45. Gratulálok!

258 11 2
                                    

Avery Hansen

Idegesen tördeltem az ujjaim ahogy vártam Lloydot és Stevet, hogy jöjjenek a kocsihoz mivel mind a ketten elkísérnek a dokihoz. Lloyd mindenképp mellettem akart lenni mert ma derül ki a baba neme, úgyhogy nem csak én, hanem ő is borzasztó izgatott.
-Jövünk már csak... csak egy emailt el kellett küldjek. Bocsánat baby.-sietett mellém Lloyd és kinyitva a kocsi ajtaját besegített.
-Lassan ott kellene lenni.-fújtam ki a levegőt idegesen.
-Sietünk!-ült be előre, mellé pedig Steve, majd elhajtottunk a birtokról.
-Azért épségbe érjünk oda!-motyogtam az orrom alatt mire felvillantak a szemei a visszapillantóba.
-Nem lesz gond amíg engem látsz!
-Ugye Steve is bejön velem?-pillantottam át a mellette ülő Rogersre aki hátra nézett a válla felett.
-Ha beengednek ott leszek én is.
-Miért ne engednének be?-kérdezte Lloyd értetlenkedve.
-Mert te vagy az apja a gyereknek. Hogy nézne ki ha kettő pasi állna ott?
-Mind a kettőnkkel dug a kis csinibaba ott hátul...
-Ja , de ezt a dokinak nem kéne az orrára kötni!
-Pedig mind a ketten szexik vagytok! Arról meg ne is beszéljünk mit tudtok az ágyban...-vigyorodtam el huncutul a hátsó ülésen. Lloyd és Steve elmosolyodva összenéztek, majd Rogers visszafordult irányomba.
-Ha megengedik bemegyek veled, de csak mint testőr. Rendben?
-Ühüm.-bólogattam boldogan ettől pedig neki is mosoly kúszott az ajkaira.
-Minden rendben a kicsivel?
-Igen. Izgatott ő is.-nevettem el magam.
-Hát nem jobban mint mi.-vigyorodott el Lloyd.-Szerinted fiú lesz Steve?
-Hát... nem is tudom.-vakarta meg a homlokát.-Én fiúra szavazok.
-Oké! Drágám? Te? Mire szavazol?-nézett fel rám a visszapillantóba.
-Kislány, hogy beleőrüljetek mind a ketten.-vigyorodtam el.
-De rossz vagy baby!-nevette el magát Lloyd ahogy leparkolt a rendelő előtt.-Azt akarod hogy kikészüljünk mind a ketten?
-Tudom ha lányunk lesz még a széltől is óvni akarnád. A pasiktól meg aztán pláne!
-Pasik nem lesznek csak apa és Steve! Ennyi! Nem lesz pasizás!
-Hhhh... menjünk inkább.-forgattam meg a szemeim és kiszálltam a kocsiból.
Mind a két fiú a nyomomba eredt ahogy a rendelő felé sétáltam, majd Lloyd a kezem után kapott és összekulcsolta az ujjainkat.
-Nyugi. Minden rendben lesz.-suttogta halkan mire én csak bólintottam ahogy kifújtam a bent rekedt levegőt. Ahogy beléptünk a recepciós hölgy egyből felpattant a székéből ettől pedig Lloyd elvigyorodott.-Azért össze ne törje magát.
-Mr. Hansen! M..már is szólok a doktornak.-remegett meg a hangja ahogy kapkodta a papírokat az asztalon.
-Be van szarva a kislány tőled.-súgta Steve a hátam mögött Lloydnak.
-Lehet is, ha elbasznak valamit egyből ki is irtom az egész rendelőt.
-Akkor tisztába van ezzel a ténnyel. Szuper.-kúszott egy halvány mosoly Steve ajkaira is, majd gyengéden megsimította a karom.-Nem szeretnél leülni?
