55. Ígérd meg!

346 9 2
                                    

-Fürödj le! Az átmelegít.-terelt beljebb a házba Steve ahogy visszaértünk a motorozásból.
-A golyóid egyben vannak?-biccentettem a fejemmel az ölébe.
-Tele vannak úgyhogy lehet robbanni fogok perceken belül ha így méregetsz.-harapta meg vigyorogva az alsó ajkát.
-Nem méregetlek!-tettem karba a kezem.
-De igen!
-Akkor te is azt csinálod!
-Bevallom igen! Mert tetszik amit látok. Nagyon is!-sétált körbe körülöttem.
-Most udvarolsz?-pillantottam hátra rá a vállam felett.
-Csak nem zavarba hozlak vele?-hajolt közelebb.
-Engem nehezen tudsz.
-Pedig ma már sikerült egy párszor szerintem.-állt meg előttem majd megsimította az állam.
-Megyek kiengedni!-indultam meg a lépcső felé.
-Szólj ha kell plussz fűtés a kádban!-kiáltott utánam mire elnevettem magam.
Megengedve a vizet gondolkoztam a nap eseményein amiből bőven volt, majd ahogy megtelt a kád lekapkodva a ruhám magamról egyből el is merültem a habok közt.
Jól esett az ágyfagyott testemnek a meleg víz így nyakig elmerülve bambultam ki a mellettem lévő ablakon a birtokra.
-Avery?-csendült fel Steve hangja az ajtó mögül így megforgattam a szemeim. Két percet nem tud meglenni nélkülem?
-Igen?
-Hoztam egy kis bort hogy felmelegedj. Bevihetem?
-Hhh... nem tudsz nyugton meglenni mi?-nevettem fel mire kinyílt az ajtó.
-Nem! Pláne hogy tudom hogy nincs rajtad semmi.-lépkedett közelebb és átnyújtotta a poharat. Felülve elvettem a tartásából miközben a szemeim az övéit figyelték. Nem mozdult mellőlem így félretéve a poharam feltérdeltem a kádban.
-Baj van?
-Nincs!-nyelt egy nagyot ahogy végig pillantott rajtam.
-Tuti? Mert elég feszültnek tűnsz.-remegtek meg a pilláim mire ő a kád szélének támaszkodva felém hajolt.
-Most is annak tűnök?-suttogta centikre az ajkaimtól.
-A nadrágod feszül az már biztos.-vigyorodtam el huncutul.
-Akkor szabadítsd ki onnan.-pillantott le a mellkasomra majd vissza a szemeimbe.
-Miért tenném? Csak nem csatlakozni szeretnél hozzám?
-Nagy ez a kád. Szerintem elférnénk benne ketten is.
-Lloydal elférek benne.-emelkedtem feljebb így az orrom az arcának simult.
-Istenem basszameg de gyönyörű vagy.-szorította össze a szemeit.
-Tetszik?-cirógattam meg az állát majd a hüvelykujjam az ajkára csúszott.
-Igen!-villantak kék szemei az enyémekbe.
-Vetkőzz!-parancsoltam rá mire ő egy gyors mozdulattal lekapta magáról a felsőt. Szemeim legeltettem izmos hasán ahogy az övét kezdte szétcsatolni.
-Nagyon figyelemmel kíséred a vetkőzésem.-mosolyodott el.
-Talán zavarba vagy hogy nézlek?
-Nem!-tolta le a nadrágját a boxerével együtt így teljesen anyaszült meztelenül állt előttem.-Megfelel?
-Nem rossz.-haraptam meg az ajkam.
-Nem rossz?-kerekedett ki a szeme. -Na mássz beljebb. -hátrébb húzódva Steve belépett mellém és szembe helyet foglalt.
-Olvadnak?-biccentettem a lábai közé.
-Megfoghatod hogy biztosra menj.-támaszkodott meg a karjaival a kád szélén.
-Rossz vagy!-dőltem hanyatt a habok közé.
-Akkor lennék az ha most a farkamra rántanálak, de nem teszem.
-Így csináltad a csajjal is?
-Hhh... már megint.-hunyta be a szemeit.-Lelohasztod a farkam ha azt a nőt emlegeted.
-Pedig felállt rá nem?-húztam fel az egyik szemöldököm.
-Annyira nem mint rád. Tőled kő kemény.-mért végig a szemeivel.
-Most is olyan?-nyitottam szét a lábaim ahogy az egyik kezem lejjebb csúszott és kényeztetni kezdtem magam.
