58. Bazdmeg!

290 12 2
                                    

• 9:58 •

-Hol a picsába van ez?-nézett ki az ablakon Lloyd. Ideges volt. Este alig aludt mert a gondolatai nem hagyták nyugodni. Fel-alá sétálgatva türelmetlenül tördelte az ujjait mikro egy kocsi parkolt le a ház előtt. Lloyd kipillantva egyből tudta, hogy Steve lesz így a székébe leülve várta mikor nyílik az iroda ajtaja.
Csend honolt a birtokon hisz Avery és Blake elmentek vásárolni és Anya fia napot tartani úgyhogy legalább csak neki kell szembe néznie azzal a szörnyű érzéssel, hogy kirúgja Stevet és örökre kizárja az életéből.
Hatalmas csörömpölés és káromkodásra kapta fel a fejét Lloyd így feltépve a dolgozó szoba ajtaját Stevenek ütközött.-Mi a kurva istent csinálsz!
-Csá haver! Mi a pálya?-zuhant be az ajtón Rogers.
-Te be vagy baszva?-nézett végig rajta döbbenten.
-Csak egy kicsit. Miért? Baj?-nevette el magát ahogy próbált leülni a székbe több kevesebb sikerrel.
-Ittasan vezettél?-kapta el a karját Stevenek mivel majdnem a szék mellé ült.
-Így legalább csak röhögök mindenen. Nem fáj így semmi!
-Holnap a fejed fog basszameg ha így folytatod!-lépett az asztal túloldalára Lloyd és leült a székébe.
-Na! Mit kell aláírni?-tette fel a lábait az asztal szélére ahogy elnyúlt a székben.
-Vedd le a lábad!
-Dehogy veszem! Így nem forog a szoba legalább.
-Steve! Bazdki te eszednél vagy?
-Most nem éppen.-nevette el magát ahogy Lloydot figyelte.-Neked is innod kéne! Tiszta ránc lesz az arcod a sok idegességtől.
-Ittam én eleget múltkor! Nem akarok!
-Naaa... csak egy pohár!-kelt fel és elsétált a szoba kisasztalán lévő whiskys pohárhoz majd töltött Lloydnak.
-Steve részegen nem írathatom alá veled ezeket a szarokat mert nem vagy beszámítható!
-Bazdki! Nézi bárki is? Ki akarsz baszni! Nem mindegy hogy írom alá?-sétált felé és letette Lloyd elé a poharat.-Na húzd le!
-Steve... nem fogok bebaszni! Basszus azért hívtalak hogy írd alá ezeket.-lóbálta meg a papírokat.
-Mindjárt alá írom nyugodj már le!
-Nem kell a pia!
-Dehogy nem! Igyál már!-kapta el a kezét és belenyomta a poharat.
-Steve! Nem!
-Akkor megiszom én!-nyúlt utána.
-Biztos hogy nem! Már most részeg vagy!
-Hhhh... ne szívass már! Akkor töltök magamnak is.-fordult meg és ment vissza az asztalhoz mire Lloyd felpattant. Rohanva Rogers után elrántotta az asztaltól és a kanapéra lökte.-Auhh! Hülye vagy?
-Nem vagyok! Kettőnk közül te vagy az! Bazdki ki akarod ütni magad?
-Verekedni akarsz Lloyd?
-Istenem! Te nem vagy magadnál!-masszírozta az orrnyergét idegesen.
-Gyere verj szarrá! De a farkamra vigyázz! Dugni azért szeretnék még.-nézett fel rá. A szemei csillogtak az alkoholtól, arca pedig meggyötört volt.
-Steve!-ordított rá Lloyd.
-Gyere már! Üss meg! Múltkor sikerült! Most is menni fog!-lökte meg finoman Lloyd karját, de ő nem tudta megtenni.-Gyerünk! Maradok a valagamon így könnyebb pofán vágnod.
-Nem ütlek meg! Bazdki szedd már össze magad kérlek!
-Össze vagyok!
-Nem vagy! Kibaszottul szét vagy esve ahogy én is!-remegett meg a hangja miközben a kezeit csípőre tette és lehajtotta a fejét.
-Hhhh... mondom igyál egy pohár whiskyt. Attól bajod nem lesz. Nem fogsz úgy kinézni ahogy én.

• fél óra elteltével •

-Kurva istenit. Menj már odébb!-lökdöste Lloyd Steve lábát ahogy a dolgozószobában lévő kanapén ültek és az előttük lévő dohányzó asztalon támasztották a lábaikat.