-Nem, de haladhatna már ez a picsa, mert nehezen bírom már tartani magam.-szorítottam meg Lloyd kezét.
-Gyere ide angyalom. Foglak baby.-állt mögém és a hasam aljára simítva a kezeit megemelte a hasam.
-Mhhh... köszi.-döntöttem hátra a fejem a vállára. Mikor ugyan ezt csinálta Steve az is isteni érzés volt, ez most is ugyan olyan kellemes, mivel már nem kicsi ez a törpe és a derekam nehezen bírja azt ha sokáig sétálgatnom kell.
-Minden rendben lesz.-puszilgatta a nyakam Lloyd. Steve karja után nyúlva az ujjait piszkáltam idegességemben. Szemei engem figyeltek és a reszkető kezeim, majd finoman rászorított apró tagomra.
-Nyugi! Bemegyünk aztán jövünk is.-mosolyodott el bátorítóan.
-Mr. és Mrs. Hansen? -jelent meg a doktor, mellette pedig a recepciós kislány.
-Jelen!-nyögtem ki halkan.
-Hogy van kisasszony? Minden rendben?-lépett közelebb mosolyogva az idősödő doktor.
-Nehéz a gyerek.-nevettem el magam.
-Apuka látom mindent megtesz azért hogy könnyebb legyen.-pillantott Lloydra.
-Ez természetes, hisz ő a mindenem.-puszilta meg az arcom Lloyd.
-Mehetünk akkor kismama?
-Igen.-simítottam meg Lloyd kezét és megindultunk a doktor után. -Ugye nem gond ha a keresztapuka is jelen van a vizsgálaton?-fogtam meg Steve karját mire az orvos hátra pillantott ránk.
-Ha ön így szeretné kisasszony.
-Igen!-mosolyodtam el boldogan, majd az ajtón belépve ismét az ismerős szobában voltam ahova minden héten járok. Lassan már olyan mintha haza járnék.
Felfeküdve az asztalra figyeltem az orvost ahogy előkészíti a vizsgálathoz szükséges eszközöket, majd a tekintetem a két fiúra terelődött. Az arcuk elárult mindent. Teljesen ledermedve lépkedtek mellém és vettek szemügyre mindent a szobában. Én csak mosolyogtam rajtuk, hogy akár mennyire is bátor pasik, most teljesen be voltak szarva. -Gyertek mellém!-simítottam meg Lloyd kezét aki az ágy mellé húzott egy gurulós széket.
-Doktorúr? A gyerek tényleg hallja a hangunkat?-tette fel az első kérdést.
Kezdtem félni, hogy még milyen jobbnál jobb kérdésekkel fogja bombázni az orvosom. Előre is sajnálom szegény bácsit, hogy miket kell majd még végig hallgasson az aggódó apukától.
-Hallja igen önöket.-fordult felénk, majd feljebb húzta a hasamon a pólóm és elkezdte bekenni egy hideg zselével. Minden alkalommal megugrok ahogy a bőrömhöz ér ez a hideg cucc, ettől pedig Lloyd még jobban megijedt.
-Mi a baj? Minden rendben?-kapott a kezem után.
-Igen, csak hideg baby.-vigyorodtam el. Arcát figyelve teljesen kétségbe volt esve.
-Biztos nincs baj? Nem fáj?-szorongatta a kezem, majd Steve hajolt mellé.
-Most mondta hideg az a cucc! Nyugi!-paskolta meg a hátát Rogers.
-Minden alkalommal ez van. Nyugodjon meg apuka.-mosolyodott el az orvos.
-Hhh... próbálok.-motyogta halkan Lloyd ahogy engem figyelt rendületlenül.
-Nyugi. Semmi baj.-simítottam meg az arcát gyengéden.
-Add vissza a kezed.-kapott utána és hatalmas tenyerébe fogta apró tagom.
-Lássuk ezt a csöppséget.-tette a hasamra az ultrahangot majd a doktor előtt lévő monitoron meg is láttuk egyből a mi kis kincsünket. Lloyd szorított a kezemen így én újra elmosolyodtam.