-Mhhh... mit csinálsz?-kezdett nehezedni a mellkasa.
-Semmi extrát csak ujjazom magam. Baj?
-Nem zavartatod magad.-villant fel sötét szeme az enyémekbe.
-Mmmhh...-feszült ívbe a hátam.
-Basszameg, de beindítasz.-harapta meg az alsó ajkát.
-Aahhh...-nyögtem fel hangosan közben pedig Steve szemeit néztem.
-Magamhoz érhetek?-markolta meg a kád szélét.
-Nem!
-Ne csináld!
-Nem érhetsz... aaaahhh Steve! Nem érhetsz magadhoz!
-És hozzád?
-N... nem...aaaahh picsába!-nyögtem fel ismét.
-Basszameg!-mászott felém ettől pedig kipattantak a szemeim.
-Ne büntess!
-De megbüntetlek!-nyaltam meg az ajkam vigyorogva.
-Akkor én is megfoglak!
-Igen?
-Igen!-nézte a hevesen emelkedő mellkasom mire kihúzva az ujjaim az ajkához tettem.
-Nyald le Steve!-nem kellett kétszer kérjem. Nyelvével végig nyalta azt a két ujjam ami bennem járt ,ez a látvány pedig még jobban felizgatott.-Szexin csinálod.
-Tetszik a nyelvem?-mosolyodott el ahogy bekapta az ujjam és keményen megszívta azt.
-Ahhh igen! Nagyon jól használod!
-Máshol is nagyon ügyesen bánok vele.-pillantott le rajtam.
-Valami rémlik.
-Fel elevenítsem hogy biztosan emlékezz?
-Megfulladsz a vízben.
-Akkor kiviszlek az ágyra.
-De még fürdünk Steve.-húztam az idegeit.-Meg amúgy is. Vizesen tennél az ágyneműre?
-Leszarom az ágyneműt! Elhiszed?
-Mmhhh... mássz vissza. Meg fogsz fázni.-simítottam végig a karját.
-Lángol a testem! Nem fázok.
-De megfogsz!
-Te melegen tartasz.-simította az orrát az enyémnek.
-Pedig nem kellettem. Feladtad Steve.
-Hülye voltam.-suttogta az ajkaimra.
-Egy dolgot árulj el. Mióta vagy szerelmes?-ez a kérdés mindig is foglalkoztatott, de sose kérdeztem meg tőle.
-Mióta a tekinteted az enyémekbe villant.
-Amikor ott álltatok sorba?
-Igen.-nyelt egy nagyot.-Éreztem hogy te felforgatod majd a világom. Tőled fog hevesebben verni a szívem.
-Most is hevesen ver?-néztem kékségeit.
-Mindig mikor a közelemben vagy.-remegtek meg a pillái.
-Te jó fiú vagy Steve!-simítottam meg az arcát.
-Szeretlek Avery!-hajolt még közelebb így habozás nélkül az ajkai után kaptam. Steve karja a hátam alá simult és közelebb húzott magához. Mellkasom az övéhez nyomódott ahogy lassú és gyengéd csókot váltottunk.
-De... de ugye tudod, hogy ezt Lloyd nem tudhatja hogy szerelmes vagy.
-Tudom.
-Hhh... istenem.-remegtek meg az ajkaim ahogy kipillantottam az ablakon. Lloyd nevét kiejtve ismét a hiányérzet vette át a hatalmat felettem.
-Héé.. rosszat mondtam?-érintette meg az állam, de én csak megráztam a fejem. -Avery!
-Hiányzik!-sírtam fel ahogy a szemeit néztem.
-Hhh... tudom, de holnap már itt lesz veled.
-Blake is hiányzik. Te is hiányzol! Semmi nem olyan mint volt.-kapkodtam levegőért. A könnycseppek csorogtak végig az arcomon így Steve arcát már nem is láttam.
-Gyere ide! Bújj ide kislány!-odamászva a mellkasára borulva sírtam halkan. Steve a kezeit körém fonva szorított magához, majd egy puha puszit adott a homlokomra.-Ne sírj kérlek. Semmi baj nincs. Holnap itthon lesz mindenki.
-És minden ugyan olyan lesz mint volt?-remegett meg a hangom ahogy Steve mellkasába makogtam.
-Igen. Minden ugyan olyan lesz.-cirógatta gyengéden a hátam.
-Ígérd meg!-sírtam vigasztalhatatlanul.
-Avery...