-Kicsit megcsappant a pia.-biccentett a whiskys üveg felé Steve.
-Faszom. Avery ki fog nyírni.-temette a kezei közé az arcát Lloyd.
-Bezárjuk az ajtót. Nem jön be.
-Szerintem megoldja ő hogy kinyíljon az a tetves ajtó.
-Hogy áll a baba projekt?-nézett Lloydra Steve.
-Tegnap kitúrtam a kukából a tesztet.
-Hogy mi? Kukáztál?-nevetett fel Rogers mire Lloyd is elvigyorodott.
-Fogd már be! Nem az a lényeg.-csapta karon Stevet.-Negatív volt a teszt úgyhogy nem terhes.
-Akkor igyunk erre!-nyúlt az üveg után Steve.
-Ugye tudod hogy leitattál!
-Nem sokáig kellett győzködni hogy igyál.-sandított felé.
-Már most fáj a fejem basszameg.-ült közelebb az asztalhoz majd beleivott az italába.
-Én mit mondjak. Reggel óta iszok.-nevette el magát.
-Ugye tudod hogy életveszélyes ittasan vezetni!
-Nem volt senki az úton! Nyugodj már le. Meg amúgy is pont leszarod hogy életbe vagyok-e vagy sem. Nem igaz?-Lloydnak fájt hogy így gondolja Steve.
-Nem bazdki! Nem szarom le!
-Egy idegen vagyok.-rántott vállat ahogy lehajtotta a fejét.
-Nem vagy az a kurva istenit! Bazdki tudod mennyire szar hogy nem vagy itt?! A barátom voltál Steve.
-De csak voltam.-nézett fel a szemeibe.
-Még... még mindig az vagy.-nyelt egy nagyot Lloyd mire kivágódott a szoba ajtaja.
-Hát itt... itt meg mi az isten van!-léptem be ledöbbenve a szobába.
-Anyu!
-Menj ki Blake!-tereltem ki a gyereket.
-De Anya!
-Menj Denahoz! Most!-csuktam be a szoba ajtaját és a két pasi felé sétáltam.
-Baby! Ez.. ez nem az aminek látszik.-kezdte Lloyd.
-Hát de! Eléggé annak tűnik amit lát.-suttogta Steve.
-Mi a büdös picsa folyik itt? Ő hogy hogy itt van? -intettem Stevere.-És mi a faszért vagytok részegek?
-Hát.. hát az úgy volt hogy ő...-mutatott Lloyd a mellette ülő Rogersre aki vigyorogva integetni kezdett nekem.-Ő leitatott.
-És te is őt vagy mi?
-Nem! Dehogy baby! Ő már részegen jött!
-Izgalmas egy út volt!-nevette el magát Steve.-Te nem kérsz inni?-nyújtotta felém a poharát.
-Nem! És nektek se kéne többet inni mert Lloyd a fiad így nem láthatja az apját ahogy téged se Steve!
-Há me miért nem? Nem vagyok annyira bebaszva.-próbált felállni, de Steve a karja után nyúlt, csak az volt a baj hogy későn. Lloyd a kanapé és a fotel mellé zuhant mire Steve felkacagott.
A szemeim kikerekedtek ahogy figyeltem ezt a két pasit.
-Kelj már fel!-csapkodta meg Rogers Lloyd fenekét.
-Nem... nem tudok bazdki!-nevetett már ő is.
-Gyere! Add a kezed. -próbált odamászni Steve hozzá.
-Hhhh.. itt most baromi kényelmes.
-Gyere!-kelt fel a kanapéról, de Lloyd lábán átbukva ráesett.
-Auuhh!-nevetett fel ahogy Steve a hátán feküdt.-Vidd már odébb a pöcsöd a seggemtől.
-Bazdki tényleg kényelmes!-dőlt rá Steve.
-A..Avery! -kiabált nekem, de én csak a szemeim megforgattam és eléjük sétáltam.
-Innen ki se jöttök egészen reggelig! Nem akarom hogy a gyerek így lásson se téged Lloyd, se téged Steve!
-Anyuci morcos?-pillantott fel Steve alól Lloyd.
-Kibaszott mérges vagyok! És rohadtul nem értem hogy mi a faszom folyik itt!-ordítottam el magam mire mind a ketten felkapták a fejüket rám.
-Szép vagy!-suttogta halkan ahogy végig mért mire Steve megköszörülte a torkát.
