Is Not Only About Been Rich

40. Ajándék doboz

Hetek teltek el, de a rosszulléteim mindennapossá váltak. Már hozzá szoktam, hogy minden reggelt a wc ölelgetésével kezdem és nem azzal, hogy Lloydhoz bújok.
Kifelé jövet a fürdőből Lloyd szemeivel találom szembe magam.
-Szia kicsim.-nézett fáradtan.
-Szia édes.-dörzsöltem meg meggyötörten az arcom.
-Ma is ott kezdesz?-biccentett a fürdő felé.
-Ja.-sütöttem le a szemeim.
-El kéne menni dokihoz. Tudom, hogy utálod az orvosokat kincsem, de ez megy hetek óta és... én aggódok érted.
-Nem akarok orvoshoz menni!-ellenkeztem egyből.
-Hhhh.. tudom, de ... de féltelek egyetlenem. Megyek veled, ott leszek végig melletted, csak ... csak menjünk el orvoshoz.
-Meglátom.-fordultam vissza a fürdőbe és magamra zártam.
Napok óta motoszkál egy gondolat miért is vagyok rosszul, de ha ez az amire gondolok akkor már a tudattól is görcsbe rándul a gyomrom.
A kád szélére rogyva néztem a mosdó alatti szekrényt ahová bedobáltam azt a rengeteg terhességi tesztet amit még múltkor vettünk Stevvel. Idegesen a számat rágva vacillálok, hogy most csináljak-e egyet vagy sem. Ki kell zárni minden eshetőséget így egy nagy levegőt véve kihúztam a fiókot és kivettem belőle egy tesztet.
Kezeim remegtek ahogy bontottam a dobozt, majd ahogy végeztem ismét a pultra téve vártam, hogy meglegyen az eredmény. Idegesen tördelve az ujjaim járkáltam fel-alá a fürdőben, mire Lloyd hangját hallva riadtan az ajtó felé kaptam a fejem.
-Minden rendben?
-Aha.-válaszoltam remegő hangon.
-Csinálok kávét vagy megvárjalak?
-Menj csak le, mindjárt megyek.
-Kiabálj ha baj van és rohanok.-lépett hátrébb az ajtótól.
-Oké. Köszi.-suttogtam elhaló hangon, majd a teszt halk csipogására lettem figyelmes. Lassú léptekkel sétáltam oda a pulthoz, majd a torkomon akadt a hang ahogy a kis kijelzőt figyeltem.
Azonnal egy újabb tesztet bontva csináltam még egyet, hogy biztos legyek abban, hogy nem káprázik a szemem, majd ahogy ez is csipogni kezdett a szám elé kaptam a kezeim. A szemeim megteltek könnyekkel ahogy néztem a két rózsaszín terhességi tesztet a pulton.

-Istenem.-remegett meg a hangom.-Istenem!-ismételgettem ezt az egy szót mivel mást nem tudtam kinyögni. Szemeim törölgetve rázkódni kezdtek a vállaim ahogy a pult mellé lerogytam és csak sírtam. Annyi... annyi rossz dolog után végre egy jó is történt.
Nem tudom elhinni, hogy végre megtörtént és egy család leszünk.
Kapkodva a levegőt próbáltam összekaparni magam, de ilyen hír után egyszerűen nem tudtam. Felkelve a pult mellől néztem magam a tükörben és örömömben újra sírva fakadtam. Olyan érzelmek kavarogtak bennem amik leírhatatlanok.
Anya leszek, Lloyd pedig apuka. Istenem, hogy ... hogyan kéne vele közöljem ezt a hírt?-töröltem meg az arcom, majd gyorsan hidegvízzel is megmostam, hogy ne lássa ha lemegyek, hogy sírtam.