-Istenem.-kapott a szája elé ahogy közelebb hajolt. Steve is mellénk furakodott így ő is mosolyogva figyelte a képernyőt ahogy az az aprócska kis csöppség mocorog folyamatosan odabent.
-Nagyon eleven a kicsike.-vigyorgott a doktor.
-Érzem igen.-döntöttem hátra a fejem, majd Lloyd forró tenyerét éreztem meg az arcomon ahogy gyengéden cirógat. Egy pillanatra lehunyva a szemeim éreztem, hogy elöntenek az érzelmek és átveszik az uralmat felettem. Úgy várom már hogy a karjaimban fogjam ezt a kis apróságot. Annyira megszeretném már őt puszilgatni.
-Kíváncsiak a nemére? Vagy majd máskor szeretnék megtudni.
-Most!-mondtuk egyszerre Lloydal.
-Ohh... oké. Ez elég egyértelmű igennek veszem.-nevette el magát. Lloyd a kezemet erősebben szorítva az ajkaihoz húzta a kézfejem és csókolgatni kezdte finoman a bőröm.-Akkor had gratuláljak önöknek, mert kisfiú. -pillantott hátra ránk mire Lloyd a kezemre dőlve sírva fakadt. Az én szemeimben is könnyek ültek, de ahogy Lloydot néztem ő teljesen az érzelmei hatása alá került. Stevere felkapva a szemeim mosolyogva figyelt, de az ő szemei is csillogtak a boldogságtól így megsimítottam a karját, majd a férjemhez hajolva a nyakához bújtam.
-Sshhh.. baby.-sírtam örömömben ahogy puszilgattam az arcát.-Kicsim nézz rám.-simítottam az arcára a tenyerem, de tiszta víz volt. Teljesen eláztatták a könnyei az ingjét.
-Magukra hagyom egy kicsit önöket. -ment ki az ajtón a doktor úr így még közelebb bújtam Lloydhoz.
-Édes! Hé! Nézz rám kicsim.-nyúltam az álla alá így felemelte a fejét.-Édesem.-remegett meg a hangom ahogy a könnyes arcát figyeltem.
-Kis...kisfiú?-kapkodta a levegőt.
-Igen drágám.-cirógattam lágyan a bőrét.-Pici Lloyd.-nevettem el magam mire ő is elmosolyodott.
-Szeretlek.-csapott le az ajkamra így a kezem a tarkójára csúszott.
-Szeretlek.-törölgettem meg a szemeit.
-Te kis tökmag ne rosszalkodj anya hasában mert apu mérges lesz!-hajolt a hasamhoz Lloyd és puszilgatni kezdte.
-Gratulálok.-simította meg az arcom Steve miközben Lloyd vállát megszorította finoman.
-Ugye tudod, hogy fel kell kötni a gatyánkat?-nézett fel Stevere Lloyd.
-Ha olyan mint te akkor tuti.-vigyorodott el Rogers.
-Istenem..-törölgette az arcát ahogy próbált visszarázódni a valóságba.-Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy fiam lesz.-nevette el magát hitetlenkedve.
-Hát pedig jön az utánpótlás baby.-vigyorodtam el én is, majd kinyílt ismét az ajtó.
-Minden rendben?-dugta be a fejét a doktorúr.
-Persze.-mosolyodtam el boldogan.
-Akkor csinálunk még pár vizsgálatot, hogy minden rendben a kis csöppéggel. Rendben?
-Mindenképp szeretném tudni, hogy nincs semmi baj odabent.-döntöttem hátra a fejem.
-Uraim önök bent szeretnének maradni?-nézett Lloydra és Stevere az orvos.
-Igen! El se mozdulok a feleségem mellől ahogy ő se!-intett Steve felé.

Is Not Only About Been RichWhere stories live. Discover now