-Ne rá legyél mérges hanem rám.-nyelt egy nagyot.
-Mind a kettőtök golyóit letépem ha ki mertek jönni a kurva ajtón ilyen ábrázattal.
-De ha pisilnünk kell?
-Akkor összepisiled magad!
-Baby!
-Nem érdekel! Amúgy is.. te mit keresel itt?
-Hogy én?
-Nem bazdki a férjem! Még jó hogy téged kérdezlek!-hadonásztam a kezeimmel mire Steve leszállt Lloydról és megpróbálta felhúzni őt a földről kisebb-nagyobb sikerrel.
-Jöttem aláírni a papírokat csak az urad lebaszott közben hogy részegen érkeztem.
-És akkor neki is inni kellett hogy ketten legyetek részegek?
-Szomorú voltam baby.-nézte a szemeim Lloyd elkeseredve.
-Ahogy én is.-támaszkodott meg Lloyd vállán az állával Steve és ugyan olyan hatalmas szemeket meresztett mint a férjem.
-Mintha három gyerekem lenne. A hajam kitépem isten bizony tőletek!-mentem az asztalhoz és az ott lévő papírokat kezdtem olvasni.
-Baby! Mi nem.. nem vagyunk gyerekek hisz ezt te tudod a legjobban.
-Egy nyikkanást se!-morogtam az orrom alatt, de ez a kérés szerintem az egyik fülükön be ment a másikon meg ki.
-Te láttál már mind a kettőnket pucéran és szerintem most is a szemeid előtt van a kép hogy egyikünk farka se kicsi.-vigyorodott el Lloyd ahogy eltántorogtak az asztalig.
-Azt mondtam csend!-villantak fel a szemeim.
-Most is te beszélsz szépségem. De mi el tudunk hallgattatni.-mutogatott magukra.
-Tudtommal azért is akarod kirúgni mert szerelmes belém és úgy dugott velem!
-Holnap úgy se emlékszünk semmire. -rántott vállat.
-Nincs az az isten! Lloyd te nem vagy magadnál ahogy ő se!-intettem Stevre aki lerogyva az asztal előtt lévő székre sírva fakadt. Mind a ketten felé kaptuk a fejünket mire Lloyd a karját megsimította.
-Ne csináld!-térdelt le mellé.
-Nem akarok elmenni.-zokogott csendben mire Lloyd a nyaka köré fonta a kezeit és magához ölelte.
A torkomban gombóc keletkezett ahogy figyeltem őket. Borzasztóan kivoltak mind a ketten. Lloyd se volt magánál így át kellett vennem az irányítást. Felkelve a székből eléjük sétáltam és felültem az asztalra.
-Felkelni!-csettintettem egyet Lloydnak, de mintha a falnak beszélnék. Meg se hallották.-Azt mondtam felkelni!-emeltem meg a hangom, mire mind a ketten rám kapták a szemeiket.
-Baby kérlek...-remegtek meg Lloyd ajkai miközben a könnyek csorogtak az arcán végig.
-Ülj a másik székbe! Gyerünk!
-Kicsim...-csuklott el a hangja.
-Most idefigyeltek mert tele van a faszom azzal hogy szétesik a család! Hansenek vagyunk a kurva isten szerelmére! A Hansenek összetartanak! Steve is a család része mert a fiunk keresztapja! Úgyhogy ez a kibaszott sok papír ami drágám itt hever az asztalodon szépen itt landol.-emeltem meg a dossziét és az asztal mellett lévő kukába vágtam.
Mind a ketten kapkodták a levegőt ahogy a könnyeiket próbálták kipislogni a szemükből. -Mi az ára annak hogy ő itt marad?-tettem fel a kérdést Lloydnak.
-Én... én nem tudom.-ingatta meg a fejét.
-De tudod úgyhogy gondolkozz! Terítsük ki a lapokat.
-Nem akarom hogy dugj vele Steve!-nézett a barátjára Lloyd mire Rogers lehajtva a fejét bólintott.
-Annyi hogy nem dughat?
-Nem lehetsz belé szerelmes! Ő az enyém.-remegtek meg az ajkai.
-Mindig is a tiéd volt! Lloyd én ezzel kurvára képbe vagyok és soha, de SOHA nem akartam elvenni tőled.
-Mind a ketten ugyan ott vagytok nálam!-szóltam közbe mire Lloyd és Steve is felém kapták a fejüket.
-Hogy?-szipogott halkan ahogy a szemeim nézte.