Kidobálva az üres dobozokat a teszteket felkaptam a pultról és eldugtam a táskámba ami a szobánkban a fotelben pihent. Egy kis dobozkába kéne tennem és úgy odaadni Lloydnak, de mi lenne ha vennék még hozzá egy két apróságot? Kapkodva rohangáltam, hogy magamra kapjak valami ruhát, de a szívem ezerrel vert az izgatottságtól az agyam pedig teljesen máshol járt. Ki-be szaladgálva a fürdő és a háló közt úgy nézhettem ki mint egy őrült. Teljesen a hatalmába kerített a tudat, hogy a mi kis kincsünk megérkezett hozzánk. Minden egyes pillanatban amikor nem arra figyeltem, hogy épp mit csinálok hanem bevillant a tudat hogy várandós vagyok, elöntöttek az érzelmek.
Nehéz lesz úgy Lloyd szemébe néznem, hogy tudom kisbabánk lesz és ő még erről semmit se sejt. Minél hamarabb meg kell csináljam a kis dobozt, mert egy napnál tovább nem fogom tudni magamban tartani a hírt.
Lesétálva a földszintre próbáltam rendezni az ábrázatom és a lélegzetvételem, de borzasztó nehezen ment ahogy a lépcsőfordulóban meghallottam a gyermekünk apjának a hangját. Térdeim megremegtek, de össze kellett szednem magam, mert meg akartam lepni Lloydot.
-Bogaram! Kérsz kávét? Vagy most nem jó a pocakod és inkább nem iszol.-nem mertem felnézni rá se megszólalni se így csak megráztam a fejem.
-Csinos vagy ma is kislány.-csendült fel Steve hangja is, de én gyorsan hátat fordítva nekik inkább egy pohár vizet töltöttem magamnak.
-Mrs. Hansen mindig csinos.-szólalt meg Lloyd. A hátamon éreztem mind a kettő pasi tekintetét, így egyre nehezebben tartottam magam. Letéve a poharam felsiettem az emeletre a táskámért, majd egy kardigánt magamra kapva rohantam le az előszoba irányába. Ahogy a két pasi mellett elsiettem mind a ketten értetlenül figyeltek, majd ahogy a cipőmet kezdtem felvenni egyből pattantak is fel a helyükről.-Hova mész?
-Van egy kis dolgom.-igazgattam magamon a ruhám.
-Micsoda?
-Csajos dolgok. -rántottam vállat és válogatni kezdtem a kocsikulcsok közül.
-Akkor elviszlek.
-Egyedül megyek!-néztem fel a szemeibe.
-Nem! Biztos hogy nem! Nem vezetsz egyedül!
-Hhhh... akkor megkérem Davet.
-Én nem vagyok jó vagy Steve?-mutogatott magukra.
-Nem szívem, úgyhogy majd jövök.-pusziltam meg az arcát, majd Stevenek is és kisiettem az ajtón.
-Avery Hansen!-kiabált utánam Lloyd az ajtóból, de én rohanva lerohantam a lépcsőn és pont megpillantottam Davet aki a kocsiknál pakolt. -Baby! -szólt mégegyszer utánam, hátha megállok, de eszem ágában nem volt.-Te érted ezt?
-Nem!
-Menjünk utána!-kapta Steve felé a fejét.
-Várd meg míg elhajtanak. Utána megyünk.-rohant vissza a házba Steve és kikapva egy kocsikulcsot gyorsan zsebre vágta.
-Furcsa nekem nagyon. Mi van ha megint titokban orvoshoz megy?
-Most kiderül. Nem fog menekülni.-rágta idegesen a száját Rogers míg Lloyd tördelte az ujjait.
Elhajtva a ház előtt Lloyd és Steve idegesen figyelték a kocsit amiben ülök, majd ahogy elég távol kerültük rohanva a garázs felé siettek.
-Én vezetek.-fogta meg a kilincset Lloyd.
-Tiszta ideg vagy, meg amúgy is rángatod a kocsit.
