlelően.
-Hhhh.... Persze.-hajtotta le a fejét. Ahogy letette a kezében tartott csavarokat elkeseredve megindult az ajtó felé, de amint mellém ért én a karját elkaptam. Szemei felvillantak az enyémekbe mire egy halvány mosoly kíséretében egy puszit adtam az arcára.
-Siess vissza mert te veled is vannak terveim.-súgtam halkan. Rogers mellkasa hevesebben kezdett emelkedni a gondolattól, hisz tudta mit szeretnék.
Ahogy Steve és Dave elhagyták a szobát Lloyd mellé hajolva kikaptam a kezeiből a bútor léceit és félre dobtam.
-Na! Most.. most mit...
-Dugni fogunk úgyhogy kelj fel!-rángattam meg a karját így lassan felállt mellettem.
-Én nem tudom hogy ilyenkor hogyan kell... tudod...
-Majd irányítok én.-húztam magam után a kezénél fogva.
A szobánkba érve az ajtót kulcsra zártam, majd Lloydot az ágyra löktem.
-Baby! Durva vagy!-kapkodta a levegőt ahogy felkönyökölt az ágyon.
-Nem vagyok az kicsim, csak piszkosul szeretnék már a farkadba ülni. Jobb ha hozzászoksz ezekhez a hangulatingadozásokhoz, mert most kívánós vagyok!-húztam le egy laza mozdulattal a ruhám alól a bugyim és Lloyd ölébe másztam aki ledermedve nézett engem.
-Hogy mi.. micsoda vagy?-remegett meg a hangja.
-Kívánós kicsim.-súgtam az ajkaira miközben egy laza mozdulattal kicsatoltam a nadrágját. Lloyd a kezem felé pillantott mire elmosolyodtam.-Anyuci kurvára akar téged baby!-csúszott a kezem lüktető férfiasságára, majd húztam rajta párat amitől Lloyd teste megfeszült.
-Ahhhh... kincsem!-hunyta le a szemeit és hátra döntötte a fejét.
-Mmhhh de imádlak.-hajoltam a nyakához és gyengéden csókolgattam.
-Nem.. nem akarom hogy baja essen. Tuti nem lesz ettől baj?
-Nem szívem!-másztam feljebb és egy laza mozdulattal beleültem kemény farkába.
-Aahhh.. basszameg!-markolta meg a derekam lágyan.
-Mmmhh.. de kemény vagy apuci.-mosolyodtam el miközben lassan mozogni kezdtem rajta.
-Nem... nem fáj baby?-remegett meg a hangja.
-Nem kicsim. Nagyon jól esik édes!-támaszkodtam felé.
-Mozgok én csak... csak hogy ne neked kelljen dolgozni.-kezdett el lassan mozogni bennem mire én a vállára dőltem.
-Mmhh Lloyd.-szorítottam meg a vállait.
-Fáj baby?-suttogta halkan a fülemhez hajolva.
-N..nem csak... ahhhh..gyorsíts kicsit.-kapaszkodtam meg a nyakában.
-Csak egy picit oké?-változtatott a tempón mire hangosabban felnyögtem.
-Még baby! Aahhh kérlek!-markoltam bele a lepedőbe a válla mellett.
-Dőlj le. Gyere.-fordított a hátamra és tartotta ugyan azt az ütemet. -Istenem de gyönyörű vagy.-nézett végig rajtam.
-Gyorsíts kicsim!-kaptam el a felsőjét és húztam magamhoz.
-Ennél durvábban nem szeretném édes.-puszilgatta az ajkaim majd a nyakamhoz hajolt.
-Aaahhh...-nyögtem fel hangosan ettől pedig Lloyd teste megfeszült.-Kérlek!-karmoltam végig a hátát a felsője alatt.
-Mmmhhh... kincsem...
-Könyörgöm neked.-remegett meg a hangom mire gyorsított.-Aaahh Lloyd!-markoltam meg a csípőjét.
-Kérem az ajkaid! Csókolj meg!-zihált hangosan felém hajolva.
-Aahhhh...-nyögtem a szájába, majd a nyelve az enyém köré fonódott.
-Mmhhh...mmmmhhh..-lökött erősebben, de ügyelt arra hogy vigyázzon.
-Él..élvezz el! Kérlek!-nehezedett a mellkasom ahogy a levegőért kapkodtam.-Lloyd!-sikítottam fel, mire megremegett mind a kettőnk teste.
Felém dőlve lassított ahogy szorított magához. Én boldogan bújtam a nyakához és lágyan puszilgattam a bőrét, de az ajkam alatt így is éreztem mennyire hevesen kapkodja a levegőt.
-Ugye jól vagy?-suttogta halkan.
-Csodásan baby!-simítottam végig a hátát majd a karjait.
-Picúr is jól van?-pillantott le a hasamra.
-Igen kicsim.-mosolyodtam el ahogy könnyek szöktek a szemeimbe. Lloyd felkapva rám a tekintetét ijedten nézett, de én csak megráztam a fejem.
-Ez is az a ... hogy is mondtad..-gondolkodott el, de én megelőztem őt mielőtt eszébe jutott volna.
-Hangulatingadozás kicsim. De minden rendben. A legnagyobb rendben van, hogy ilyen csodás apukája van ennek a picinek.-simogattam az arcát miközben a könnyeim lecsorogtak az arcomon.
-Istenem baby ne sírj.-bújt oda hozzám és a sós cseppeket lecsókolgatta az arcomról.-Sshhh... minden rendben.
-Szeretlek apuci.-puszilgattam én is az arcát.
-Szeretlek anyuci.-csókolta meg az ajkaim gyengéden.-És szeretem ezt a csöppséget is.-mosolyodott el ahogy lemászott rólam és a hasamhoz hajolva puszilgatta finoman.
-Ő a mi kis kincsünk.-néztem a szemeit amik ragyogtak ahogy felnézett rám.
-Bizony életem. Ő a szemünk fénye.-cirógatta finoman az oldalam.
-Szerinted kisfiú vagy kislány lesz?-játszottam az ujjaival amik az oldalam simogatták.
-Nem tudom, de mindegy is mi lesz. A mi kis angyalkánk.
-De te mit szeretnél?
-Elsőnek fiút.-mosolyodott el halványan.
-Aki olyan lesz mint te?-vigyorodtam el.
-Remélem nem, nem akarom, hogy olyan legyen.
-Miért baby?
-Rossz ember vagyok kincsem.-remegtek meg a pillái.
-Szerintem nem.-cirógattam meg az állát.
-Bár egy olyan tündéri kislánynak is örülnék mint amilyen te vagy.-harapta meg az ajkát.
-Én nem vagyok jó kislány.-mosolyodtam el.
-De igen! Emellé pedig gyönyörű! Ha kislány lesz és olyan szép lesz mint te akkor biztos, hogy egy pasit se engedek a közelébe.-mászott le rólam és gombolta be a nadrágját.
-Nem zárhatod be szívem!
-Be fogom! Nem fog egy pasi se hozzá érni.-tette csípőre a kezeit.
-Hhh... rendben édes.-hagytam rá. Korai még ezen vitatkozni, majd úgy is még sok-sok év mire odajutunk ha kislányunk lesz.

Is Not Only About Been RichWhere stories live. Discover now