-Ugyan úgy szeretlek mind a kettőtöket.
-Akkor belé is szerelmes vagy?
-Baby! Oldjuk meg ezt az egészet!
-Szereted?-emelte fel a hangját ahogy felkelt a székből. Én lesütve a szemem nem válaszoltam. Ő egyre közelebb és közelebb sétált hozzám, majd az államat elkapva kényszerített hogy a szemeibe nézzek.-Válaszolj basszameg!
-Ne kiabálj velem.-emeltem már meg én is a hangom.
-Ha azt mered mondani hogy ugyan annyira vagy belé is szerelmes mint belém, elválok!-sziszegte a fogai közt mire legördült egy könnycsepp az arcomon.
-Lloyd engedd el az állát.-kelt fel a székből Rogers.
-Bazdki szerelmes beléd a feleségem?
-Nem tudom bazdmeg! Én az vagyok de hogy ő az-e...-Lloydnál elgurult a gyógyszer és pofon vágta Stevet.
-Te faszkalap! Leitatsz aztán most meg ez... -kiabált őrjöngve, majd a kezére pillantott amin a gyűrű volt. -Látod ezt?-jött oda hozzám.-Látod bazdmeg! Ez a szerelem jelképe! Vagy mostmár vele akarod?-intett Stevere aki az arcát fogta ahogy Lloyd felpofozta.
-Ne kiabálj velem te fasz!-ordítottam az arcába.-Én mind végig azt akartam hogy végre helyreálljon az életünk, hogy te ne legyél idegroncs mert eldobtad magadtól a barátod! Én nem magam miatt akarom hogy visszajöjjön hanem miattad és a fiam miatt! Mindig is titeket néztelek és sose magamat!-ordítottam torkom szakadtából az arcába miközben a könnyeim patakokban folytak végig az arcomon.-Ha meg nem kellek neked már akkor dugd fel a gyűrűd!-húztam le az ujjamról és vágtam Lloydnak ahogy kiviharzottam a szobából.
Rohanva a földszint felé feltépve a bejárati ajtót siettem a garázs felé ahonnan az első kocsit elkötve hagytam el a birtokot.
Lloyd az ablakból figyelt amíg el nem tűnik a kocsi lámpája, majd a kezében lévő gyűrűt forgatva a földre rogyva zokogni kezdett. Steve csendben állt és hallgatta ahogy összetörve zokog a barátja a padlón, majd hosszas percek elteltével mellé lépett. Lloyd felordítva sírt ahogy a markában szorította az apró égszert. Elvesztett mindent ami fontos volt neki.
-Gyere! Menj utána!
-De bazdmeg ittam!-kiáltott zokogva.-Utána se tudok menni mert leitattál te barom!-lökdöste Steve mellkasát.-El.. elhagyott a feleségem! Most boldog vagy? Örülsz Steve?-nézte a szemeit ahogy egész teste reszketett az idegtől.
-Lloyd meg akarom oldani én is hogy minden olyan legyen mint régen! Kérlek ne... ne taszíts el hanem oldjuk meg! Menjünk szóljunk Jakenek ő majd vezet és megkeressük Averyt.
-El... elhagyott!-nézett a kezében lévő gyűrűre és zokogott.
-Gyere!-fogta karon Steve és húzta az ajtó felé. Lloyd nem tudott gondolkozni hisz összeomlott. Steve viszont kijózanodott az eseményektől így kezébe vette az irányítást. Fájt a pofon neki, az még jobban hogy Lloydtól kapta, de nem akarta cserben hagyni még most se a barátját. Még most is kitartott mellette és meg akarta oldani ezt a hatalmas galibát.
-Steve ne rángass.-nyöszörgött Lloyd.
-Csak gyere!-fogta a karját ahogy tartotta őt.-Szólok Jakenek!-kereste elő a mobilját Steve és tárcsázni kezdte. Lloyd két sírógörcs között állt ahogy levegőért kapkodott. Steve karjának dőlve próbálta összeszedni minden erejét, de elhagyta őt az is. Úgy érezte mintha a szívét kitépték volna a helyéről.
Steve átkarolva őt próbálta tartani és elcibálni a kocsiig majd ahogy beültek Steve előre hajolva mutatta Jakenek a kocsi nyomkövetőjét amivel én voltam, hogy merre menjenek.
Padlógázzal kihajtva a birtokról indultak utánam, de Lloyd eldőlve a hátsó ülésen csak maga elé meredt.
-Kelj fel! Gyere!
-Nem.