-Ígérd meg!-kiabáltam el magam ahogy felemelkedtem róla és a mellkasán megtámaszkodtam a kezeimmel.
-Ígérem! -nézte a szemeim. A szívem hevesen kezdett verni ahogy ezt kimondta így az ajkai után kapva közelebb húztam. Kivoltam éhezve a csókjaira. Steve keze a derekamra csúszott miközben egy percre se szakadt el tőlem és közelebb vont magához.
-Vigyél be.-suttogtam halkan. Rogers egy percig se tétovázott. A karjaiba kapva vizesen a szobájába cipelt és az ágyára fektetett.
-Nem szeretném, hogy megfázz.-simította végig vizes testem.
-Melegíts fel!-csúszott le a kezem a mellkasáról a hasára.
-Nyisd szét jobban a lábaid akkor.-csókolta meg gyengéden a nyakam. A testem megfeszült ahogy az ajkai a bőrömhöz értek, de nem mozdultam.-Avery!-kapta fel a tekintetét rám ahogy a térdeimnél fogta a lábaimat.
-Vizes lett az ágyad Steve.-sütöttem le a szemeim.
-Ne foglalkozz vele. Megszárad.
-De beteg leszel ha itt alszol.
-Nem lesz semmi baj.-mosolyodott el és megsimította a combjaim. -Nyisd szét a lábaid kérlek.
-Vizes vagyok.
-Mindjárt nedves is leszel. Ne zavarjon egy percig se.-csókolta végig a combjaim belsejét, majd a lábaim közé hajolva finoman megpuszilt.
-Mhh... érzéki vagy Steve.
-Nem akarok rosszat. Ki akarom élvezni minden egyes pillanatot amit veled tölthetek.-csókolta meg újra a puncim ettől pedig egy jóleső sóhaj hagyta el az ajkaim.-Lazulj el. Segítek benne.-simította meg a fenekem oldalát hatalmas kezeivel.
-Steve!-suttogtam a nevét lehunyt szemekkel.
-Itt vagyok! Semmi baj!-puszilgatott gyengéden.
-Mhhh... csináld még.-markoltam bele gyengéden a takaróba.
-Addig csinálom amíg szeretnéd.-csókolt bele a puncimba ismét ettől pedig megfeszült a testem.
-Ahhh... Steve!-nyúltam a keze után amit felhúztam a mellemig.-Markolt meg.
-Gyönyörű vagy!-kezdte el masszírozni a bal mellem így a remegő kezem végig csúszott a karján egészen a bicepszéig.
-Ne.. ne csináljam neked?-remegett meg a hangom ahogy lepillantottam rá. Szemei mosolyogtak ahogy figyelt a lábaim közül.
-Most én kényeztetlek. -nyalt bele mélyen, majd gyorsított a nyelvével.
-Ahhh basszameg!-karomoltam végig a karját.
-Mmhhh... de forró vagy.-szívta meg a csiklóm.
-Istenem...Steve!-haraptam meg az alsó ajkam, hogy ne minden egyes másodpercbe nyögdécseljek.
-Ne harapdáld a szád. Hallani szeretném, hogy élvezed.
-Minden egyes pillanatban nyögni tudnék...aahh picsába!-markoltam meg a karját.
-Ne fogd vissza! Szeretném hallani a hangod!-szívta meg újra.
-Ahhh Steve!-nyögtem fel hangosan.
-Ez az! Halljam kislány! Nyögj még kérlek!
-Ahhhh basszus!-nehezedett a mellkasom ahogy a nyelve kényeztetett.
-Ugye nem fázol?-puszilta meg a hasam majd egyre feljebb és feljebb haladt.
-Nem! De... de ugye te se?
-Nem szépségem.-emelkedett felém, majd az ujja váltotta fel a nyelvét.
-Istenem!-feszítettem hátra a fejem.
-Ugye nem haragszol, hogy az ujjaim kényeztetnek?
-Nem baby!-nyitottam ki résnyire a szemeim és szembe találtam magam jég kék tekintetével.
-Szia!-mosolyodott el mire elvigyorodtam.
-Szia!-nevettem fel halkan.
-Megengeded hogy jobban megismerjelek?-simította az orrát az enyémnek.
-Szerintem tökéletesen ismersz Steve.
-Mit vált ki belőled ha ezt csinálom?-tolta fel lassan az ujját, majd kihúzta.
-Ahhh basszameg!
-Hm... bővebben?-vigyorodott el.
-Told vissza!