-Averyt rángatnám a farkamon szívesebben, de most ez van! Na ülj be az anyós ülésre!
-Hhhh... Lloyd..-sietett át a túloldalra Steve, majd ahogy becsatolták magukat Lloyd szélsebesen elhajtott a háztól.-Ne rángasd!-szólt rá Steve.
-A faszomat fogom mindjárt! Hova a picsába mennek!-gyorsított Lloyd, de tisztes távolságból követtek.
-Nem tudom én se!
-Nem mondott semmit neked?
-Semmit! Ha tudnám mondanám!
-Remek.-dobolt idegesen az ujjaival a kormányon, majd a hosszas autókázás egy kreatív hobbiboltig tartott. Az utca túloldalán leparkolva figyeltek ahogy besietek a boltba Dave pedig rohan utánam. Steve előre dőlve kikerekedett szemekkel nézte a kirakatot, de Lloyd arca is ugyan ilyen volt.-Mi a faszomat csinál itt?
-Gőzöm nincs! Én ezt nem értem.
-Hát én se. Nem is tudtam, hogy szereti az ilyen... nem is tudom micsodának nevezzem. Kreatív dolgokat.-dörzsölte meg az állát Lloyd.
-Hát ez egyre furább ez a nap. Reggel ránk se néz, majd elrohan ide.
-Teljesen nem értem.-döntötte hátra a fejét Lloyd ahogy lehunyta a szemeit.
Percekig csendben ültek a kocsiban. Néha-néha az üzlet felé pillantottak fél szemmel, de semmi. A kocsi még ugyan úgy ott parkolt az ajtóval szemben, majd egyszer csak kinyílt a bolt ajtaja.
-Bukj le!-csapott Steve Lloyd karjára és csúszott le az ülésen.
-Ho.. hova basszameg?-csúsztatta hátra Lloyd a széket és bukott le ő is.
-Faszom! Ne lásson már meg minket! Mi van ha készül valamire?
-Tudtommal se neked, se nekem nincs szülinapunk!-suttogta idegesen Lloyd.
-Nincs évfordulótok?
-A fél éves az nem most lesz. Vagy de?-nézett fel Lloyd Stevere elgondolkodva.
-Én tudjam?-helyezkedett a székben de kényelmetlen volt neki is.
-Hhh... nem most van! Na, ne mocorogj!
-De kurvára nem fér el a lábam Lloyd!
-Nekem se kényelmes így.-villantak rá a szemei.
-Olyan mintha lekapni készülnél.-nevette el magát Rogers ahogy Lloyd a sebváltó felett volt áthajolva.
-Remek. Mindjárt pöcsön is csaplak!
-Ne csináld!
-De!-csapta meg Steve farkát mire elvigyorodott ahogy Rogers egy laza mozdulattal visszaadta ugyan azt amit Lloyd csinált.
-Na! Ne csapkodd!
-Te kezdted!
-Te meg folytattad!
-Hhhhh.. szörnyű vagy.-ingatta a fejét ahogy egy halvány mosoly kúszott az ajkaira.
-Nem szörnyűbb mint te.-vigyorodott el Lloyd is.-Na nézd meg bepakoltak már?-lökdöste meg Steve térdét aki óvatosan kipillantott.
-Most ülnek be.
-Szuper! Megyünk utánuk.-emelkedett fel Lloyd és megigazította magám a felsőjét.
-Kaotikus ez a nap.-ült feljebb Steve a székben.
-Hát az, mivel egymás faszát csapkodjuk.
-Rá akartál bukni!
-Dehogy akarok rábukni! Magadnál vagy?
-Én igen!
-Na akkor meg ne fantáziálj, inkább kösd be magad!
-Hhhh... egyszer ha lesz gyereketek bazdki remélem Averyre fog hasonlítani, mert ha olyan lesz mint te kitépjük a hajunkat.
-Olyan szexi gyerek lesz mint az apja!-vigyorodott el büszkén Lloyd.