-De! Kelj fel mert már úton vagyunk.
-Elhagyott...
-Csak neked vágta a gyűrűt. Kelj fel kérlek.-húzta fel az ülésről.
-Én nem akarom őt elveszteni!-nézett fel Steve szemeibe.
-Tudom! Ezért megyünk utána!
-Faszom.-temette a kezei közé az arcát.-Ő a mindenem.
-Neki is te!
-De szeret téged!
-Barátként bazdki! Nem a pasija vagyok mint te! Szedd össze magad Lloyd!-szorította meg a kezét finoman.
-Nem veheted el tőlem!
-Nem fogom! Értsd már meg Lloyd!-fogta meg a vállait ahogy maga felé fordította.
-Itt vagyunk! A kisasszony ott parkol.-intett a fekete kocsi felé ami egy elhagyatott parkolóban állt.
-Gyere!-csapkodta meg Lloyd karját Steve ahogy feltépte a kocsi ajtaját.
Steve rohant a kocsihoz aminek az ablakán kilógott a kezem. Ritkán dohányzok, de most kellett. Nem akartam egyik fiúval se beszélni így az hogy kijöttem ebbe az elhagyatott parkolóba a legjobb döntés volt jelenleg. Csak egyedül a semmi közepén bambulok magam elé mindaddig amíg meg nem hallom azt a hangot akinek a tulajdonosát legszívesebben most pofán vágnám.
-Avery!-csendült fel Lloyd hangja ahogy figyelt. A szemei az enyémek és a kezemben égő cigaretta között cikáztak.
-Mivan? Csak nem kérsz?-nyújtottam felé a félig égett cigit.
-Téged kérlek!
-Azok után amilyen szavakat címeztél nekem?
-Ideges voltam baby! Nem.. nem akarom hogy elhagyj.-remegett meg a hangja.
-Bazd meg Lloyd! Bazd meg! -kiáltottam az arcába ahogy a földre dobtam a cigit és kilökve az ajtót odébb toltam őt.-Te is bazd meg! Mind a ketten basszátok meg! A faszom tele veletek!-ordibáltam már-már hisztérikusan.
-Tudom kicsim de kérlek.. kérlek vedd vissza a gyűrűd.-hajtotta le a fejét elkeseredve.
-Egyikőtökkel se akarok beszélni! Nem akarom hallgatni a nyáladzásod Lloyd és a könyörgésed se, neked meg végképp a kibaszott hangod nem akarom hallani.-böktem meg Rogers mellkasát.
-Csak had húzzam az ujjadra a gyűrűt.-nézett fel a szemeimbe. Az övéi vörösek voltak a sírástól. Reszketett előttem az a férfi aki sose fél semmitől, most viszont hogy a kezében tartja a gyűrűm amit neki vágtam és össze zuhant.
-Legszívesebben pofán basználak.-sziszegtem a fogaim közt.
-Hülye voltam kicsim. Nagyon bánom.. kérlek. Könyörgöm neked had húzzam vissza az ujjadra a gyűrűt és had tegyem jóvá.-rogyott térdre előttem.
-Az én férjem nem ilyen. Nem egy punci!-intettem végig rajta. Láttam rajta hogy az összes szó kést döf a szívébe.-Az én férjemnek van fasza hogy felálljon és elintézzen mindent mert egy kibaszott Hansen!-ordítottam az arcába amitől megremegtek a pillái.
Steve lehajtott fejjel állt Lloyd mellett ő is ugyan úgy kapkodta a levegőt ahogy a férjem. Nem mertek megszólalni mert tudják hogy perceken belül felrobbanok.-Na most takarodjatok a szemem elől. Amíg nem rendezitek a dolgokat addig hozzám egy kurva szót se szól egyikőtök se! Világos?-kapkodtam a szemeim a két fiú közt akik halványan bólogattak.-Világos basszameg?-ordítottam rájuk mire mind a ketten felkapták rám a tekintetüket.
-Igen.-nyögte ki halkan Lloyd ahogy az arcán végig csorogtak a sós cseppek.
-Na húzzatok innen a picsába!-nyitottam ki a kocsim ajtaját és teli gázzal kitolatva elhajtottam onnan.
Lloyd a földön térdelve teljesen megsemmisülve figyelte a vele szemben lévő tócsát ami mellett ott volt a leégett cigi csikk.
-Gyere. Kelj fel.-fogta meg a karját Lloydnak Steve.
-Utál! -nézett fel rá keserűen.