-Azt szeretnéd?
-Igen!-ahogy ezt kimondtam az ujja vissza csúszott belém és lassan mozgatni kezdte.
-Édes Istenem Steve!-döntöttem oldalra a fejem hisz már elvette az eszem ezzel amit csinál.
-Mondjad! Mit csináljak veled?
-Tedd be a farkad az ujjad helyére.-feszült ívbe a testem ismét, mire kirántotta az ujját.
-Ahhoz kell akkor valami.-puszilgatta végig a nyakam és a vállam.
-Siess kérlek!-kapkodtam levegőért mire ő az éjjeliszekrény fiókjában kezdett keresgélni. Lepillantva a lábaim mellett rá láttam mennyire piszok kemény a férfiassága így mielőtt felhúzhatta volna rá a gumit a karját elkapva lerántottam magam mellé.
-Hé! Mit... mit csin..-nem tudta befejezni mert a lábai közé mászva kemény farkát a számba véve tövig toltam.-Ahhhh basszus!-döntötte hátra a fejét.
-Mmhh...-kezdtem mozgatni a fejem, majd a kezemmel is rásegítettem.
-De ügyes vagy!-simította meg az arcom mire felvillantak a szemeim az övéibe.-Istenem ne nézz így...-kapkodott levegőért.
-Miért?-csapkodtam a nyelvemnek lüktető farkát.
-Mert a szádba élvezek.-szorította össze a szemeit.
-Nem oda kérem.-mosolyodtam el huncutul.
-Akkor gyere feljebb kérlek.-nyújtotta felém a kezeit, de én csak nem hagytam abba.-A...Avery! Kérlek..aaahh.. Istenem!-markolta meg a takarót így az erek kirajzolódtak a kézfején és a karján. Borzasztóan tetszett a látvány.
-Mire kérsz Steve?
-Az ajkaid kérem!-hadarta el gyorsan.
-De hát azok a farkad kényeztetik.-csókolgattam végig teljes hosszát.
-Gyere fel!-sziszegte mire ismét tövig toltam a számba és keményen megszívtam. Steve teste ívbe feszült, majd egyik pillanatról a másikra a karom után kapott és felrántott magához.-Rossz vagy édes!-bontotta ki gyorsan az óvszer csomagolását és a gumit a farkára helyezve a puncimnak csapkodta kő kemény férfiasságát.
-Mmmhhh Steve. Kemény vagy.-támaszkodtam a mellkasán miközben finoman végig simította az oldalam.
-Szeretnéd magadba érezni?
-Te szeretnél engem magad körül érezni?-néztem fel a szemeibe.
-Minden vágyam!-remegtek meg az ajkai, majd finoman az ölébe ültetett mire lassan mozgatni kezdtem a csípőm. Lassú köröket írt le így Steve teste ismét megfeszült ahogy már arra vágyott hogy bennem járjon.-Nagyon szeretném Avery!
-Mmm.. Steve! Tedd be.. tedd be kérlek!-csúszott feljebb a mellkasán a kezem. Ő ahogy meghallotta a kérésem finoman megemelt és betolta magát.-Ahhh...-nyögtem fel hangosan ahogy a szemeim lehunyva hátra hajtottam a fejem.
-Istenem de forró vagy.-mozgatott lassan a fenekem fogva.
-Mmhhh... basszus Steve!-csúszott a nyakára az egyik kezem. Alig bírtam tartani magam.
-Engedd el magad. Én irányítalak.-simította meg a kezem ami a nyakán volt.
-Gy... gyorsíts kérlek!-haraptam meg az alsó ajkam, mire finoman a fenekembe markolva gyorsított a tempón.-Ahhh...-dőltem fölé így a válla felett kellett megtámaszkodjak.
-Csókolj meg! Kérem az ajkaid.-hadarta ahogy a szemeim figyelte.
-Dugj keményebben!-fogtam meg a vállát és finoman megmarkoltam.
-Csókolj meg!-nyújtózott az ajkaim után így én közelebb hajolva a szájára tapadtam.-Mmhhh!-mordult fel ahogy egyre mélyebbeket lökött.
-Aahhh Steve!
-Kapaszkodj bennem.-gyorsított a tempón így egy kéjes nyögés hagyta el ismét az ajkam.
-Szoríts!-markoltam meg a vállait.
-Keményen baby! Gyerünk!-csapott a fenekemre mire felsikítottam.-Ez az! Még! Had halljam!