-Remélem az arca is ekkora lesz mint neked.-paskolta meg a karját.
-Hhhh... csak lenne már.-nézett fel Lloyd az útra ahová kikanyarodott Dave így ő is egyből kapcsolva a merengésből utánunk indult.
-Lessz, csak.. csak még várat magára.
-Emlékszel a múltkori filmre amit néztünk?
-Az a Haloweenes szar?
-Az.
-Mi van vele?-nézett Lloydra értetlenül.
-Végig bőgte Avery ahogy a gyerekeket nézte.
-Hhhh... borzasztóan vágyik rá.
-Ahogy én is!
-Tudom.
-Akkor miért nem jön?-keseredett el Lloyd.-Mindent megadnék azért hogy... hogy a karjaimban tartsam és vigyázhassak rá. Óvjam mindentől.
-Tudod... nem gondoltam volna, hogy amilyen életed volt Avery előtt, hogy egyszer valaha ezt fogod mondani Lloyd.-nézte őt Steve.
-Hát én se.-nevette el magát.-De szeretném. Minden vágyam!
-Hidd el jönni fog az a kis tökmag! -mosolyodott el Rogers, majd Lloyd is.
Dave és én egy ruhaboltnál álltunk meg így Lloyd ismét leparkolt. Teljesen nem értették Stevvel mi történik így csak némán figyeltek.
-Szerinted Dave kurogatja Denat? -nézte Lloyd szüntelenül az utánam rohangáló testőrt.
-Tuti biztos vagyok benne.
-Hhhh... remélem nem lesz terhes a csaj, mert agyon csapom ezt a balfaszt.
-Ki tudja.-rántott vállat Steve.
-Nem fogok új házvezetőnőt felvenni!
-Hát pedig nagyon egymásba szoktak gabalyodni.-köszörülte meg a torkát Rogers.
-Remek...-dörzsölte meg az arcát Lloyd fáradtan.-Még csak az kéne, hogy valami hülye picsa baszakodjon és elrontson mindent.
-Mondjuk ha jó csaj...-gondolkodott hangosan Steve.
-Nincs jó csaj! Csak Avery!
-Jól van! Jól van! Na ... ne húzd fel egyből magad ezen...
-De felhúz, mert ha teherbe ejti akkor keresnem kell valami picsát aki rendet tart a birtokon.
-Hhhh... akkor valami öregasszonyt keress.
-Persze aki fél lábbal a halálba van... hát azzal kurvára előrébb vagyok.-helyezkedett a székben Lloyd.-Mi a tököm tart eddig!-idegeskedett ahogy nézte a ruhaboltot.
-Válogat. Lehet valami szexi bugyit vesz.
-Oohhh istenem...-gondolkodott el Lloyd. -Annyira gyönyörű amikor felnyög alattam.
-Hhh... lohaszd le a farkad, mert most küldetés van.
-Hazaérek neki esek az biztos!-harapdálta idegesen az ajkait.
-Mondtam valamit! Figyelsz rám?!
-Nem tudok nem rá gondolni!
-Akkor indítsd be a kocsit és kurvára taposs a gázba, mert kijöttek.-csatolta be magát Steve.
-Mi? Komolyan mondod? -kezdett el kapkodni Lloyd.
-Igen úgyhogy taposs bele.-nézett hátra Steve a mögöttük lévő kocsira ahol egy hölgy pakolászott.
-Basszameg!-dermedt le Lloyd ahogy a visszapillantót nézte.
-Mi van?-kapta rá a szemeit Steve.
-Az a picsa az exem volt még kurva rég.
-Te nem csak kurvákat dugsz?
-Hát... ez...ez is mondható annak, mert egy buta kurva és mellé még rosszindulatú.
-Egyre jobb.-paskolta meg a térdét Lloydnak.-Na de kanyarodj ki mielőtt elbaszod ezt a picsát.