-Hidd el jobban lesz. Visszamegyünk aláírom a papírokat és kész. Te pedig bebújsz mellé az ágyba.
-Miért segítesz? Miért jöttél velem?-kelt fel a földről.
-Mert a barátoknak ez a dolga.-Lloyd a szemeit összeszorítva némán sírt, hogy Steve mindennek ellenére még mindig barátjának tartja őt.
-Hogy a picsába lehet ekkora szíved?-remegtek meg az ajkai ahogy a szemeit nézte.
-Hhhh... kurvára sajnálom Lloyd ami történt. Azt hogy beleszerettem, azt hogy ekkora balhé van miattam, de leginkább azt sajnálom hogy a barátságunknak vége részedről.-tette zsebre a kezeit ahogy lehajtotta a fejét.
-Faszom de elegem van ebből a napból.-suttogta halkan Lloyd.
-Hhhh... menjünk. Béküljetek ki.-biccentett a kocsi felé.-Én aláírom a papírokat és megyek is.-nyelt egy nagyot.
-De nem akarom.-nyögte ki alig hallhatóan.
-Lloyd... nekem se könnyű. Elhiszed?-nézte barátja meggyötört arcát.
-Ha nem lennél szerelmes nem lenne semmi gond basszameg.
-Hhh....akkor... akkor helyezz át máshova. Nem tudom. -ahogy ezt Steve kimondta Lloyd felkapta a szemeit rá, majd az arcát megtörölve megindult a kocsi felé. Rogers utána sietve beült mellé a hátsó ülésre ahol idefele is utaztak, mire Jake hátra pillantott.
-Hova vihetem Mr. Hansen?
-Haza. -suttogta halkan.
Egész úton meg se szólaltak csak a kezében tartott csillogó gyűrűt nézte. Eszébe jutott az a nap amikor Avery ujjára felhúzta. Az az érzés is mikor látta őt a fehér ruhában. Majd ki szakadt a szíve. Borzasztóan izgult. Most ez a szív összetört. Hiányzik kettő darabka belőle, mivel az egyik Averyé a másik pedig Steve része. Soha nem érzett ekkora mérhetetlen fájdalmat és kínt amit a napokban megtapasztalt. Fontos volt a felesége hisz ő jelentette a világot számára, de fontos volt neki Steve is aki még most is kitart mellette barátjaként.
A ház előtt leparkolva kiszálltak mind a ketten a kocsiból, de ahogy beléptek az ajtón Blake csillogó szemeivel találták szembe magukat.
-Apa! Steve bácsi!-rohant feléjük sprintelve a gyerek, majd ahogy odaért Lloyd nyakába ugrott.
-Szia!-mosolyodott el halványan ahogy Blake apró kezei szorították őt.
-Végre itthon vagytok!-bújt közelebb így Lloyd a szemeit összeszorítva próbálta az érzelmeit kontrolálni, de nem ment. Az otthon neki Averyt és Stevet jelentette Blakkel együtt.
-A..Anyu hol van Blake?-remegett meg a hangja így egy nagyot nyelt.
-Fent van.-emelkedett el az apja válláról.-Apu te sírsz?
-Igen. Úgyhogy most az lenne a feladatod hogy őt itt mellettem nem engeded sehova.
-Steve nem mehet sehova?-sandított felé Blake.
-Nem! Amíg anyuval nem beszéltem. Jó?-simította meg az arcát.
-Apu ne sírj! Kérj anyutól gyógy puszit.
-Rendben.-mosolyodott el, majd letette a lábaira Blaket aki Steve keze után nyúlt.
-Nem mész sehova Steve bácsi!-vigyorodott el, majd a kanapé felé húzta őt.
Lloyd egy mély levegőt véve indult meg az emelet felé, majd a hálóhoz érve halkan benyitott.
Én az ablak előtt lévő kanapén ültem, de ahogy meghallottam hogy kattan a zár egyből próbáltam a könnyeim letörölni az arcomról. Nem akartam beszélgetni, csak arra vágytam hogy csend legyen, de a fejemben annyi minden volt. A hangok egymás szavába vágva már az őrületbe kergettek.
Egy kéz finoman odébb húzva a hajam a vállamról megcirógatta az arcom. Elhúzódva elfordítottam a fejem, mert tudtam hogy Lloyd áll mögöttem.
Lassú léptekkel elém sétált, majd a térdeire rogyva az ölembe borult zokogva.

Is Not Only About Been RichWhere stories live. Discover now