-Steve!-kiáltottam fel hangosan a nevét miközben egy irdatlan tempót diktált.
-Istenem! Aaahh baby!-markolta keményen a fenekem.
-El.. el fogok....
-Én is! Én is Avery!-zihált ahogy erősen kapaszkodott belém. Az izmai megfeszültek én pedig ettől a látványtól még többet akartam.
-Gyerünk!-nyögtem az ajkaira.-Steve!-karmoltam végig a karjait.
-Basszameg! Élvezz! Élvezz el! Aaahh Avery! Kérlek élvezz a farkam köré!-a nyakán az erek lüktettek, a szemei már mintha feketék lettek volna ahogy rendületlenül figyelt.
-Steve!-szorítottam magamhoz ahogy éreztem most jött el a pillanat.
-Érzem! Ez az! Istenem de csodás!-harapta meg gyengéden a vállam.
-Ahhh!-szorítottam még jobban ahogy a testem megremegett így ő is körém fonta a karjait ahogy hangosan felnyögött.
-Istenem! Édes Istenem!-kapkodott levegőért ahogy eldőlve szorított még mindig. A szívem ezerrel kalapált ahogy az övé is.
-Már nem fázok.-vigyorodtam el.
-Én se!-nevetett fel halkan.-Ugye jól vagy?
-Igen!-néztem fel rá mire közelebb hajolva megpuszilta az ajkam.
-Szeretnél itt aludni?-biccentett a párnák felé.
-Felöltözök.-másztam le róla.
-Aludhatsz így is.-ült ki az ágy szélére.
-Tudom. De felöltözök.-takartam el magam a kezeimmel mivel Steve folyamatosan a szemeivel kémlelt.
-Ne takard el magad.-húzta el finoman a kezem.
-Akkor ne méregess.-löktem meg a mellkasát mosolyogva.
-Bocsánat.-sütötte le a szemeit az ajkán egy halvány vigyorral.
Sarkon fordulva átrohantam a szobámba és magamra kaptam a hálóingem. Steve csendben az ajtókeretnek támaszkodva figyelt így ahogy a tükörben észrevettem őt a mellkasomhoz kaptam ijedtemben.
-Basszus! Megint kezded?-nevettem el magam.
-Nem vagy te ilyen ijedős.-sétált beljebb.
-Hogy tudsz ilyen halkan közlekedni?
-Nem vagyok halk. A gondolataid túl hangosan.
-Az feltűnt hogy nem vagy halk... khm...
-Te se kislány.-sétált beljebb és leült az ágyam szélére. Lassú léptekkel sétáltam én is felé mire ő lehúzta a takarót, jelezve hogy bújjak be az ágyba.-Feküdj le. Fáradt leszel.
-Te hol alszol? -dőltem el a párnák közt. Steve felhúzva rám a takarót megtámaszkodott felettem, majd egy kósza tincset odébb tűrt az arcomból.
-Majd az ágyamban. Nem akarom, hogy Lloyd ha korán hazaér engem találjon melletted.
-Egyedül kell aludjak?
-Hhh... megvárom szívesen míg elalszol.-cirógatta meg a karom lágyan.
-Nem akarok egyedül aludni.-nézem a szemeit kétségbe esve.
-Nem leszek messze. Csak egy fal választ el minket.
-De nem lesz itt velem senki aki cirógat, vagy átölel.
-Simogatlak ha ezt kéred.
-Maradj velem.-fogtam meg a kezét ahogy könyörögve néztem őt.
-Lloyd picsán fog rúgni, ha az ágyatokban talál.
-Aludtál már itt.
-Igen! De csak ha ő is itt volt.
-Kérlek!-néztem a szemeit hatalmas boci szemekkel.
-Ne nézz így!-ingatta meg a fejét.
-Lécciiii Steve!-bújtam közelebb.
-Hhhh... csukd be a szemed kérlek.
-Maradj itt Steve!-fúrtam a mellkasába az arcom így a keze a hátamra simult.
-Próbálj meg aludni. Késő van.
-Te is aludj.-markoltam meg a pólóját.
-Fogok, de megvárom hogy te elaludj. -puszilt bele a hajamba.
Az illata az orromba kúszott ahogy hozzá voltam bújva. Elbódított miközben lassú szívverését hallgattam. Steve gyengéden simogatta a hátam és a karom, majd lepillantott a mellkasára ahol a fejem pihent.
Lágyan az arcomat cirógatva figyelte ahogy békésen szuszogok rajta majd egy halvány mosoly kúszott az ajkaira.