-Fasz kivan!-morgolódott Lloyd ahogy próbálta beindítani az autót.
-Na!
-Hhhh... a kocsi is direkt csinálja ezt... most tényleg!-próbálkozott továbbra is, mire kopogtattak az ablakon.
-Hát ez szopás!-dermedt le Steve és Lloyd is.
-Ha nem nézel rá nem vesz észre.-pakolászott Lloyd a sebváltó mellett.
-Hát pedig én farkasszemet nézek ezzel a picsával, de ő csak téged figyel.
-Kurvajó!-sóhajtott fel Lloyd majd hátradőlve a székében leengedte az ablakot.
-Szia édes, hát te?-éles hangja mind a két fiúnak a fülét zavarta, pláne ahogy affektálva beszélt ez se segített a helyzeten.
-Tiffany.-pillantott el a szőke ciklonról, majd sikeresen beindította a kocsit.
-De helyes vagy még mindig.-simította meg Lloyd karját majd a kezén díszelgő gyűrűre tévedt a tekintete.
-Nem mondtál ezzel újat.-köszörülte meg a torkát.-Most ha megbocsátasz...
-Nem akarunk egy kicsit beszélgetni? -csúszott a keze Lloyd kézfejére.
-Nem akarok képzeld el, úgyhogy állj távolabb a kocsitól mert alulról fogod nézegetni.
-Mást szívesebben nézegetnék.-simította a tenyerét Lloyd combjára.
-Aha... na takarodj a kocsitól.-tette sebességbe az autót.
-Lloyd el fogod baszni a csajt.-suttogta Steve.
-Szívem szerint le is lőném a faszba, de sokan vannak az utcán.-engedte ki a kéziféket.
-Szerintem emlékszel mennyire durva szeretkezéseink voltak... nem akarod újra baby átélni?
-A feleségemmel dugok nem holmi útszéli picsával.-bőgette fel a motort mire Tiffany hátrébb lépett. Lloyd köszönés nélkül elhajtott a parkolóból és padlógázzal hajtott végig az úton.
Steve látta Lloydon, hogy ketté bassza az ideg, nem is kicsit. Meglepte, hogy ez a nő volt valamikor Lloyd csaja és pont most futottak össze. Hansen ennek kevésbé örült mivel ismerte a lányt. Egy bolond volt már akkor is mikor jártak pár hétig.
-Lassabban menj mert nem jutunk el hazáig se.-kapaszkodott Steve amibe csak tudott.
-Hogy a kurva élet nem bassza meg ezt a picsát! Bazdmeg minek jött ez oda!
-Mert a pasija voltál?
-Leszarom! Nem vagyok már az! Hagyjon a picsába!
-Hhh.. nyugodj le légyszíves.-próbálta csitítani Steve.
-Nem tudok mert ez egy elmebeteg! Rám fog szállni bazdki Steve! Tönkre fog baszni mindent! Averyvel a kapcsolatom.. mindent!
-A birtokra be se tud jutni Lloyd! Ne parázz ezen!
-De parázok mert nem tudod mennyire elmebeteg ez a nő! Averyvel annyi lesz mindennek... nem.. nem fogja bírni ezt ahogy én se.-keseredett el, majd a könnyei végig csordultak az arcán.
-Te szereted Averyt! Ő a feleséged! Ez a picsa nem ér fel hozzá! Egy buta kurva ez a nő Lloyd!
-Rafinált! Kurvára az!
-Nem lesz semmi mert én is figyelni fogok! Nem jön a közeletekbe!
-Téged se akarom, hogy elcsábítson mert feléd is pillantgatott ez a rusnya picsa.-törölte meg a szemeit.
-Nem mozgat meg egyáltalán ez a fonnyadt ribanc, nyugi!-paskolta meg Lloyd térdét mosolyogva mire Hansen is elnevette magát.
-Amióta jóba vagyunk rád ragasztottam a csúnyabeszédet.
-Ez van. Elrontottál!-rántott vállat Steve.
-Köszönöm, hogy mellettem vagy!
-Tudod hogy a barátok ezt teszik.
-Igen!-mosolyodott el halványan Lloyd , majd leparkolt a házunk előtt, de azzal nem számoltak, hogy Dave odébb tereli őket, mivel kiadtam neki feladatba, hogy amíg az ajándékdobozt nem intézem el addig be se léphetnek a házba.-Mi a faszt mutogatsz bazdki!-mordult rá Lloyd a kocsi mellett álló Davere.
-Activity? -kérdezte Steve nevetve.
-Olyan activity lesz mindjárt, hogy meggebed!- Lloyd leengedve az ablakot odagurult a kocsival.-Faszt mutogatsz!
-Uram! Nem.. nem mehetnek be.-remegett meg a hangja.
-Már hogy a faszomba nem mehetnénk?!
-Mrs. Hansen nem engedi.-pillantott fel Lloydra félve.
-Mégis hol a faszomba voltak? Hova furikázta a feleségemet?
-Se..segített nekem Dena kisasszonynak venni ajándékot.-hazudta Dave, de nem tudott jobbat kitalálni. Lloyd szúrós szemekkel nézte az előtte reszkető pasit, majd elhajtott a kocsival.
-Most .. most mi lesz?-nézett hátra Steve ahogy Dave besiet a házba.
-Faszom tudja! Ha Denanak vettek ajándékot miért nem mehetünk be? Kamuzik ez a barom! Azt meg ha hazudnak kurvára utálom!
-Lehet nem akarja hogy kikotyogjuk.
-Olyat baszok rá, hogy megzavarodik!-húzta be a kéziféket ahogy a garázs elé parkolt.-Bemegyünk!
-De azt mondta..
-Hazudik bazdki! Én meg felrobbanok lassan ettől az elbaszott szar naptól, úgyhogy kurvára nem érdekel. Elhiszed?-pattant ki a kocsiból mire Steve utána rohant.
-Lloyd ! Avery azt kérte ne menjünk be!-szaladt Steve Lloyd mögött.
-Valami van! Tudni akarok róla mert előttem nincs titkolózás!-ordibált ingerülten, majd a bejárati ajtót belökve belépett a házba.-Baby! Itthon vagyunk!-kiáltotta el magát Lloyd. Dena rohant el előttük ahogy a bejáratban álltak és várták a válaszom.-Neked vettek meglepit Dena tudtad?
-Hogy... hogy mondja uram?-dermedt le a lány ahogy feléjük fordult.
-Dave és a ház úrnője neked vettek ajándékot. Ajánlom, hogy ne valami babaruha legyen mert agyfaszt kapok kettő másodpercen belül.-dobta le a kocsikulcsot és lassan a lány irányába sétált.
-B..baba ruha?-remegett meg Dena hangja.
-Ajánlom hogy ne csináljon fel az a bohóc mert nem tervezek új házvezetőnőt keresni.-lépkedtek beljebb, de egyből megtorpantak ahogy megláttak engem egy kis dobozzal a kezemben amit a konyhapultra tettem.
-Mit ordítozol! Mi bajod van már megint!-csattantam fel most már én is ahogy az egész ház Lloyd hangjától zengett percek óta.
-Kincsem!-kezdett el gyorsabban dobogni a szíve Lloydnak ahogy meglátott.-Hát mit kiabálok! Reggel ránk se nézel, utána elrohansz itthonról ezzel a balfasszal..-intett Davere.-majd ismét ez a barom nem enged be a házba!
-Ez szörnyű lehetett édes.-néztem végig rajta, ahogy próbáltam visszafogni a nevetésem.
-Hát az volt! -igazította meg magán a felsőjét ahogy egy nagyot sóhajtott.