Majd egy órát lehetett velem mikor óvatosan a hátamra fektetett és kimászott mellőlem, hogy átmenjen a szobájába. Az ajtóból vissza pillantva rám még visszasétált hogy megigazítsa a takaróm és egy puha puszit nyomott az arcomra.-Szeretlek!-suttogta alig hallhatóan, majd kisétálva átment a szobájába.

-S..Steve! Lloyd! -motyogtam halkan ahogy forgolódtam az ágyban. Nyöszörögve a párnám markoltam mikor a szemeim kipattantak és gyorsan felülve kapkodni kezdtem a levegőt.-Istenem!-kémleltem az üres szobát. Se Steve, se Lloyd nem volt sehol.
Elkeseredve a mellkasomhoz felhúzva a lábaim néztem ki az ablakon. Borzasztó magányos voltam, hogy egyik fiú sincs velem. Még Blake se.
-Miért nem alszol?-csendült fel egy mély hang az ajtó felől.
-Baby!-gyűltek könnyek a szemembe ahogy Lloydot láttam az ajtófélfának dőlve.
-Kincsem.-sétált lassan beljebb mire én kiugorva az ágyból elé rohantam és a karjai közé bújtam.-Mmhh kicsim. -puszilgatta a vállam ahogy közelebb húzott.
-Hiányoztál.-sírtam halkan a nyakához bújva.
-Gyere drágám.-kapott fel a karjaiba így a lábaim automatikusan a csípője köré fonódtak.
-Nem mész el ugye?
-Eszem ágában sincs.-csókolgatta az arcom.
-Keveset vagy itthon.-szipogtam halkan.
-Tudom kicsim.-szorított jobban magához, majd az ágyra letéve próbált kibújni a karjaim közül de nem engedtem így rám esett.-Baby!
-Ne menj el!
-Le szeretnék vetkőzni kicsim.-puszilgatta a nyakam lágyan.
-Érezni akarom az illatod.-túrtam a hajába fél kézzel míg a másik a hátára simult.
-Levetkőzök és hozzám bújsz.-simította végig az oldalam és a lábaim.
-Szeretsz még ugye?-kérdeztem remegő hangon mire ledermedt.
-Persze hogy szeretlek! A világot jelented nekem baby!-emelkedett el tőlem. Az arcán döbbenet ült ahogy figyelt.
-Én is szeretlek Lloyd!-remegtek meg az ajkaim.
-Édesem! Miért kérdezel ilyet? Talán... talán nem érzed mennyire szeretlek téged?
-De igen! Csak... csak szeretném hallani is! Olyankor annyira gyorsan kezd verni a szívem mikor...-ültem fel és az ágy szélére húzódtam ahol állt így a csípőjét megfogva néztem fel a szemeibe.-Annyira hiányzol.-dőltem a hasának sírva.
-Kicsikém.-ölelt át miközben a hajam simogatta.-Egyetlenem ne sírj, hisz én csak a tiéd vagyok. Te pedig az enyém.-törölgette az arcom finoman.
-De nem vagy itthon. Tudod mennyire hiányzol?
-Te is nekem életem! De dolgoznom kell nekem is. Mindent megszeretnék adni neked és Blakenek.
-Ő is a barátjánál van... nincs velem.
-Hhhh... kezd felnőni szívem!-simogatta a hajamat lágyan.
-Nem akarom hogy elhagyjon.-szorítottam az ölelésemen ahogy a csípőjét körül fonták a karjaim.
-Te mindig az anyukája leszel ő pedig mindig a kisfiad lesz szívem.
-És ha majd csajozni kezd? Én Isten bizony megtépem azt a ribit aki átbassza a gyerekem!-néztem fel rá dühösen.
-Tudom! Én se fogom hagyni drágám, de az még messze van.-törölte meg a szemem.
-Puszit se adtál a számra.-szipogtam csendben, mire elvigyorodott.
-Annyira idefúrtad magad, hogy esélyem se volt az ajkaidhoz hajolni.
-Most van lehetőséged.-figyeltem a szemeit.
-Élek is vele.-hajolt felém és a számra tapadva lassú táncba hívta az ajkaim. Kezei közrefogták az arcom mire én a csípőjénél fogva közelebb húztam.
-Szeretlek Lloyd Hansen!
-Szeretlek Avery Hansen!-vigyorodott el majd ismét az ajkaim után hajolt.

Is Not Only About Been RichWhere stories live. Discover now