Dave és Dena csendben álltak egymás mellett míg én Steve és Lloyd közt kapkodtam a szemeim. Rogers gyanakodni kezdett mivel percekig kínos csend telepedett a társaságra. Lloyd szemei felvillantak rám majd ő is furcsállni kezdte a helyzetet.-Miért vagy ilyen hallgatag?-húzta fel a szemöldökét kérdőn.
-Mit mondjak kicsim?-siklott végig rajta a tekintetem.
-Hát.. bármit. Ez a barom miért nem adja oda az ajándékot Denanak?-nézett feléjük Lloyd majd Steve is mire Dave nagyot nyelt.
-Denanak ajándék?-néztem értetlenül, mire Lloyd és Steve még értetlenebb fejet vágtak.
-Hát nem neki vettetek ajándékot szívem? Az a doboz ami az asztalon van az övé nem?-biccentett a dobozra majd Dena felé. A lány halványan megrázta a fejét így Lloyd összehúzta a szemeit.-Most azonnal mondjátok el mi van itt mert ez a nap egyre csak szarabb!
-Hhhh... annyit idegeskedsz kicsim tök feleslegesen.-néztem őt és kémleltem az arcát.
-Hát, de mindenki furcsa ma! Vagy meghülyültem teljesen?
-Nem hülyültél meg.-mosolyodtam el ahogy figyeltem értetlen arcát. Teljesen össze volt zavarodva. Nem értette, hogy most mi is történik.-Dave, Dena kimennétek kérlek?
-Persze kisasszony.-siettek el és magunkra hagytak. Steve Lloyd mellé lépett aki ugyan úgy nem értette mi történik.
-Mi folyik itt Avery!-tette zsebre Lloyd a kezeit.
-Miért vagy ennyire morcos?-sétáltam el a pult mellett irányukba. A szívem ezerrel vert a mellkasomban, hisz izgultam. Eddig eléggé döcögősen megy a felvezetése annak hogy gyerekünk lesz, de mindent megteszek, hogy könnyeket csaljak a szemeibe.
-Hogy miért? Hát kezdjük ott, hogy alapból ideges vagyok mert mostanában mindig rosszul vagy, utána reggel ránk se hederítesz csak elrohansz ezzel a szerencsétlennel, még csak nem is velem vagy Stevvel! Mi nem vagyunk jók neked a vásárláshoz?
-Baby tudom hogy gyűlölöd a shoppingolást.-támaszkodtam a pultnak.
-De... de nem! Most fura voltál! Elrohantál és nem mondtál semmit se! Tudod hogy aggódtam?! Aztán meg ez a balfasz Dave be se enged a házamba! Ott mutogat meg bohóckodik mint akit basz az áram!
-Vicces lehetett.-kuncogtam fel halkan.
-Hát nem talált vicces kedvemben!
-És én csalhatok mosolyt az arcodra?-pillantottam fel a szemeibe reménykedve.
-Remélem valami szexi fehérneműt villantasz mert akkor biztosan mosolyogni fogok ahogy te is a három menet után.-mosolyodott el ravaszul.
-Nem fehérneműt szeretnék neked mutatni, inkább mást.-nyeltem egy nagyot ahogy a szemei közt kapkodtam a tekintetem.
-Ne kímélj édesem. Kezdjek vetkőzni?-fogta meg a felsője alját amit elkezdett felhúzni.
-Inkább menjetek közelebb a dobozhoz.-biccentettem a fejemmel az asztalon lévő kis ajándékdoboz felé.
-Ez az enyém lenne? Nem Dena ajándéka?-kapta fel rám a szemeit.
-Nem az övé.-ráztam meg a fejemet, de a szívem ezerrel vert. Reszkettem, hogy mit fog szólni.
-Kicsim, tudtommal nincs olyan alkalom, amiért...
-Csak menj közelebb.-haraptam meg az ajkam mert megremegett a hangom.
-Hhhh.. én nem vettem neked semmit se baby.-fogta meg a doboz tetejét ahogy nézett engem.
-Csak nyisd ki kérlek.-kapkodtam a levegőt, mire ő nagyot nyelt és felnyitotta a dobozt.
Arcomon egy apró könnycsepp csordult le ahogy Lloydot néztem. Ajkai elé emelte a kezét ami remegett ahogy a doboz tartalmát nézte.
-Kicsim...-remegett meg a hangja, majd felkapta a szemeit az enyémekbe.
-I..igen?-szipogtam halkan.
-Istenem életem.-jött oda hozzám rohanva és ölelt szorosan magához.-Istenem baby.-remegett meg a teste ahogy ölelt.
-Apa leszel.-suttogtam halkan a válla felett kipillantva.
-Szeretlek.-kezdett el zokogni így én se bírtam tartani magam. Steve szemei is könnyesek voltak ahogy nézte a dobozban lapuló bodyt és a kiscipőt ami a tesztek mellett voltak. Kezem kinyújtva Rogers felé odahúztam magamhoz így ő is átölelt minket. Lloydot még az esküvőn se láttam ennyire sírni mint most.
-Szeretlek apuci.-mosolyodtam el és próbáltam az arcát megérinteni, de ő csak a tenyerébe temetkezve zokogott.-Istenem édes.-túrtam a hajába.
-A legcsodásabb ajándékot adtad nekem. A leges legboldogabb emberré tettél! Mindig minden tettedért tisztellek és hogy most a gyermekünket hordod a szíved alatt én.. én annyira..-nézett fel rám könnyes szemekkel, de nem tudta befejezni a mondatot, mert újra sírva fakadt ahogy a lábaim elé letérdelve a hasamhoz bújt.
-Szeretünk apu.-simogattam könnyes arcát majd Stevre kaptam a szemeim.-És téged is keresztapu.-simítottam meg a karját Rogersnek.
-Gratulálok!-nézte a szemeim szüntelen mire megcirógattam az arcélét.
-Apu és anyu nagyon vár kincsem.-bújt Lloyd a hasamhoz.
-Apuci nem mindig ilyen picsogós drágám. Nagyon menő apukád van és keresztapukád.-haraptam meg az ajkam mosolyogva.
-Anyukád se semmi!-nevette el magát Lloyd ahogy felnézett a szemeimbe.
Percekig csendben sírtunk ahogy próbáltuk felfogni azt a csodát ami a családunkkal történt. Lloyd a dobozból kipakolva az apró bodyt nézegette, majd csillogó szemei felvillantak az enyémekbe.-Ennyire picike lesz?
-Igen baby.-mosolyodtam el ahogy figyeltem mennyire óvatosan tartja a kis ruhát miközben simogatja az anyagot.
-Istenem de kis aprók ezek a cipők is.-nézte mosolyogva.
-Ezzel fog tökön rúgni.-vigyorodott el Steve.
-Látod mekkora?-tartotta felé a kisruhát.
-Látom Lloyd.-mosolyodott el ahogy a barátját figyelte boldogan.
-Annyira várom őt.-remegtek meg az ajkai.
-Az még egy picit odébb van.-simítottam meg a hátát ahogy közéjük fúrtam magam.
-Siess tökmag! Apa látni akar már.-hajolt a hasamhoz és megpuszilta finoman.
-Anya is és keresztapu is.-simítottam meg Steve karját aki átkarolta a vállam.
-Készülj fel picúr ha lány leszel apád és én is a nyomodban leszünk!
-Nem lesz fiúzás! Az ki van zárva!
-Na ne már!-csattantam fel.
-De már! Nem lesz itt pasi az kurva isten! Az én angyalkámhoz egy újjal se érhet senki.
-Hhhh... édes istenem mi lesz itt később. -forgattam meg a szemeim, de nem tudtam haragudni rájuk.